BK BH 1988/66
BK BH 1988/66
1988.03.01.
I. Becsületsértés helyett rágalmazás törvénysértő megállapítása [Btk. 179. §, 180. § (1) bek. a) pont].
II. A valóság bizonyítása elrendelésének szempontjai [Btk. 182. §].
A magánvádló a tsz. fő-mezőgazdásza volt.
Az elsőfokú bíróság a vádlottat rágalmazás vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a tsz. elnök vádlott behivatta a szobájába H. M.-t – aki abban az időben a termelőszövetkezet háztáji agronómusaként dolgozott –, és elmondta neki, hogy szabálytalanságok gyanúja merült fel a magánvádlóval szemben. Négyszemközt azt mondta neki, hogy az ő véleménye szerint a magánvádló visszaélt főmezőgazdászi pozíciójával, közölte továbbá, hogy a rendőrség tudomására hozza a történteket, mivel „szemét, csaló, aljas módszer”, amit a magánvádló művelt. H. M. pár nappal később közölte a neki elmondottakat a magánvádlóval, aki azt követően a vádlott ellen rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett.
Az elsőfokú ítélet szerint a vádlott cselekménye a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét valósítja meg.
Az elsőfokú bíróság a magánvádló ellen felhozott és munkakörével kapcsolatos mulasztások, szabálytalanságok miatt a valóság bizonyításának elrendelését is fontolóra vette, ennek elrendelését azonban mégsem látta indokoltnak, mivel az állandó bírói gyakorlat szerint nem lehet tárgya a valóság bizonyításának az olyan nyilatkozat, amely objektív értelmezés szerint nem tényállítás, a rosszalló értékítéletek pedig nem képezhetik a valóság bizonyításának a tárgyát (BJD 1189. sz.). A bíróság megállapítása szerint a vádlott H. M.-nak a magánvádlóval kapcsolatban olyan kijelentést tett, hogy „szemét, csaló, aljas módszer”, amit a magánvádló műveit. Ezek a kijelentések elsősorban rosszalló értékítéletek, és nem olyan tényállítások, amelyek vonatkozásában a valóság bizonyítása szóba jöhetne. A vádlott ezzel a kijelentésével megvalósította a rágalmazás vétségét, mivel más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényre közvetlenül utaló kifejezést használt.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét becsületsértés vétségének minősítette, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A bűncselekmény minősítése a megyei bíróság álláspontja szerint téves, és az elsőfokú bíróság által ebben a körben adott indokolás is ellentmondásos. Az indokolás ide vonatkozó részéből a megyei bíróság azt a helytálló megállapítást fogadta el, hogy a vádlott által tett kijelentés szidalmazó, gyalázkodó jellegű. Mellőzi azonban annak megállapítását, hogy ennek a kijelentésének a megtételével a vádlott H. M. előtt a magánvádló vonatkozásában becsült csorbítására alkalmas tényre közvetlenül utaló kifejezést használt. A vádlott által tett kijelentés ugyanis nélkülöz minden olyan konkrét tényállítást, amely a rágalmazás vétségének megállapítását megalapozná.
Tekintettel arra a már kifejtett körülményre, hogy a vádlott kijelentése nélkülöz minden olyan konkrét tényállítást, amely a rágalmazás vétségét megalapozná, helytelen volt a cselekménynek ekkénti minősítése.
Az elsőfokú bíróság által helyesen, szidalmazó, gyalázkodó tulajdonság-jelzőként értékelt kijelentését azonban a vádlott a magánvádló munkakörének ellátásával összefüggésben tette, ezért cselekménye a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő becsületsértés vétségének a megállapítására alkalmas.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ezért megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző becsületsértés vétségének minősítette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 531/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás