GK BH 1988/86
GK BH 1988/86
1988.03.01.
Az abból származó jogvita, hogy a külkereskedelmi bizományos nem számolt el a megbízóval a külföldről befolyt összeggel, nem minősíthető olyannak, amely külföldi fél által vagy ellene támasztható igénnyel függ össze [Pp 366. § (1) bek., 367. § (1) bek. a) pont; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 4. §, 27. § (1) és (3) bek.].
Az alperes az elsőfokú bíróság által 166 336 ATS-nak megfelelő forintösszeg és ennek 1985. január 22-től járó évi 20 % kamata erejéig kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondásában a per megszüntetését kérte. Előadta, hogy a peres felek a közöttük létrejött külkereskedelmi célú bizományi szerződésben kikötötték a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett működő választott-bíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét arra az esetre, ha a szerződésből eredő jogvita a külföldi fél által vagy ellene támasztható igénnyel függ össze. A felperes követelése a külföldi féllel folytatott elszámolási vitával kapcsolatos, ezért az elsőfokú bíróságnak a perre nincsen hatásköre.
A felperes tagadta, hogy keresete a külföldi fél igényével lenne összefüggésben, azt a bizományos alperes jogszabályon alapuló elszámolási kötelezettségére alapította.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette. Megállapította: az alperes hitelt érdemlően bizonyította, hogy a felperesi követelés külföldi fél ellen támasztható igénnyel függ össze, ezért a jogvita eldöntése – írásbeli megállapodás alapján –, figyelemmel a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 4. §-ára, a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, és annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot a per érdemi tárgyalására vagy pedig a hatáskör kérdésében további bizonyítás felvételére és újabb határozat hozatalára kérte utasítani. Arra hivatkozott, hogy a felek jogvitája független a külföldi fél által vagy ellene támasztható igényektől, ugyanis a vita abból ered, hogy az alperes bizományos a külkereskedelmi szerződés teljesítéseként befolyt összeggel nem számolt el, illetve azt részére nem fizette ki teljes egészében. Abban az esetben, ha a követelt összeg az alpereshez nem folyt volna be, úgy további bizonyítás szükséges abban a kérdésben, hogy valóban összefügg-e a követelése a külföldi fél ellen támasztható igénnyel.
Az alperes az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Azt állította, hogy a külföldi fél a felperes hibás teljesítése miatt a szerződésben kikötött 450 474 ATS-ből mindössze 233 000 ATS-t fizetett ki, amit a felperesnek átutalt. A felperes ezt meghaladó követelése tehát csak a külföldi féllel szemben érvényesíthető, ezért hatásköri kifogása megalapozott. A fellebbezés alapos.
A becsatolt iratok és a felek nyilatkozatai alapján a következők állapíthatók meg.
A peres felek között létrejött bizományi szerződés alapján a felperes megbízásából az alperes külkereskedelmi szerződést kötött két osztrák céggel, amelyben szőnyegfektetési munkák elvégzését vállalta 450 474 ATS díj ellenében. Az osztrák cég minőségi kifogása miatt a felek között tárgyalások indultak, melynek eredményeként a külföldi fél a munkát más céggel fejeztette be. A már elvégzett munkáért az alperes állítása szerint csak 233 000 ATS-t fizetett, melynek megfelelő forintösszeget a felperesnek átutalta.
A felperes ezzel szemben azt állítja, hogy az alpereshez a kikötött vállalkozói díjból 399 336 ATS árbevétel befolyt, és az alperes nem számolt el a teljes összeggel.
Az iratokhoz csatolt, 1985. január 22-i keletű árbevételi igazolásban, melyet az alperes küldött a felperesnek, a felperesi állítással egyezően valóban 399 336 ATS árbevétel szerepel az 1984. évre, a perbeli szerződés teljesítéseként.
A felperes keresete az alperes által igazolt árbevétel és a ténylegesen kifizetett összeg különbözetére, azaz 166 336 ATS-nak megfelelő forintösszeg megfizetésére irányul.
A hatásköri vita szempontjából tehát azt kell eldönteni, hogy ez a kereseti követelés összefügg-e a külföldi fél által vagy ellene támasztható igénnyel, ugyanis csak ebben az esetben tartozik a jogvita – a felek kikötése szerint – kizárólagosan választottbírósági hatáskörbe.
A felek jogviszonyára irányadó, az 54/1978. (XII. 7.) MT sz. rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 27. §-ának (1), illetve (3) bekezdése szerint a bizományos a megbízóval elszámolni köteles; a befolyó összegről 15 napon belül elszámolást köteles adni, és ugyanezen időn belül köteles a megbízót megillető összeg átutalása iránt intézkedni. A felek között tehát elszámolási vita van, nevezetesen abban a kérdésben, hogy a szerződés teljesítése során befolyt összeggel elszámolt-e az alperes, illetve abból jár-e még valamennyi a felperesnek. Ez a jogvita nem hozható összefüggésbe a külföldi fél ellen vagy általa támasztható követeléssel, ezért a perre a Pp 366. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 367. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú bíróságnak van hatásköre, illetve illetékessége.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp 258. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására utasította.
Az elsőfokú bíróságnak szükség esetén könyvszakértő közreműködésével kell megállapítania, hogy az alpereshez a perbeli szerződés teljesítéseképpen milyen összegű árbevétel folyt be, és ebből mennyi illeti meg a felperest. Abban az esetben, ha a felperes keresetének jogalapját a per során megváltoztatja, és a szerződésileg kikötött vállalkozói díj megfizetésére tart igényt, a jogvita már összefüggésbe hozható a külföldi fél ellen támasztható követeléssel, ezért az elsőfokú bíróságnak a hatáskör kérdését a per későbbi szakaszában is vizsgálnia kell. (Legf. Bír. Gf. I. 30 385/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás