BK BH 1988/68
BK BH 1988/68
1988.03.01.
Nem hanyag kezelés vétségét, hanem hűtlen kezelés bűntettét valósítja meg az az üzletkötő, aki az import-beszerzésekkel kapcsolatos munkaköri kötelezettségének szándékos megszegésével nem a vállalat szempontjából legkedvezőbb ajánlatot tevő külföldi cégeknek ad megbízást, és ezáltal saját vállalatának eshetőleges szándékkal különösen nagy vagyoni hátrányt okoz [Btk. 319. § (3) bek. c) pont, 320. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott a gyár import főosztályán mérnök-üzletkötői munkakörben dolgozott. Az önálló importjoggal felruházott gyár az általa forgalmazott termékekhez rendszeresen szerzett be szocialista és tőkés forrásokból alkatrészeket, szerelvényeket.
Az import főosztály munkatársainak a feladatuk ellátása során a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény és az annak végrehajtása tárgyában kiadott külkereskedelmi miniszteri rendeletek és utasítások rendelkezéseit be kellett tartaniuk.
Az említett jogszabályoknak a vádlott cselekményével összefüggésbe hozható lényege szerint tőkés import esetén kötelező volt legalább három árajánlat bekérése és a legkedvezőbb ár elérése érdekében a szállítók versenyeztetése. A kötelező érvényű szabályokat a vállalat kereskedelmi igazgatója körlevélben hozta az üzletkötők tudomására, és felhívta azok figyelmét a szabályok maradéktalan betartására. A körlevelet a vádlott is ismerte.
A tőkés importot bonyolítókkal szemben kötelező elvárás volt, hogy törekedjenek az ügynöki, közvetítői cégek kiiktatására; a gyártó cégektől történő beszerzéssel tegyék mellőzhetővé a jelentős összeget kitevő ügynöki jutalékokat.
A vádlott ezeket a kötelezettségeket sorozatosan megszegte. Rendszeresen részesítette előnyben a K. és P. osztrák ügynöki cégeket; kifogás alá eső szoros személyes kapcsolatot is kiépített az említett cégek egyik vezetőjével. Mintegy 22 esetben egyetlen cégtől sem szerzett be árajánlatot, hanem kizárólag a K. vagy P. cégektől közvetlenül rendelt; míg a fennmaradó nyolc tőkés importkötés esetén a meglevő két, vagy több árajánlatot tevő cégek versenyeztetését elmulasztva s a kedvezőbb ajánlatokat figyelmen kívül hagyva ugyancsak K. vagy P. ügynöki cégeknek adott megbízást a szállításokra. A vádlottat az sem befolyásolta, hogy a két osztrák ügynöki cég többször késedelmesen, részben hiányosan, bizonylatok nélkül teljesítette vállalt kötelezettségét, és azt is többször hagyta figyelmen kívül, hogy a gyáron belüli felhasználó szervezet többször is kifogásolta az ügynöki cégek különböző mulasztásait, és az általa megadott gyártóművektől történő közvetlen beszerzéseket szorgalmazta.
A vádlott tevékenységét összegezve az elsőfokú ítélet megállapítja: 1976 és 1978 évek folyamán hozzávetőlegesen több mint kétmillió forint kárt okozott a sértett vállalatnak, ugyanakkor pontosan meg nem határozható összeg a vállalat és a két ügynöki cég egyeztető tárgyalási során megtérült.
Az elsőfokú ítélet megalapozott, mely csupán annyiban szorul helyesbítésre, hogy a vádlott mintegy 2 000 000 forint összegszerűségben nem „kárt”, hanem „vagyoni hátrányt” okozott a gyárnak.
Az elsőfokú bíróság azonban az anyagi jogi szabályok helytelen alkalmazása miatt tévesen minősítette a vádlott cselekményét különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés bűntettének, és annak további folyományaként tévesen került sor az eljárás megszüntetése mellett joghátrányként megrovás alkalmazására.
A tényállásból megállapíthatóan a vádlott az osztrák P. és K. cégekkel való szerződéskötéskor valamennyi esetben szándékosan szegte meg az üzletkötők tevékenységére előírt kötelezettségeit. A megrendelő csaknem valamennyi esetben közölte a termék gyártójának nevét, ám a vádlott egy eset kivételével mindenkor az említett két osztrák céget részesítette előnyben. Tevékenysége eredményeként a munkáltatója vagyoni érdekeit sértve nem a legkedvezőbb ajánlat kiválasztására törekedve járt el, hanem egyértelműen K. és P. cégek érdekeinek megfelelő döntést hozott. Amikor pedig a kötelességeit megszegte, tudatában felmerült, hogy a gyárnak vagyoni hátrányt okoz – ennek ellenére ebbe belenyugodva cselekedett. Szándéka ekként legalább eshetőleges formában átfogta a mintegy kétmillió forint vagyoni hátrány okozását.
A Btk. 319. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény akkor is tényállásszerűen megvalósul, ha a vagyoni hátrány tekintetében az elkövetőnek eventuális szándéka állapítható meg.
A kiemelten tárgyaltakkal ellentétben állóan téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi okfejtése, hogy 8-10 év távlatából vagyoni érdekeltség hiányában és a vádlott jó munkája mellett egyértelműen nem lehet szándékos elkövetésére következtetést levonni.
Mivel pedig a vádlott a szándékos kötelességszegéseivel okozati összefüggésben mintegy 2 000 000 forintot kitevő vagyoni hátrányt okozott, ezért cselekményével a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének c) pontja szerint minősülő bűntettet követte el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; a vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, és ezért 1 évi szabadságvesztésre és 15 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte; a szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A büntetés kiszabása során a Legfelsőbb Bíróság nagyobb nyomatékkal enyhítő körülményként értékelte, hogy az elkövetés óta 8-10 év telt el; ez a jelentős időmúlás a vádlottnak fel nem róható – a vádlottal szemben nyomozati szakban, két esetben is az eljárást előbb bűncselekmény hiányára, majd a második esetben bizonyítottság hiányára utalással – megszüntették; ugyanakkor az egyéni haszonszerzésre törekvése nem volt bizonyítható. Ugyancsak nagyobb nyomatékú enyhítő körülményként volt értékelendő az import főosztály súlyos szervezeti és irányítási hiányossága, amely kihatott a vádlott tevékenységére, hibás ténykedésére, és hogy az ellenőrzés elhanyagolása éveken át a hibás munkavégzés feltáratlanságát eredményezte. A bűnösségi körülményeknek az igen nagy száma és összhatásában rendkívüli nyomatéka indokolta a cselekménnyel arányos tartamú szabadságvesztés főbüntetésnek mindössze 1 évre történő felfüggesztését.
A büntetés célja a több mint 7 éve más területen dolgozó, és azóta kifogástalan életvitelű vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetőnek mutatkozik. A büntetés hatékonysága növelésének az érdeke azonban szükségessé tette a megfelelő jövedelmi körülmények között élő vádlottal szemben pénzmellékbüntetés kiszabását. (Legf. Bír. Bf. IV. 81/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás