GK BH 1988/454
GK BH 1988/454
1988.12.01.
Külföldi munkavégzésre irányuló szerződésben a felek az esetleges felmerülő túlmunka végzésének díjában érvényesen megállapodhatnak. Az így érvényesített díj nem eredményez tisztességtelen haszonszerzést, ha a díj mértéke a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának elvét nem sérti [Ptk. 200. § (2) bek., 201. §., 389. §].
A felperes vállalkozó – az alperes megrendelővel a moszkvai PC vezérlő egység „élesztésére” kötött vállalkozási szerződés II/3. pontjára és külföldön összesen 332 óra túlmunka teljesítésére hivatkozva – 106 240 Ft vállalkozói díj-különbözetet és 1985. június 28. napjától törvényes kamatot követelt.
Az alperes a felperes három dolgozójának átlagkeresete erejéig tett elismerő nyilatkozatát meghaladóan a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően és perköltségben is marasztaló ítéletét a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésén, a teljesítésen és túlmunka esetére 320 Ft/óradíj kikötésén felül azzal indokolta, hogy az átlagkeresettel a felperes egyéb költségei nem térülnének meg.
A fellebbező alperes a sérelmezett ítélet részbeni megváltoztatásával – az általa elismert 26 240 Ft-ot és kamatát meghaladóan – a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felhívott jogszabályok közül az adott esetben kizárólag a 112/1961. (PK 5.) PM-MüM számú utasítás az irányadó. A dolgozók járandóságát a szerződés III/2. pontja tartalmazza. A külföldi túlmunka esetére szerinte a díjazásban nem állapodtak meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésénél fogva semmisséget előidéző külföldi túlmunka díjazásának tilalmát és a felszámított díj aránytalansága (Ptk. 201. §-a) miatt keletkezett tisztességtelen hasznot figyelmen kívül hagyta.
Az elsőfokú ítélet fellebbezett részének helybenhagyására irányuló ellenkérelemben a felperes arra is hivatkozott, hogy nála 100 Ft munkabér fedezetéhez 417 Ft árbevétel szükséges.
A fellebbezés nem alapos.
A döntéshez szükséges tények kellő felderítése után az elsőfokú bíróság a jogszabályok és a szerződés helyes értelmezésével következtetett arra, hogy a felperes keresete megalapozott. Az ezzel egyezően marasztaló – 26 240 Ft és kamata erejéig már nem is fellebbezett – ítélet helytálló indokolása is csupán annyiban szorul kiegészítésre, hogy az alperes vállalkozási szerződésen alapuló díjfizetési kötelezettsége (Ptk. 389. §) és a felperes vállalását külföldön teljesítő három dolgozójának a munkaviszonyhoz kapcsolódó járandósága közvetlenül nem függ össze. A megrendelő alperes tehát nem a munkavállalók átlagkeresetét és azok járulékait, hanem a szerződés II/3. pontja szerint óránként 320 Ft-ban meghatározott díjat köteles megfizetni a felperesnek. A felek egyező előadását tekintve ugyanis tény, hogy – a felperes hozzájárulása nélkül – külföldön az alperes 332 óra túlmunkát rendelt el. Az is tény, hogy a felperes ezt teljesítette. Ilyen esetben pedig részére az alperes – a külföldi kiküldetéssel felmerülő költségek átvállalásán felül – 320 Ft/óradíj megfizetését vállalta. Ennek vállalkozási szerződésben való kikötését viszont jogszabály nem tiltja, így az alperes megalapozatlanul hivatkozott a szerződés állítólagos semmisségére. Az alperes által heti 42 óra munkaidő alapulvételével már kiegyenlített 1950 Ft/fő/nap díj és a szóban levő óránkénti díj összegének egybevetése után nem szorul további bizonyításra, hogy az utóbbi érvényesítésekor a felperes tisztességtelen hasznot nem ért el. Ezzel ellentétes érveléssel tehát az elsőfokú ítélet sérelmezett részét az alperes ténybeli és jogszabályi alap nélkül támadta meg fellebbezéssel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét – az indokolásának a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált részbeni kiegészítése mellett – a perköltség viselésére kiterjedően a Pp 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 192/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás