PK BH 1988/74
PK BH 1988/74
1988.03.01.
I. A túlélő házastársat megillető haszonélvezeti jog kapcsolata a végrendeleti és az ági örökléssel [Ptk. 607. § (4) bek., 615. § (1) bek.; 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He) 50. § (1) bek., 52. § (3) bek., 59. § (2) bek.; PK 82. sz.].
II. Az ági örökösök körének megállapítása a hagyatéki eljárás során [Ptk. 612. § (1) bek.].
Az örökhagyó 1985. október 25-én meghalt. Az örökhagyó hagyatékához több ingatlan és különböző ingóságok tartoztak.
A közjegyző a teljes hatályú hagyatékátadó végzéssel meghatározott ingóságokat és a 749 számú tulajdoni lapon felvett kertingatlan-illetőséget végrendeleti öröklés jogcímén H. M.-nak, a további négy ingatlant pedig végrendeleti és részben ági öröklés jogcímén H. G.-nak, végül az örökhagyó hagyatékához tartozó több ingóságot (készpénz és takarékbetétet) végrendeleti öröklés jogcímén az örökhagyó házastársának adta át.
Megállapította, hogy a túlélő házastársat „a hagyaték más által örökölt részén az özvegyi haszonélvezeti jog megilleti”.
A megyei bíróság a közjegyző végzését helybenhagyta. A megyei bíróság álláspontja szerint a PK 82. számú állásfoglalás értelmében „a haszonélvezeti jogot nem zárja ki az a tény, hogy a túlélő házastárs a hagyaték egy részében – akár végrendelet, akár törvényes öröklés alapján – állagot örököl. Ennek törvényi alapja a Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése, amely szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Annak eldöntése viszont, hogy a végrendelet alapján a túlélő házastársat illeti-e haszonélvezeti jog és milyen mértékben, nem a közjegyző, hanem a polgári perben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik”.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt óvás alapos.
1. A túlélő házastársat a Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése alapján megillető haszonélvezeti jog – az özvegyi jog – törvényes öröklési jog. A házastársat a haszonélvezeti jog illeti meg, ha a hagyaték állagát a törvény alapján más örökli. Ez két esetben lehetséges: ha a házastárs a leszármazókkal együtt örököl vagy ági öröklés esetén.
Az örökhagyó azonban végintézkedésével nemcsak az állagöröklés, hanem a haszonélvezeti jog érvényesülését is kizárhatja. Ezzel összefüggésben adott iránymutatást a PK 82. számú állásfoglalás, amikor kimondta, hogy ha az örökhagyó végrendeletében a vagyonát vagy ennek egy részét harmadik személyre hagyja, és a vele együtt élő házastársának haszonélvezeti jogáról nem rendelkezik, a hallgatással történt mellőzésből általában arra lehet következtetni, hogy a túlélő házastársat a törvényes öröklésből kizárta, illetőleg kötelesrészre szorította.
Nyilvánvaló azonban, hogy haszonélvezeti jogról, illetőleg a haszonélvezeti jog köteles-részéről csak akkor lehet szó, ha az örökhagyó után leszármazó maradt, vagy leszármazó hiányában ági öröklés érvényesül. Egyébként ugyanis a házastárs a Ptk. 607. §-ának (4) bekezdése alapján az örökhagyó általános örököse, a hagyaték állagát örökli, végrendelet esetében pedig kötelesrésze a törvényes örökrészének: az állagnak a fele lesz.
El kell tehát határolni azt az esetet, amikor a túlélő házastársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illeti meg, attól az esettől, amikor törvényes örökösként állagot örökölne. Ez utóbbi esetben ugyanis a törvényen alapuló haszonélvezeti jog érvényesülése fogalmilag kizárt.
Az adott esetben az örökhagyó után leszármazó nem maradt, így az örökhagyó vagyonában – az ági vagyon kivételével – a túlélő házastárs az általános örökös, azaz állagot örökölne.
Az öröklés rendjének, a túlélő házastárs törvényes örökösi minőségének – és ezzel összefüggésben végrendelet esetében a házastársat megillető igényeknek – a helyes megállapításához tehát a közjegyzőnek elsősorban azt kellett volna tisztáznia, hogy az örökhagyó hagyatékában milyen vagyontárgyak minősülnek ági vagyonnak. E vonatkozásban a tényállást – a 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében – hivatalból kell megállapítania, és a szükséghez képest – a jogszabályban meghatározott keretek között – bizonyítás lefolytatásának is helye van.
Ha az örökösök között a hagyatéki vagyontárgyak jellegét illetően öröklési jogi vita nincs, az ági eredetűnek elismert vagyontárgyakon a túlélő házastárs részére a haszonélvezeti jogot biztosítani kell. Ezzel kapcsolatban helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a haszonélvezet fennállásának, illetőleg mértékének a vizsgálata már nem a közjegyző feladata. Amennyiben vitás az érdekeltek között, hogy az örökhagyó végrendeletére tekintettel az ági vagyontárgyakon a túlélő házastársat a haszonélvezeti jog, illetőleg annak kötelesrésze megilleti-e vagy sem, ez már olyan öröklési jogi vitának minősül, amelyben, polgári perben a bíróság jogosult dönteni. Ilyen esetben a közjegyzőnek az ági eredetű vagyontárgyakat a He 59. §-ának (4) bekezdése alapján teljes hatállyal a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten kell átadnia az állagörökösöknek.
Más a helyzet azonban azokkal a hagyatéki vagyontárgyakkal (ingatlannal vagy ingósággal), kapcsolatban, amelyek nem ági eredetűek. Ezekben a vagyontárgyakban a törvényes öröklés rendje szerint a házastárs örököl. Ha tehát az örökhagyó végrendeletében ilyen vagyontárgyakról rendelkezett és azokat más személyre hagyta, a vagyontárgyakból (azok állagából) a túlélő házastársat kötelesrész – azaz törvényes örökrészének a fele – illeti meg.
A közjegyzőnek erről a túlélő házastársat a He 52. §-ának (3) bekezdése alapján tájékoztatnia kellett volna, majd a kötelesrész iránti igényt illetően az érdekelteket meg kellett volna nyilatkoztatnia. Vita esetén ebben a körben a hagyaték átadására a He 59. §-ának (2) bekezdésében foglaltak az irányadók.
Tévedett tehát a közjegyző és a megyei bíróság akkor, amikor a hagyatéki vagyontárgyak jellegének tisztázása nélkül mindazokon a vagyontárgyakon, amelyeket nem a házastárs örökölt, a házastárs haszonélvezeti jogának a fennállását megállapította. Ez okból a jogerős hagyatékátadó végzés megalapozatlan és törvénysértő.
2. De törvénysértő a hagyatékátadó végzés az ági örökösök körének a megállapítására vonatkozó részében is.
A Ptk. 612. §-ának (1) bekezdése értelmében a szülő örökli mindazokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói a törvényes öröklés általános szabályai szerint örökölnek.
Az eddig feltárt adatok szerint az örökhagyó a végrendeletében nem említett két kertingatlan-illetőséget édesapjától örökölte. Végintézkedés hiányában tehát ezeket az ingatlanokat öröklés jogcímén az örökhagyó édesapjának leszármazói öröklik. Örökösi minőségük megállapítása szempontjából közömbös, hogy annak idején közös felmenőjük után ők maguk is örököltek-e vagy sem. Így tehát a két kertingatlan-illetőségben ági öröklés jogcímén nemcsak H. G., hanem H. M. és H. E. fia: H. G. is jogosult örökölni, mégpedig a törvényes öröklés általános szabályai szerint, azaz egymás között 1/3-1/3 arányban.
A közjegyző tehát az ági öröklés rendjére vonatkozóan az érdekelteknek téves tájékoztatást adott, és az öröklés rendjét tévesen állapította meg. Ez okból a jogerős hagyatékátadó végzés ugyancsak törvénysértő.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését az állami közjegyző hagyatékátadó végzésére is kiterjedően a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 553/1987. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás