MK BH 1988/465
MK BH 1988/465
1988.12.01.
A bedolgozóval, a munka kiadásával egyidejűleg írásban közölni kell a munka elvégzéséért járó díjazást. Azt, hogy a bedolgozónak kifizetett összeg magában foglalja a bedolgozó rezsiköltségét is, vita esetén a munkáltató tartozik bizonyítani [10/1981. (IX. 29.) MüM sz. r. 3. § (1) bek., 7. § (2) bek., 9. § (1) bek.; Pp 3. § (1) bek.].
A felperes 1986. március 1-jétől 1987. szeptember 15-ig állt az alperes alkalmazásában, bedolgozó munkaviszonyban, Hörcsögbőr húsolással foglalkozott, bőrönként 3 forintot, később 2,50 forintot, 1987. április 1-létől 2,25 forintot kapott
Az alperes 1987. januárjában, levélben értesítette, hogy havi 1800 forint rezsiköltség illeti meg, ha 1600 db bőrt lehúz. Ez a költség a teljesítményhez igazodóan növekedhetett, vagy csökkenhetett.
A felperes a vezetőséghez, majd annak elutasítását követően a szövetkezeti döntőbizottsághoz nyújtott be kérelmet, és 1986. március 4-től 17 hónapra, összesen 30 600 forint rezsiátalány megfizetését kérte. Álláspontja szerint csak a húsolásért fizettek ki neki munkabért, a rezsiátalányt nem kapta meg.
A szövetkezeti döntőbizottság elutasította a kérelmet, ezért keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérte igazságügyi szakértő bevonását a perbe annak tisztázására, hogy havonta hány bőr húsolásával haladta meg az alapnormát.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a munkabér mindenkor magában foglalta a rezsiköltséget is. 1987-ben azért különítették el a rezsiköltséget, mert a bér után fizetendő terheket ezáltal kívánták csökkenteni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. A perben kihallgatott tanúk vallomása bizonyította, hogy a darabbér a rezsit is magában foglalja. A felperesnek így is „megérte”, hogy bedolgozóként végezzen munkát, a rezsiösszeg közlése nem okozott változást a bérezésében.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság nem törekedett a tényállás teljes körű és megnyugtató felderítésére, ezáltal a Pp 3. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott kötelezettségét nem teljesítette. Kizárólag a felek előadása és a tanúk vallomása alapján döntött. A peres iratokhoz csatolt hiányos munkaszerződés és az 1987. januárjában a kiadott értesítés ellentmondásait nem oldotta fel.
A bedolgozói munkaviszony – a 10/1981. (IX. 29.) MüM számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében – írásban határozott vagy határozatlan időre, illetőleg meghatározott munka elvégzésére létesíthető.
Az írásban létrehozott munkaszerződés elengedhetetlen tartalmi eleme a munkabérben és a munkakörben való megállapodás. Az 1986. március 4-én kelt szerződésből hiányzik a munkabérben való konkrét megállapodás, ugyanis az csak „teljesítménybér, csoportos elszámolás” meghatározást tartalmaz. Nem tünteti fel a normát vagy más mutatót, illetve nem hivatkozik az elvégzendő munkával kapcsolatos bértételre vagy teljesítménykövetelményre [7. § (2) bek.].
A bíróság nem szerezte be a munkalapokat sem, bár a 7. § (1) bekezdése szerint a munka kiadásával egyidejűleg meg kell határozni, és a munkalapon rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó díjazást.
Mindezek hiányában nem tisztázott, hogy az alperes milyen bértételeket, munkanormát és elszámolási módot alkalmazott. Mikor és hogyan közölte a 3 Ft/db bért, az mikor és milyen körülmények között változott 2,50 Ft/db, illetve 2,25 Ft/db bérre.
Nem kétséges, hogy a felperes a munkabér összegszerűségét nem vitatta, annak változásait elfogadta, és a bér felvételét elismerte, de sérelmezte, hogy számára 1986. március 1-jétől rezsiköltséget vagy rezsi-átalányt nem fizettek.
Miután az alperes azt állítja, hogy a felperesnek kifizetett összeg mindenkor tartalmazta a rezsiköltséget, őt terheli az a kötelezettség, hogy ezt bizonyítsa. A tanúk vallomása ezt az állítást önmagában nem támasztja alá.
A bíróság a perben egyetlen olyan írásbeli bizonyítékot sem szerzett be, amely az alperes állítását elfogadhatóvá tenné.
A 10/1981. (IX. 29.) MüM számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerülő rezsiköltségekre, de rezsiátalány is meghatározható. A rendelet melléklete pedig tételesen sorolja fel a bedolgozó részére térítendő rezsiköltségeket (a munkaeszköz elhasználódási költsége, energia, munkaanyag költsége, helyiség használati díja stb.).
Az alperes a munkaszerződés megkötését követően 1987. január 1-jéig, írásban sem rezsiköltséget, sem átalányt nem állapított meg és nem közölt a felperessel.
Ezért a felperes joggal következtethetett arra, hogy őt a belépéstől kezdődően illette meg a rezsiköltség térítés.
Miután vele nem közölték írásban a rezsi mértékét és elszámolási módját, a bíróságnak feladata lett volna a bérmegállapításra vonatkozó összes intézkedés beszerzése, a munkalapoknak szakértő útján történő megvizsgáltatása és az alperes kötelezése arra, hogy megnyugtatóan bizonyítsa, fizetett-e a felperesnek rezsiköltséget. (M. törv. II. 10 105/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás