GK BH 1988/462
GK BH 1988/462
1988.12.01.
I. Gazdálkodó szervezetnek nem minősülő cégre az 1985. január 1. napja előtt tanúsított magatartása miatt gazdasági bírság nem szabható ki [32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 1. §, 12. § (1) bek.].
II. A gazdasági bírság alapja a jogtalanul elért bruttó nyereség összege. A gazdasági bírságalap számításánál az eljárás alá vont által teljesített adó csökkentő tényezőként nem vehető figyelembe [32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 5. § (1) bek.].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal – a 32/1984. (X. 31.) MT számú rendelet (R.) 11. §-ának c) pontjára is hivatkozva – az eljárás alá vont gazdasági munkaközösséggel szemben 1 109 000 Ft alapulvételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta. Az indítvány szerint az eljárás alá vont a számára engedélyezett ügynöki tevékenységet túllépve számítógépek és azok alkatrészeinek saját számlás forgalmazásával az 1984. évben 344 976 Ft, a következő évben pedig 763 740 Ft, összesen 1 109 000 Ft jogtalan anyagi előnyt ért el.
Az eljárás alá vont azzal kérte az indítvány elutasítását, hogy a tevékenységi körét – a részére ugyancsak engedélyezett kereskedelmi képviselet gyakorlásával – nem lépte túl, jogtalan anyagi előnye e nem fett szert. Ennek igazolására a Belkereskedelmi Minisztérium ismételt megkeresését kérte.
A volt Belkereskedelmi Minisztériumi megkeresésére adott válasznyilatkozatában az ügynöki tevékenység gyakorlásáról szóló, a 6001/1985. számon közzétett állásfoglalására utalt.
A főügyészség az indítványozó álláspontját támogatta.
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont gazdasági munkaközösséget 1 441 700 Ft gazdasági bírság és 86 502 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítéletét lényegében a jogosulatlan kereskedelmi tevékenységre tekintettel, az indítvány elfogadásával indokolta [R. 5. § (1) bek.].
A fellebbező eljárás alá vont a sérelmezett ítélet részbeni megváltoztatásával a gazdasági bírság mérséklését kérte. Érvelése szerint bírság alapként a kifogásolt tevékenységgel kizárólag az 1985. évben elért és a költségvetési befizetésekkel csökkentett 437 500 Ft vehető figyelembe. [R. 6. § és 12. § (1) bek.].
Az ellenkérelem az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Legfőbb Ügyészség az 1985. évi bruttó hasznot alapul véve és a mérséklés mellőzésével az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását indítványozta.
A fellebbezés részben alapos.
Az indítvánnyal azonos bírságalap elfogadásakor az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy annak alapjául az indítványozó az R. 11. §-ának c) pontját jelölte meg. Ez a jogszabály azonban csak 1985. január 1. napján lépett hatályba, az egyidejűleg hatályát vesztő módosított 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet viszont – az 1. §-ában foglaltakra tekintettel – a gazdálkodó szervezetnek nem minősülő eljárás alá vont gazdasági munkaközösségre nem alkalmazható. Ebből okszerűen következik, hogy nem volt helye az 1984. évben tanúsított magatartás miatt, gazdálkodó szervezetnek nem minősülő cégre gazdasági bírság kiszabásának [R. 12. § (1) bek.]. Ebben a részében tehát az elsőfokú ítéletet az eljárás alá vont indokoltan támadta meg fellebbezéssel.
Ezzel szemben az 1985. évi kifogásolt tevékenységénél a gazdasági bírság mérséklésére irányuló okfejtése nem fogadható el. Ebben az évben elért haszon nem csökkenthető „a költségvetési befizetésekkel”. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis a Bírósági Határozatok 1973. évi 12. számában 472. sorszámon közzétett iránymutató eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a gazdasági bírság alapja a jogtalanul elért bruttó nyereség összege. Ennek az elvnek a megváltoztatására az új jogi szabályozás mellett sincs elfogadható indok, a nettó elv alkalmazása ugyanis a gazdasági bírság büntetés jellegét csorbítaná.
Különös méltánylást érdemlő, az R. 6. §-ának alkalmazásával mérséklésre alapot adó körülményre pedig az eljárás alá vont még csak nem is hivatkozott, ezért a 763 740 Ft bírságalapnak az R. 5. §-a (1) bekezdése szerinti 30 %-kal történt felemelésével az eljárás alá vont – a Legfőbb Ügyészség helytálló indítványával egyezően – 992 862 Ft gazdasági bírságot köteles befizetni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az illetékrendelkezésre is kiterjedően – a Pp 253. §-ának (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta, és az eljárás alá vont gmk-t 992 862 Ft gazdasági bírság fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. I. 30 421/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás