GK BH 1988/463
GK BH 1988/463
1988.12.01.
A tervező és kivitelező vállalat hibás teljesítése miatt hozott ítéleti rendelkezés végrehajtását nem lehet kérni, ha az az összegszerűség megjelölése nélkül csak a vállalkozó kijavítási költségviselésének arányát határozta meg [1979. évi 18. sz. tvr. (Vht.) 8. § (1) bek., 10. § (1) bek., 12. § (2) bek. és 100. § (1.) bek.].
Az utóbb végrehajtást kérő felperes a keresetében az I. r. alperes kivitelezőt szavatossági és kártérítési felelőssége alapján egy napközis tábor hibáinak kijavítására kérte kötelezni, majd – szakértői vélemény alapján – a keresetét a tervező II. r. alperesre is kiterjesztette.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására, az I. r. alperest pedig ennek alapján – a tetőszigetelés kivételével – kijavításra kötelezte. Az ítéletében feljogosította a felperest arra, hogy a tetőszigetelést a II. r. alperes tervei alapján az alperesek költségére javítsa, vagy javíttassa ki, és megállapította, hogy a javítási költségek 70 %-át az I. r., 30 %-át pedig a II. r. alperes köteles viselni.
Az I. és a II. r. alperesek fellebbezését elbírálva a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak annyiban változtatta meg, hogy az I. r. alperes költségviselésének arányát 60 %-ra leszállította, a II. r. alperesét pedig 40 %-ra felemelte.
A felperes a javítási munkák elvégzését követően 1 399 107 Ft összegű javítási költségre mindkét alperessel szemben végrehajtási lap kiállítását kérte az elsőfokú bíróságtól. A bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadta az 1984. évi 33. sz. tvr.-tel módosított 1979. évi 18. sz. tvr. (a továbbiakban: Vht.) 8. §-a, 12. §-ának (2) bekezdése és 100. §-ának (1) bekezdése alapján, mert az alperesek költségviselésének arányát megállapító ítéleti rendelkezés nem pénzfizetésre szólt, az tehát így nem hajtható végre. Egyébként pedig a gazdálkodó szervezetek esetében – ha pénzkövetelésről van szó – azonnali beszedési megbízás útján való végrehajtás a követendő eljárás és nem a végrehajtási lap kiállítása.
A végrehajtást kérő e végzés ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben előadta, hogy a II. r. alperes adóssal szemben a végrehajtási lap kiállítását már nem kéri, mert az időközben teljesített, az I. r. alperes adós ellen pedig csak 222 388 Ft összegre kéri a végrehajtási lap kiállítását, mert a nevezett nem a jogerős bírói ítéletben megjelölt 60 %-os mértékű javítási költséget fizetett meg a részére. A javítási költségeket tartalmazó számsálira hivatkozott követelésének megalapozásaként.
A Legfelsőbb Bíróság – a végrehajtást kérő fellebbezését elbírálva – az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a végrehajtási lap kiállítására hívta fel. A végzés indokolásában a másodfokú bíróság a Vht 14. §-ának (1) bekezdésére, illetőleg a 14/1979. (IX. 17.) IM sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott.
Ez utóbbi jogerős végzés ellen – törvénysértés címén – a legfőbb ügyész törvényességi óvást nyújtott be. Ebben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében csak feljogosította a felperest arra, hogy a tetőszigetelés hibáit az alperesek költségére kijavíttathassa, valamint megállapította, hogy a későbbiek során felmerülő javítási költségeket az alperesek milyen arányban tartoznak majd viselni. Az ítélet tehát az alpereseket meghatározott pénzösszeg megfizetésére nem kötelezte, ezért nincs olyan végrehajtható okirat, amelynek alapján azonnali beszedési megbízással – a pénzintézet útján – a végrehajtást kérő a követeléséhez hozzájuthatott volna [Vht 100. §-ának (1) bekezdése], ez azonban egyben azt is jelenti, hogy végrehajtási lap kiállítására sincs lehetőség [Vht 8. §-ának (1) bekezdése].
A törvényességi óvás alapos.
Tényként volt megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az alpereseket csak arra kötelezte, hogy a II. r. alperes szolgáltasson kijavítási terveket, az I. r. alperes pedig ezek alapján – a tetőszigetelés kivételével – végezze el a javítási munkákat. A tetőszigetelést illetően az ítélet csak arra jogosította fel a felperest, hogy a javítást maga hajtsa végre, vagy azt mással elvégeztesse, de az alperesek költségviselése mellett. Az ítélet továbbá megállapította az alperesek költségviselésének arányát. Mindebből következik, hogy az alpereseket összegszerűen megállapított s ezáltal végrehajtható módon pénz fizetésére nem kötelezte. Erre nyilvánvalóan azért nem került sor, mert a javítás időtartama és költségei előre nem voltak meghatározhatók.
A Vht 100. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a jogerős határozaton alapuló követelés pénzkövetelésre irányul, és mind a jogosított, mind a kötelezett fél gazdálkodó szervezet, a jogosított a teljesítési határidő eredménytelen eltelte után a követelését azonnali beszedési megbízással érvényesítheti. Olyan esetekben tehát, amikor a jogerős ítélet összegszerűleg meghatározott pénzfizetésre nem kötelez, és a fizetési határidőt sem határozza meg, gazdálkodó szervezet ellen a Vht. 100. §-ának (1) bekezdése alapján a végrehajtás nem foganatosítható, hiszen a pénzintézetnek nem áll rendelkezésére az átutalandó összegre marasztaló bírói határozat [Vht 8. §-ának (1) bekezdése, 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja].
Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben végrehajtási lap sem állítható ki, mert a kiállításnak előfeltétele az, hogy legyen jogerős marasztaló határozat, továbbá hogy a teljesítési határidő lejárt legyen [Vht 12. §-ának (2) bekezdése]. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adott esetben a végrehajtást kérőnél felmerült javítási költségekre nézve marasztaló határozat nem született, ezért a végrehajtási lap kiállításának előfeltételei hiányoznak.
Megjegyzi az Elnökségi Tanács, hogy az anyagi jogerő [Pp 229. §-ának (1) bekezdése] az adott esetben nem akadályozza azt, hogy a felperes a javítási költség – most már bizonyított – összegére nézve követelését az alperesekkel szemben érvényesíthesse. Ebben a perben az alperesek azt, hogy a bizonyított javítási költségeket ők kötelesek viselni, továbbá a százalékos aránymegoszlást egymás között vita tárgyává természetesen nem tehetik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság óvással támadott végzését a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságnak a végrehajtási lap kiállítását indokoltan megtagadó végzését helybenhagyta. (Eln. Tan. G. törv. 30 241/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás