GK BH 1988/457
GK BH 1988/457
1988.12.01.
Az építmény kikötött átalányára nem csökkenthető amiatt, hogy az előirányzott talajvízszint süllyesztés kedvező időjárási körülményeknek köszönhetően elhagyható volt, illetve, hogy a felvonulási költségek egy részét a vállalkozó racionális munkaszervezéssel megtakarította [3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH sz. r. 22. §].
A felek átalányáras alvállalkozói szerződést kötöttek az E-5 – E-1 jelű lakótelep FRANKI cölöpalapozás, gerendarács, fogadószint és melléklétesítményeinek munkáira. A szerződéshez tartozó kivitelezési tervdokumentáció szerint a fogadószint melléklétesítményeihez ideiglenes utak építése és bontása, az alapozáshoz pedig talajvízszint süllyesztés szükséges. A kedvező időjárási viszonyok folytán a szerződés az ideiglenes utak megépítése és az előírt víztelenítés nélkül is teljesíthető volt. Az ideiglenes utak kiváltása érdekében a felperesnél más irányú többletköltségek merültek fel. A felperes az átalányárra tekintettel nem ezeket a többletköltségeket, hanem az ideiglenes útra és a víztelenítésre a költségvetésbe kiírt összegeket számlázta. Az alperes az E-1 és az E-3 jelű épületekkel kapcsolatban ezen felszámításokat előbb kifizette, az E-2, E-4 és E-5 jelű épületekre kiállított 2013/86, 2015/86, 2016/86, számú számlákban levő ezen összegek kifizetését azonban már megtagadta, sőt e számlákból vonta le az előbbi két épületre e címen már elszámolt tételeket is. A felperes a levont összegeket, összesen 3 269 073 Ft értékben fizetési meghagyásos úton érvényesítette, amellyel szemben – 411 090 Ft összeget meghaladóan – az alperes ellentmondott.
Az így keletkezett perben a felperes 2 857 983 Ft és ennek 1986. december 15. napjától számított évi 15 %-os kamata, továbbá – az elsőfokú eljárásban megelőlegezett szakértői díjat is figyelembe véve – 209 034 Ft perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes az érintett munkarészeket nem végezte el, így ezért ellenérték nem jár.
A felperes észrevételében nem vitatta, hogy munkavégzés ezen számlatételekre nézve a kedvező időjárási viszonyok miatt nem történt, álláspontja szerint azonban a kereseti összegek az átalányáras szerződésre tekintettel megilletik. Ettől eltekintve az ideiglenes út elhagyása okából 2 745 632 Ft többletköltsége merült fel.
Az alperes ellenészrevételeiben a többletköltségek egy részét nem vitatta, ennek mértékét azonban 1 267 624 Ft-ra tette. Egyes felszámított többletköltségekre vonatkozóan vitatta, hogy azok az ideiglenes út elhagyásával kapcsolatban merültek volna fel.
Az elsőfokú bíróság műszaki szakvéleményt szerzett be, majd az alperest 1 521 591 Ft és ennek 1986. szeptember 15. napjától számított évi 20 %-os kamata, továbbá 115 723 Ft perköltség és 7607 Ft szakértői díj megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ideiglenes út elhagyásával kapcsolatban a felperesnél felmerült többletköltségeket – részletezés nélkül – a szakvélemény szerinti összegszerűségben határozta meg, és emellett azt az álláspontját hangsúlyozta, hogy a felperes az átalánydíjas szerződés ellenére csak a ténylegesen elvégzett munka ellenértékére tarthat igényt. Álláspontja szerint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránya így áll helyre. A perköltség és szakértői díj viselésére vonatkozóan a felek pernyertességére, illetőleg pervesztességére utalt azzal, hogy az alperest azért kellett 7607 Ft szakértői díj felperes javára történt megfizetésére kötelezni, mert a felperes 12 894 Ft szakértői díjat a szakértő részére igazolhatóan megfizetett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az alperesnek a teljes követelésében, továbbá a teljes perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a szerződés szerinti munkákat teljesítette, és ezért a szerződésben kikötött átalánydíj megilleti. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság műszaki szakvélemény alapján döntött, holott ár-, illetőleg könyvszakértőt kellett volna igénybe vennie. Vitatta, hogy az elmaradt munkákra tekintettel a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között aránytalanság keletkezett volna. E munkák értéke mindössze a teljes vállalkozói díj 10 %-a, ami a szerződés megtámadására alapot adó feltűnő aránytalanságnak nem tekinthető. Ugyanakkor – pl. az E-5 jelű épületnél – jelentős többletköltsége merült fel, amelynek érvényesítésére éppen az átalányár miatt nincs lehetősége.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A felek valamennyi munkálatra egyösszegű átalányáras szerződést kötöttek. A többször módosított és – a 12/1987. (XII. 10.) ÉVM-ÁH számú rendelet 2. §-a folytán – a felek jogviszonyára még irányadó 3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH számú rendelet 22. §-ában szabályozott átalányár lényege egyebek mellett az, hogy a feleknek nem kell tételesen elszámolniuk. Ebből következik, hogy a szerződés teljesítése esetén a vállalkozót a teljes vállalkozói díj megilleti. A szolgáltatás megvalósítása a szerződés megjelöléséhez képest ítélendő meg. A szerződés cölöpalapozásra, gerendarácsra és fogadószint megépítésére irányult. Az ehhez szükséges melléklétesítmények és a talajvízszint süllyesztése nem tartoztak közvetlenül a szolgáltatás tárgyához, hanem a szerződéses eredmény elérését szolgálták, amelyek a munkavégzés várható feltételeire tekintettel kerültek megtervezésre. Az átalányár természetesen ezen munkákra is vonatkozott, és erre tekintettel többletköltséget a felperes annak ellenére sem számolhatott volna el, amennyiben a szolgáltatás tárgyának megvalósításához más mellékmunkákra is vagy a kiírt ilyen jellegű munkák nagyobb mennyiségére lett volna szükség. Az eljárás adatai alapján nem volt vitás, hogy a felperes a felvonulási utakat más módon helyettesítette, a talajvízszint süllyesztés elmaradását pedig a kedvezően alakult időjárási körülmények tették lehetővé. Mindezek kockázatát a felperes az átalányárban magára vállalta. Természetes tehát, hogy a munka racionálisabb megszervezésének eredményét, a körülmények kedvezőbb alakulásának hatását is maga élvezheti. Ezzel szemben nem hozható fel eredményesen, hogy a felperes e munkákat nem végezte el, és ezen az alapon feltűnő aránytalanságra hivatkozással, a szerződés megtámadásának sincs helye. Tekintettel a továbbiakban arra, hogy a felek egyező előadása és a fellebbezési eljárásban történt szakértői nyilatkozatra is tekintettel a felperes kereseti követelése kizárólag a melléklétesítmények keretében megépítendő utakkal, valamint a víztelenítéssel kapcsolatos, a felperes a teljes vállalkozói díjat levonás nélkül igényelheti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253: §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezett részében megváltoztatta, és a marasztalás összegét a felperes teljes kereseti követelésének megfelelően felemelte. (Legf. Bír. Gf. V. 30 514/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás