GK BH 1988/458
GK BH 1988/458
1988.12.01.
Ha a hatóság rendelkezése alapján az építmény tetőszerkezetét a versenytárgyalási feltételekben foglaltaktól eltérően kell megvalósítani, az ebből származó tervezési többletköltség a megrendelőt terheli [Ptk. 389. §].
A beruházást lebonyolító alperes versenytárgyalási felhívást bocsátott ki egy kb. 50-60 lakásos épület megvalósítására, amelyet csatlakoztatni kellett a szomszédos földszínt + 4 szintes lapostetős épülethez. A felhívás szerint magának a vállalkozónak kellett gondoskodnia az engedélyezési és kivitelezési tervekről is. A felperes a versenyfelhívásra négy kivitelezési alternatívával pályázott, az egyes alternatívákra különböző vállalkozási díjakat jelölt meg. A négy változat közül az 1., 2. és 4. változat lapostetős szerkezetű volt, és csak a 3. változat volt magastetős megoldású, amelyre vonatkozóan a pályázat külön kitért arra, hogy „a tetőszerkezet fából készül, cserépfedésű, amely megfelel az illetékes építési hatóság egyeztetés során közölt követelményeinek”.
Több pályázó közül a felperes nyerte meg a versenytárgyalást. Az alperes gazdasági megfontolásból az egyik lapostetős, 4. sz. változatot választotta, amelyre kötött szerződés értelmében a felperes az engedélyezési tervet 1985. január 31. napjáig volt köteles szolgáltatni. Az engedélyezési tervek alapján az építési engedélyt 1985. február 18. napjáig az alperes volt köteles megszerezni. A felperes vállalta, hogy a teljes kivitelezési tervdokumentációt 1985. július 31. napjáig elkészíti, az építményt pedig – a tervezési díjat is magában foglalóan, összesen 52 984 632 Ft vállalkozói díjért – 1986. november 30. napjáig megvalósítja és átadja.
Az 1984. december 18. napján tartott műszaki tervtárgyaláson ismertetésre került a városi tanács vb műszaki osztályának az az igénye, hogy az épület magastetővel készüljön. Az alperes megbízója, az építtető ezt követően 1985. január 30-án közvetlenül közölte a felperessel, hogy a városi tanács elnökével folytatott személyes megbeszélés során megállapodás született arra vonatkozóan, hogy az épület lapostetővel készülhet, és kérte az engedélyezési tervezés ennek megfelelő folytatását.
Az elkészült engedélyezési tervek alapján a felperes 1985. február 14-én építési engedélyt kért. Az elsőfokú építési hatóság a felperes építési engedély iránt benyújtott kérelmét elutasította, és az elsőfokú határozatot a másodfokú építési hatóság, is helybenhagyta, arra az álláspontra helyezkedve, hogy az érintett telekre csak magastetős épület építhető. Ezt követően a felek, a magastetős kivitelezési változatra tértek át, amire tekintettel az engedélyezési terv átdolgozásra szorult. Az átdolgozás folytán a lapostetős változatra felhasznált engedélyezési tervekből 373 000 Ft értékű tervezési munka feleslegessé vált.
A felperes keresetében, ami eredetileg végrehajtás megszüntetésére irányult, többszöri módosítás után 373 000 Ft tervezési többletköltség, mint kártérítés és ennek 1985. december 31. napjáig számított évi 20 % kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Álláspontja szerint az áttervezés az alperes magatartása miatt volt szükséges, és így az ezzel kapcsolatban felmerült költséget jogosan követeli.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes a kárát önmaga okozta, mert olyan tervet kellett volna szolgáltatnia, amelynek alapján az építési engedély megszerezhető. Ennek érdekében a felperesnek a tervet az építési hatósággal megelőzően egyeztetnie kellett volna. Ezt azonban a felperes elmulasztotta.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Ítéleti indokolása szerint a versenytárgyalás eredményeként megkötött szerződésben az alperes adta azt az utasítást, hogy az épület ne magastetővel, hanem lapostetővel épüljön. Ez a körülmény ugyan felveti a felperesnek a Ptk. 392. §-ának (3) bekezdésére alapítható, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint elbírálandó kártérítési felelősségét, az alperes azonban az érdekkörében felmerült okkal összefüggésben nem bizonyította, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az eljárás során ugyanakkor megnyugtatóan bizonyítást nyert, hogy a felperest a kártérítés körében mulasztás nem terheli. Az építési engedélyezési tervdokumentáció elkészítése érdekében ugyanis megfelelően eljárt, és nem is a szakhatóság önálló álláspontja miatt, hanem a szakhatóság által felkért társadalmi bizottság véleményezésére tekintettel kellett az építési engedélyezési tervdokumentációt részben újra készíteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását vagy pedig az ügy újra tárgyalásának elrendelését kérte. Előadta, hogy az általa kibocsátott versenytárgyalási felhívás nem irányult lapostetős kivitelezésre, hanem csak arról tájékoztatott, hogy az építési terület mellett földszint + négyszintes lapostetős épület van. A felperes a pályázat variációiból a lapostetős kivitelezést különböző egyeztetések eredményeként választotta ki. Ezáltal – megítélése szerint – nem adott a felperesnek célszerűtlen utasítást. Hivatkozott az 1964. évi III. tv 45. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra azzal kapcsolatban, hogy a tervezésre vonatkozó szabályok, hatósági előírások és szakmai követelmények érvényesítéséért a tervező a felelős. A felperes végzett ugyan valamilyen egyeztetést az építési hatósággal, azonban. – írásba-foglalás hiányában – ennek tartalma egyértelműen nem állapítható meg. A felperes akkor járt volna el helyesen, ha a tervére vonatkozóan elvi építési engedélyt kér. A felperes azáltal, hogy olyan tervre kötött szerződést, amelyre nézve építési engedély nem adható ki, hibásan teljesített, és a Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozik. A felperes ugyanis nem tájékoztatta arról, hogy lapostetős kivitelben, a szóban levő lakóépület nem építhető meg.
A fellebbezésre adott ellenkérelmében a felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az alperes versenykiírása kifejezetten lapostetős megoldásra irányult. Ez a versenykiírás sem volt kellőképpen átgondolt, mert az nem került megelőzően az érdekeltekkel egyeztetésre. A lapostetős változatot az eredményhirdetés során egyébként is az alperes választotta ki, annak ellenére, hogy ezen kivitelezési móddal szemben az építési hatóság részéről ellenállás mutatkozott, majd a beavatkozó nyilatkozata alapján a későbbiek folyamán meg is erősítette, hogy az érintett lakóház lapostetővel készüljön. Az alperes tehát a kivitelezés módjával kapcsolatos álláspontokról tudott, így őt nem volt szükséges erről külön tájékoztatni.
A fellebbezés nem alapos.
Kétségtelen, hogy az alperes versenyfelhívása a csatlakozó épület tetőszerkezetére is tett közlést, ez azonban csak tájékoztató jellegű közlés volt, és nem korlátozta a felperest abban, hogy milyen tetőszerkezetű épülettel pályázhat. A csatlakozó épületre történt adatközlés inkább arra jelentett bíztatást, hogy a pályázatnak ilyen megoldású épület is megfelel, de alappal nem állítható, hogy az alperes pályázati felhívása kifejezetten lapostetős szerkezetű épületre vonatkozott volna. A lapostetős épülettel való pályázatnak azért nem volt kizárva a lehetősége, mert korábban ugyanerre a beépítési helyre már készült más tervező által kivitelezési tervdokumentáció, ami szintén lapostetős megoldású volt, aminek megvalósítására az alperes építési engedéllyel is rendelkezett. Az építési hatóság álláspontja azt követően változott meg, hogy új területrendezési terv készült, amely szerint az érintett terület csak magastetős változat szerint építhető be. Az alperes ezt már a versenytárgyalás elbírálása idején is tudta, hisz a felperes – nyilvánvalóan az építési hatósággal való egyeztetés eredményeként – a pályázatnak harmadik változatával kapcsolatban külön is kiemelte, hogy az építési hatóság kívánalmainak csak ez a változat felel meg. Az alperes ennek ellenére – nyilatkozata szerint anyagi meggondolásból – döntött úgy, hogy az építési hatóság hozzájárulását ehhez a változathoz is meg fogja szerezni. Erre vonatkozóan tett is lépéseket, amelynek eredményeként az illetékes városi tanács elnöke is közölte, hogy hozzájárult a lapostetős megoldáshoz. A felperes nem tehető felelőssé azért, hogy az alperes mindezek ellenére az építési engedélyt végül is nem kapta meg. Az alperes által kiválasztott változatot és az erre készült engedélyezési terveket nem lehet hibásnak tekinteni egymagában amiatt, mert az alperes az építési engedélyt nem kapta meg. A továbbiakban az alperes az engedélyezési terveket az építési hatóság által elfogadott változatra is megrendelte. A felperes az új engedélyezési terveket a megrendelés szerint – a korábbi engedélyezési terv egy részének felhasználásával – elkészítette, és az alperesnek átadta. Ennélfogva a felperes az új engedélyezési tervek elkészítésével kapcsolatban felmerült ellenérték megtérítését a Ptk. 389. §-a alapján jogosan követeli.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás megfelelő módosításával – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 210/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás