MK BH 1988/49
MK BH 1988/49
1988.02.01.
A harminc napot meghaladó időre létesített második munkaviszony is határozatlan idejűvé alakul át, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan a munkáltatónál tovább dolgozik. E munkaviszonyt az Mt-nek a határozatlan idejű munkaviszony felmondására vonatkozó szabályai szerint lehet felmondani [1967: II. törvény 26. § (1) bek., 27. § (1) bek.; 1967: II. törvény V. 17. § (3) bek.; 1/1976. (I. 31.) MüM sz. r. 6.§ (1) bek.].
A felperes az alperessel határozott idejű mellékfoglalkozású munkaviszonyt létesített tudományos tanácsadói munkakörre 1982. január 1-jétől július 31-ig terjedő időre, havi 2240 forint munkabérrel. A munkaszerződésben arról is megállapodtak a felek, hogy a felperest saját gépkocsijának használata fejében az üzemanyagköltség térítéseképpen a munkabéren felüli havi 1500 forint költség-általány illeti meg. A munkaszerződés lejártával, azaz 1982. júliusát követően az alperes a felperest továbbfoglalkoztatta, erről az alperes akkori elnöke: K. E., valamint a felperes szóban állapodtak meg. Ezt megelőzően 1982. július 17-én a felperes főállású munkáltatója engedélyezte, hogy a felperes 1982. augusztus 1-jétől határozatlan időre, havi 3700 forint munkabér ellenében mellékfoglalkozásként továbbra is az alperesnél dolgozzon.
1982. novemberétől kezdődően az alperes megszüntette a havi 1500 forint költségátalány folyósítását arra hivatkozva, hogy a termelőszövetkezet esetenkénti elszámolás alapján a ténylegesen felmerült üzemanyagköltséget fizeti meg a felperes részére.
1983. június 1. napján kelt levelével az alperes a felperes munkaviszonyát 1983. június 15. napjára felmondta.
1985. május 6-án az alperes fizetési felszólítást adott ki, melyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a termelőszövetkezet részére 7500 forintot, mely összeg a felperes által 1982. június 1-jétől 1982. novemberig felvett költségátalányból tevődik ki.
A felperes a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránt kérelmet nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amelyben arra hivatkozott, hogy 1982. júliusában a termelőszövetkezet akkori elnökével, K. E.-vel úgy állapodtak meg, hogy a havi 1500 forintot a jövőben nem költségátalány, hanem munkabér címén fogja kapni, míg a gépkocsi-használat kapcsán felmerült üzemanyagköltséget esetenként jogosult elszámolni. Előadta, hogy 1983. márciusától az alperes nem egyenlítette ki három útiszámláját, melynek összege 4900 forint volt, ennek megfizetését követelte. Sérelmezte, hogy 1983. május hónapra, valamint a felmondási időre sem kapott munkabért, kérte ennek megfizetésére kötelezni az alperest.
A szövetkezeti döntőbizottság az 1985. április 16. napján kelt határozatával a felperes valamennyi igényét elutasította.
A döntőbizottság határozatának megváltoztatása iránt a felperes kereseti kérelmet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperesnek 22 661 forint megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletnek indokolásában kifejtette, hogy a felperes 1982. július 31-e után érvényes munkaszerződés nélkül dolgozott tovább az alperesnél. Az alperes akkori elnöke, K. E. többször szabályszerű idézés ellenére sem jelent meg a bíróság előtt, ezért a felperes a tényállításait nem tudta bizonyítani, miért is a felperes keresetét el kellett utasítani.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 17. §-ának (3) bekezdése szerint a 30 napnál hosszabb tartamú határozott időre létesített munkaviszony határozatlan időre szólóvá alakul át, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy napot meghaladóan a munkáltatónál tovább dolgozik. Az alperes sem vitatta, hogy a felperest 1982. augusztus 1-jétől is foglalkoztatta, részére munkabért fizetett. Így a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a felperes munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult át. Ezt egyértelműen igazolja az is, hogy az alperes ezt a munkaviszonyt 1983. júniusában felmondással szüntette meg.
Minthogy a másodállás, mellékfoglalkozás és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásról szóló 1/1976. (I. 31.) MüM számú rendelet az ilyen munkaviszony megszüntetésének módjára vonatkozóan nem tartalmaz speciális rendelkezést, e rendelet 6. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel ebben a kérdésben az általános munkajogi szabályok az irányadók.
Az 1967: II. törvény 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. Az 1967: II. törvény 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondási idő 15 naptól 6 hónapig terjedhet, mely kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. A jogszabály erre vonatkozóan kötelező előírásokat adhat.
A munkaügyi bíróság nem tisztázta, hogy a felperest a munkaviszonyban töltött ideje, illetőleg munkaköre alapján milyen mértékű felmondási idő illette volna meg, és ehhez képest a felmondási időre milyen összegű átlagkeresetre tarthatott volna jogszerűen igényt.
A felperes a becsatolt kereseti kimutatás szerint 1983. május hónaptól kezdődően nem kapott munkabért, munkaviszonyát viszont az alperes az 1983. június 1. napján hozott intézkedésével mondta fel. Mindezek alapján a felperesnek az 1983. május 1. napját követő időszakra vonatkozó – a felmondási időre is kiterjedő – munkabérigénye megalapozott. (M. törv. I. 10 054/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás