• Tartalom

MK BH 1988/466

MK BH 1988/466

1988.12.01.

I. Ha az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot, a munkaügyi vitát eldöntő szerv jogerősen hatályon kívül helyezte, a dolgozó felfüggesztés folytán visszatartott átlagkeresetét teljes egészében ki kell fizetni. [1967: II. törvény 17. 76. § (1) bek.].
II. Ha a dolgozót a fegyelmi eljárás során az állásától felfüggesztették, az átlagkeresetének legfeljebb 50 %-át lehet egy hónapig visszatartani. Ha a munkáltató ennél többet tartott vissza, a fegyelmi határozat kézbesítésének időpontjáig számított különbözetet abban az esetben is tartozik a dolgozónak megfizetni, ha a fegyelmi büntetés elbocsátás volt és az erről rendelkező határozat jogerőre emelkedett [Mt V. 76. § (1) bek.; Pp 213. § (1) bek.].

A felperes 1985. augusztus 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, és az n.-i tejcsarnok mélyhűtő-állomásának volt a vezetője.
Az alperes elnöke az 1987. február 11-én hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert 1987. február 8-án Cs. A. ellenőr ittas állapotban találta a munkahelyén, akit a csarnokból kiutasított, sértegetett, majd a helyszínre érkezett J. B. ágazatvezetőt is szidalmazta, a tartálykifolyó csapját kinyitotta, és 50 liter tej elfolyt.
A felperes kérelme alapján eljárt munkaügyi döntőbizottság a határozatával hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot, és a termelőszövetkezetet új eljárásra utasította. Megállapította, hogy az 1967: II. törvény 56. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak ellenére fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül hozta meg határozatát.
Az alperes elnöke 1987. március 12-én elrendelte a fegyelmi eljárást, egyúttal visszatartotta a felperes teljes munkabérét. Az 1987. március 24-én hozott határozatával ismét elbocsátás büntetéssel sújtotta. Ennek hatálytalanítására előterjesztett kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság elutasította.
A felperes a keresetlevelében kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az 1987. február 11-től járó munkabérének a kifizetését.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélete indokolásának lényege szerint a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. 1987. február 8-án, a munkahelyén ittasan végezte a munkáját, és sértő, trágár kifejezésekkel illette a felettesét és az ellenőrt. Súlyosítóként értékelte a három nappal későbbi garázda magatartását, amikor is az ágazatvezető a rendőrség segítségét kérte.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 76. §-ának (1) bekezdése szerint a felfüggesztés idejére a dolgozót átlagkereset illeti meg. Ennek legfeljebb ötven százalékát egy hónapra vissza lehet tartani. A teljes átlagkeresetet vissza kell tartani az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve, annak jogerőre emelkedéséig.
A megállapított tényállás szerint az alperes az 1987. február 11-i elbocsátás fegyelmi büntetéssel a felperes teljes átlagkeresetét visszatartotta 1987. március 24-ig, az újabb fegyelmi büntetés meghozataláig. Ezt az 1987. március 12-én elrendelt fegyelmi eljárásra és a teljes munkabér visszatartásáról rendelkező határozatára alapította.
A döntőbizottság az 1987. február 11-i fegyelmi határozatot hatálytalanította, ennélfogva a felperest 1987. február 11-től 1987. március 12-ig megilleti a visszatartott munkabére, annak összege 5000 forint.
Az alperes az 1987. március 12-én elrendelt ismételt fegyelmi eljárással a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 76. §-ának (1) bekezdése alapján a munkabér 50 %-át tarthatta volna csak vissza, nem annak teljes összegét. A kettő különbözete az 1987. március 12-től a március 24-ig terjedő időszakra 968 forint.
Miután a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével az 1987. március 24-én kelt fegyelmi határozat jogerőre emelkedett, ettől az időponttól kezdve a munkabér összegének visszatartása jogszerű.
A munkaügyi bíróság nem észlelte, hogy a felperes keresete a visszatartott munkabér kifizetésére is irányul, ezért e körben a Pp 213. §-ának (1) bekezdése alapján a döntőbizottság határozatának részben történő megváltoztatásával köteleznie kellett volna az alperest, hogy visszatartott munkabér címén a felperesnek 5968 forintot fizessen meg. (M. törv. II. 10 056/1988. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére