BK BH 1988/63
BK BH 1988/63
1988.03.01.
Több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete esetén a különös kegyetlenség és az aljas indokból elkövetés megállapításánál irányadó szempontok [Btk. 166. § (2) bek. c), d) és f) pont].
A megyei bíróság a vádlottat több emberen – részben aljas indokból, részben különös kegyetlenséggel – elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított ítéleti tényállás lényege szerint a nős, kiskorú gyermekes, vadőr foglalkozású vádlott 1985. évben ismerkedett meg Sz. L.-né sértettel, akivel életközösségre lépett. Az asszony magával vitte a 6. életévében levő leánygyermekét is. A vádlott és a sértett között a jó viszony azonban hamarosan megromlott, Sz. L.-né többször el is költözött a vádlottól, aki ilyenkor visszatért a családjához.
A vádbeli napon Sz. L.-né megállapodott a vádlottal, hogy kapcsolatukat végérvényesen megszüntetik. A részletes megbeszélésre Sz.-né szüleinek lakásán került volna sor és Sz. L.-né megkérte húgát, G. I.-t, hogy hozza magával a kislányát, és együtt menjenek el a szülőkhöz.
A vádlott gépkocsijával várakozott Sz. L.-néra, és észlelte, hogy megjelent G. I. és a kislány is, ám beleegyezett, hogy valamennyien beüljenek a gépkocsiba. A vádlott kezdetben Sz.-né szüleinek tanyája felé haladt, de időközben eszébe ötlött, hogy élettársával fennálló kapcsolatának „megrontója” Sz. K. volt, G. I. pedig ellenezte a kapcsolatukat. Mindezek hatására a vádlottban gyűlölet és bosszúérzés alakult ki, és elhatározta, hogy a gépkocsiban ülő mindhárom személyt megöli. Ezért kijelentette előttük: „Megdöglötök, patkányok!”
G. I. észrevette, hogy a vádlott irányt változtatva nem a szüleinek lakása felé halad, ezért a nála levő esernyővel meg akarta ütni az öléssel fenyegetődző vádlottat, aki egy 16 cm pengehosszúságú tőrkést vett elő, és vezetés közben G. I. felé csapkodott, de nem találta el. Amikor egy elhagyott tarlóra érve a gépkocsi sebessége lelassult, mindhárom utas kiugrott és menekülni kezdett. Ekkor a vádlott gépkocsival üldözőbe vette Sz. L.-nét és a 6 éves kislányát. A gyermek a gépkocsi előtt elesett, a vádlott pedig ráhajtott. A gyermek ennek eredményeképpen 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Ezután visszatolatva G. I.-t vette üldözőbe, akiről tudta, hogy előrehaladott (7 hónapos) terhes állapotban van. A gépkocsi elől menekülő G. I. körül addig körözött, amíg az kimerülve a földre esett. Ekkor a vádlott mindkét kezében késsel kiszállt a gépkocsiból, és a hason fekvő sértettet nagy erővel az oldalán megszúrta. A szúrás a mellüregbe hatolt, és a tüdőt sértette meg. Ezt követően a vádlott G. I.-ba többször bele is rúgott.
Ezután a vádlott visszament arra a helyre, ahol a kislány elesett, ököllel ütlegelte Sz. L.-nét, majd megrugdosta, végül a gyermeket – aki az anyjába kapaszkodott – két alkalommal, nagy erővel a mellkasán megszúrta. A szúrások elölről és hátulról behatolva érték a gyermek szívét, aki azonnal meghalt. Ezután a földről felemelkedő Sz. L.-nét döfte le. A szúrás a mellüregbe hatolt, megsértette a szívburkot is és közvetlen életveszélyt eredményezett. Sz. L.-nénak azonban sikerült a helyszínről elmenekülnie.
A vádlott ezután visszatért a súlyosan sérült G. I.-hoz, megkérdezte tőle, hogy él-e még. Amikor G. I. azt válaszolta, hogy él, de már nem sokáig, a vádlott olyan kijelentést tett: „Segítek rajta, ne szenvedjen”, és nevezettet még két esetben megszúrta. G. I. közvetlenül életveszélyes sérülést szenvedett, és a nála kialakult sokk következtében 7 hónapos magzata elhalt.
Sz. L.-né és G. I. életét csak az időben elvégzett orvosi beavatkozás mentette meg.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen, helytállóan vont következtetést a vádlott bűnösségére.
Részben tévedett azonban a vádlott cselekményének jogi értékelése során:
a) egyfelől, amikor az indokolásában kifejtettek szerint arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott tevékenységének vitathatatlan „embertelensége” csupán Sz. L.-né sértett vonatkozásában alapozhatja meg a különös kegyetlen módon való elkövetést;
b) másfelől pedig, amikor a G. I. sértett sérelmére elkövetett cselekményrészt nem minősítette szintén aljas indokból megvalósultnak.
a) Amint azt a Legfelsőbb Bíróság a 15. számú Irányelvében kifejtette, a különös kegyetlenséggel történő elkövetés megállapíthatóságánál elsősorban emberiességi és erkölcsi szempontoknak van meghatározó szerepe. Így különös kegyetlenséggel elkövetett a cselekmény, ha azt tárgyi oldalról nézve rendkívüli embertelenséget tanúsítva, az alanyi oldalt figyelembe véve az átlagot meghaladó testi és lelki gyötrelmet okozva valósították meg.
A tárgyi oldalról megközelítve e minősítés alá esik a cselekmény, ha az élet kioltását – annak megkísérlését – az elkövető a szokásosnál lényegesen nagyobb embertelenséggel, lelketlenséggel, gátlástalansággal, emberi mivoltából kivetkőzve, a sértett emberi-személyi méltóságának mély megalázásával hajtja végre;
míg az alanyi oldalról, ha a sértettnek az elkövetési cselekmény rendkívüli fizikai gyötrelmet, lelki megrázkódtatást, félelemérzetet okoz.
Ezeknek – az értékelésnél irányadó – tényezőknek a tükrében elemezve a vádlott cselekményét, az szögezhető le, hogy az nem csupán Sz. L.-né sértett tekintetében eredményezett rendkívüli kínt és lelki megrázkódtatást testvérének üldözése, bántalmazása, illetve leánygyermekének leszúrása folytán, hanem a vádlott tevékenységét – a maga egészében – az elrettentő brutalitás, a legelemibb etikai következményekkel szembeni durvaság jellemezte.
Ez folyamatában a gyermek és az előrehaladott terhes állapotban levő G. I. megöléssel való fenyegetésétől kezdve azoknak a gépkocsival történő kitartó – súlyos félelmet keltő, sőt veszélyeztető – üldözésén keresztül, egészen a kiszolgáltatott állapotban levő személyek leszúrásáig töretlen tevékenységsorozatként jelentkezik.
Másfelől viszont behatóbb indokolást nem is igényelhet az, hogy az elkövetési magatartás összességében milyen hosszantartó rettegést, felfokozott halálfélelmet váltott ki az üldözöttekben, és ugyanakkor a gépkocsival megkergetett sértetteket a vádlott által létrehozott helyzet milyen mélyen alázta meg emberségükben.
Összességében tehát a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott ölési cselekményét teljességében, és mind a három sértett vonatkozásában különös kegyetlen módon elkövetettnek kell értékelni.
b) Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor kizárólag Sz. K. megölését értékelte aljas indokból elkövetettnek, e sértettel szemben keletkezett bosszúérzés erkölcsi menthetősége hiányában.
Amennyiben a szerelmi kapcsolat megromlásából – szerelemféltésből – eredő indulat színezi a cselekményt, és motiválja az ölési magatartást vezérlő bosszút, általában nem kerülhet sor az emberölés aljas indokból vagy célból történő minősítésére.
A bosszúállás vágya mindig különös hatás folytán keletkezik, és éppen az ezt kiváltó tényezőnek a jellege, mibenléte és erkölcsileg értékelhetősége adja meg alapját a helyes büntetőjogi minősítésnek.
Nyilvánvaló, ha a bosszúvágy a sértett kifogásolható (vagy okkal annak vélt) magatartása folytán – tehát emberileg némileg indokoltan – alakult ki, és a megtorlás kizárólag e személy vonatkozásában érvényesül, ez más erkölcsi megítélést igényel, mintha más – ártatlan vagy vétlen – áldozat (áldozatok) indokolatlan elpusztítását célozza az emberölési cselekmény.
Az adott esetben az életközösség felbontását követően fakadó bosszú célpontja nem csupán a volt élettárs személye volt, hanem áttételesen egy ártatlan gyermek és az élettárs terhes húga is, a vádlott ez utóbbiak megölésével kívánta teljessé tenni a bosszút és megtorolni élettársa elhidegülését; így kívánt elégtételt venni saját családi és egyéni csődje miatt.
Nyilvánvaló tehát, hogy G. I. sértett esetében az elkövetés indoka más, mint a volt élettársa esetében, de ez éppen olyan jelentős mértékben elmarasztalást eredményező erkölcsi megítélés alá eső, amely ugyancsak megalapozza az emberölésnek – aljas indokból történő – súlyosabb jogi minősítését.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott emberölési cselekményét mindhárom sértett vonatkozásában aljas indokból elkövetettként értékelte, az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetést kiszabó rendelkezését pedig megváltoztatta, és a vádlottat halálbüntetésre ítélte. (Legf. Bír. Bf. IV. 611/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás