MK BH 1988/53
MK BH 1988/53
1988.02.01.
A bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át dolgozót, az öregségi nyugdíj összegének megállapítása szempontjából megillető kedvezményre jogosultság kérdésében keresetindításnak van helye a munkaügyi bíróság előtt [17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 82. § (1) bek., 256. § (2) bek. d) pont; MK 47. sz.].
A felperes részére a társadalombiztosítási bizottság nyugdíjfellebbezési szakbizottsága az ötvenedik életévének betöltésétől, 1984. január 27-től kezdődően, öregségi nyugdíjat állapított meg 25 év 329 nap korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idő elismerése mellett.
A felperes a keresetlevelében előadta, hogy a nyugdíjazása előtt a B.-i Szénbányák p.-i bányaüzemében vájárként dolgozott. Kérte nyugdíja összegének a vájárok átlagkeresetének alapulvételével történő megállapítását.
Az alperes a keresetlevélre adott észrevételeiben a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes a nyugdíjazása előtt földalatti csatlósként dolgozott, az e munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresete a felperes nyugdíjazását megelőző 1983. évben 7107 forint volt, amely kevesebb a felperes ténylegesen elért és a nyugdíjazásnál figyelembe vett átlagkereseténél, 7933 forintnál. Előadta továbbá, hogy a felperes a birtokában levő igazolások szerint vájárként nem dolgozott, vájárbizonyítványt nem csatolt be.
A felperes a bíróság 1986. július 17-én tartott tárgyalásán elismerte, hogy a nyugdíjazásáig földalatti csatlósként dolgozott, ez azonban – álláspontja szerint – ugyanolyan felelősségteljes munka, mint a vájáré.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert a Pp 157. §-ának a) pontja alapján – utalva a 130. § (1) bekezdés f) pontjára – megszüntette, mert – a végzésében kifejtettek szerint – a felperes keresete a társadalombiztosítási szerv határozatának olyan kérdésben történő megváltoztatására irányult, amelyben a bírósági út a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében nem vehető igénybe.
A megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolása szerint egyetértett azzal, hogy az elsőfokú bíróság a pert – bírósági hatáskör hiányában – megszüntette. Döntését azonban – álláspontja szerint – a Pp 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja felhívása helyett ugyanezen § ugyanezen bekezdésének b) pontjára utalva kellett volna indokolnia. Végül utalt arra, hogy a perben összegszerűségi kérdésről van szó: arról, hogy milyen összegű átlagkereset alapulvételével kell a felperes nyugellátását megállapítani, a tényleges keresete vagy a vájárok átlagkeresete alapján. Az összegszerűségi vita eldöntésére pedig a bíróságnak nincs hatásköre.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 82. §-ának (1) bekezdése szerint a bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott.
A felperes keresete arra irányul, hogy a felhívott jogszabály alkalmazásával nyugdíjának összegét nem a saját, ténylegesen elért keresete, hanem a vájárok átlagkeresetének alapulvételével állapítsák meg.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 47. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a korkedvezmény és a szakmunkáskedvezmény a megfelelő esetekben az öregségi nyugdíjra jogosultság különleges, kedvezményes feltétele, így az ezekre alapított öregségi nyugdíj és annak keretében a kedvezményre jogosultság kérdése bírósági hatáskörbe tartozik.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 82. §-ának (1) bekezdésében szabályozott, csak a bányászokra vonatkozó kedvezmény éppúgy különleges és kedvezményes feltétele az öregségi nyugdíjra jogosultságnak, mint a korkedvezmény és a szakmunkáskedvezmény. Következésképpen az e kedvezményre jogosultság kérdésének eldöntése is bírósági hatáskörbe tartozik a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-a (2) bekezdésének d) pontja a bírósági jogorvoslat lehetőségét nem zárja ki. A jogerős végzés ezzel ellentétes álláspontja téves. (M. törv. I. 10 077/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás