PK BH 1988/77
PK BH 1988/77
1988.03.01.
Baleseti járadék megállapítására akkor is sor kerülhet, ha a kötelezett által beszámítani kért biztosítási összeg a lejárt járadékok összegét meghaladja. Az ilyen kereseti kérelem ugyanis nem megállapításra, hanem jövőre szóló magatartásra irányul [Pp 122. § (2) bek.; Ptk. 355. § (3) bek.].
A felperes szakközépiskolai tanuló volt repülőgép-szerelő szakon. 1980. április 8-án D. D. repülőgép-vezető, az alperes alkalmazottja szívességből megengedte részére, hogy ún. „átvételi repülés” közben az alperes tulajdonában levő repülőgépen tartózkodjék. A repülőgép lezuhant, a felperes balesetet szenvedett. Ezzel kapcsolatban az alperes kártérítő felelősségét a városi bíróság megállapította, és az alperest 5000 forint vagyoni és 80 000 forint nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta.
Az 1965. június 19-én született felperes a baleset során agyrázkódást, agysérülést és kisebb sérüléseket szenvedett. Korábban átlagos tanuló volt, a baleset után tanulmányi eredménye romlott, középiskolai tanulmányait kénytelen volt megszakítani. A baleset folytán személyiségfejlődési zavarok következtek be, emlékezőképessége csökkent, ingerlékennyé, túlérzékennyé vált, alkalmazkodási zavarai vannak, nagyfokú fáradékonyság, fokozott alvásigény, fejfájás, a késztetési funkciók gyengülése következett be, megnehezedett a beilleszkedés, kapcsolatteremtés lehetősége, az érzelmi élet zavarai jelentkeztek. Iskolai tanulmányai megszakítása után több, különböző munkahelyen próbált dolgozni, de személyiségzavarai miatt munkaviszonya megszűnt. Baleset folytán 67 %-ban munkaképtelen, rendszeres munka végzésére nem képes. 1983. október 7-e óta baleseti rokkantsági nyugdíjat kap. Volt osztálytársai, akik befejezték tanulmányaikat, jelenleg, mint szerelő szakmunkások, kb. átlagosan 4500 forint keresetet érnek el.
Az Állami Biztosító az alperes által kötött biztosítás alapján 60 000 forintot fizetett a felperes részére.
A felperes – módosított keresetében – 1983. október 7. napjától kezdődően a keresetveszteségéhez igazodó összegű járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az esetleg megállapítandó járadék összegébe kérte beszámítani az Állami Biztosító által úgynevezett „ülésbiztosítás” alapján kifizetett 60 000 forintos biztosítási összeget.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Az indokolás szerint a járadék címén megítélhető összeg jóval alacsonyabb, mint az Állami Biztosító által kifizetett 60 000 forint biztosítási összeg, amelynek a beszámítását az alperes jogosan kérte.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Annak a megállapítását, hogy a jövőre nézve mely időponttól kezdve tartozik az alperes járadékot fizetni, azért mellőzte, mert álláspontja szerint a Pp 123 §-a alapján hiányoznak a megállapítás feltételei.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljáró bíróságok elmulasztották annak pontos megállapítását, hogy mely időpontig esedékes járadék összegébe számították be az alperes javára a biztosító által fizetett biztosítási összeget. Az ezt követő időponttól kezdve kötelezni kellett volna az alperest járadék fizetésére.
Tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy ezt a megállapítási kereset feltételeit meghatározó Pp 123. §-a kizárja. Az adott esetben ugyanis nem megállapításra, hanem a jövőben esedékes marasztalásra van szükség a Pp 122. §-ának a (2) bekezdése alapján.
Törvénysértést jelent ezért, hogy az eljáró bíróságok a jövőben lejáró járadék tekintetében a keresetet teljes egészében elutasították.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és újhatározat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 413/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás