PK BH 1988/5
PK BH 1988/5
1988.01.01.
A több jogosulttal szembeni gyermektartásdíj fizetési kötelezettség újabb megállapításának szempontjai, amikor az egyik gyermek keresőképessé válik [Vht. 51. § (2) bek.; PK 207. sz.].
A peres felek házasságából 1977-ben Zsolt, 1979-ben Viktor nevű gyermekek születtek. A bíróság a házasságot 1983-ban felbontotta, azt az egyezséget pedig, amely szerint a gyermekek az anya gondozásában maradnak és az alperes – akinek ekkor a perbeli gyermekeken kívül az előző házasságából született két kiskorú gyermekének tartásáról is gondoskodnia kellett – a havi keresete 12,5-12,5 százalékát kitevő, havi 956-956 forint alapösszeget, az egyéb juttatásainak pedig gyermekenkénti 12,5-12,5 százalékát fizeti meg, jóváhagyta.
A felperes az alperest terhelő tartásdíj mértékének a felemelését azért kérte, mert az alperes előző házasságából született idősebbik gyermeke az iskolai tanulmányait befejezte, keresőképessé vált, az alperest tehát már csak három kiskorú gyermek tartása terheli.
Az alperes a kereset teljesítését 1986. szeptember 1-jétől kezdődő hatályával nem ellenezte, azzal, hogy kötelezettségét gyermekenként havi 1800-1800 forint erejéig elismerte.
Az elsőfokú bíróság az alperest terhelő tartásdíj mértékét 1986. március 1-jétől kezdődően felemelte, kötelezte az alperest, hogy a Zsolt és a Viktor nevű gyermekei után havi 1800-1800 forint tartásdíjat fizessen a felperesnek.
A felperes fellebbezése a tartásdíj mértékének olyan megállapítására irányult, hogy a bíróság az alperes jövedelme alapján a tartásdíj új százalékos mértékét is határozza meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva az alperes által fizetendő tartásdíj mértékét 1986. március 1-jétől kezdődően az alperes részére fizetett bérköltségnek gyermekenként 17 százalékában, de legalább havi 1800 forintban, valamint az érdekeltségi alap terhére fizetett díjazásai gyermekenkénti 10 százalékában állapította meg. Egyben elrendelte a megállapított gyermektartásdíj közvetlen letiltással való végrehajtását, a felemelés folytán keletkezett hátralék összegéről azonban nem rendelkezett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kereset elbírálásához kizárólag az alperes egy évre visszamenőleges kereseti kimutatását szerezte be, és nem tisztázta, hogy az alperesnek az előző házasságából született idősebbik gyermekével szembeni tartási kötelezettsége mely időponttól szűnt meg, illetőleg a kötelezettség megszűnését bírói határozat rendelte-e el, és ha igen, az az alperes korábbi házasságából született másik gyermekével szembeni tartási kötelezettségét milyen mértékben érintette. Ezen kérdések tisztázásának hiányában megalapozatlanul döntött a felperes elhelyezésében levő két gyermeket illető felemelt tartásdíj kezdő időpontjáról. Arra vonatkozó adat ugyanis, hogy az alperes körülményeiben mikor következett be a perbeli gyermektartásdíj módosításának jogszabályi feltétele, nem áll rendelkezésre.
Az alperesnek az előző házasságából származó és még tartásra szoruló gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettség mértékének ismerete nélkül az sem állapítható meg, hogy a felperestől született gyermekek felemelt tartásdíja nem haladja-e meg a Vht 51. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértéket, és erre tekintettel az alperes előző házasságából született gyermeket eltartó szülőt (gondozót) nem kell-e perbe vonni annak érdekében, hogy az őt illető tartásdíj kielégítési alapjának csökkenését tűrje. Ennek tisztázása annál inkább indokolt lett volna, mert a bíróságnak a kötelezett keresetéből gyermektartásdíjra igénybe vehető összeg arányosítása – a gyermekek eltérő életkorára és arra tekintettel, hogy más-más személy gondozásában élnek – ugyancsak kötelessége lett volna. Ennek feltárásához azonban még a jelen per felperesének a kereseti kimutatását sem szerezte be a bíróság, és a felperest erre nézve személyesen sem hallgatta meg.
A fentiekre figyelemmel a bíróság feladata tartásdíj összegének, visszamenőleges felemelése esetén a hátralék összegének meghatározása is. A PK 207. számú állásfoglalás értelmében ugyanis a tartásdíj összegszerűsége körébe nemcsak az tartozik, hogy a kötelezettnek mennyi az alapul szolgáló jövedelme és annak megfelelően mennyi a fizetendő tartásdíj, hanem az is, hogy a kötelezett milyen összegeket teljesített a tartásdíjra, ezek beszámítása mellett az eltelt időre mennyi a hátralék.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően – a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a fentiek alapján lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 412/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás