MK BH 1988/89
MK BH 1988/89
1988.03.01.
Kisszövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozójának prémiuma a prémiumfeladat teljesítése esetén nem csökkenthető és nem korlátozható a kisszövetkezet gazdálkodását érintő mulasztás címén [1967: II. törvény 55–56. §; 1967: II. törvény V. 88. § (1) bek.; 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH sz. rend. 5. § (1) bek.; 18/1984. (XI. 5.) ÁBMH sz. rend. 1., 2., 3., 4. §].
A felperes 1984. július 1-jétől 1986. június 4-ig volt az alperes magasabb vezető állású dolgozója, főkönyvelő munkakörben. Munkaviszonya közös megegyezés alapján szűnt meg.
Az alperes közgyűlés a határozatával az 1985. évi még ki nem fizetett prémiumának kifizetését nem engedélyezte, döntését nem indokolta.
A felperes keresete a részére még járó prémium kifizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 88. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a felperestől, mint magasabb vezető állású dolgozótól a részére járó prémium és az érdekeltségi alap terhére adott bármely juttatás külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint korlátozás nélkül csökkenthető, illetve megvonható. Ilyen külön jogszabály a 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezés 5. §-a, amely úgy rendelkezik, hogy ha a munkáltató a vállalat gazdálkodását érintő mulasztást állapít meg a magasabb vezető állású dolgozó tevékenységében, a prémiumot csökkentheti, vagy megvonhatja.
Az alperes hiányosságokat állapított meg a felperes munkavégzésében, ezeket 1985. novemberében szóban és írásban a tudomására hozta. A felperes a közlést tudomásul vette azzal, hogy kis szabálytalanságokról van szó, ilyenek más szövetkezetnél is előfordulnak.
Egyébként a bíróság a per tárgyára tekintettel csak azt vizsgálhatta, hogy a prémiumcsökkentés vagy megvonás oka valós-e, nem mérlegelhette, hogy az intézkedés arányban állt-e a dolgozó terhére rótt mulasztással. A még ki nem fizetett prémium megvonásának indokai fennállottak, a felperes igénye ezért alaptalan.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan hivatkozott a per eldöntése szempontjából irányadó 1967: II. törvény V. 88. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésére. Tévedett viszont annak megállapításával, hogy a 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezés az a külön jogszabály, amely lehetőséget ad fegyelmi határozat meghozatala nélkül a magasabb vezető állású dolgozó részére járó prémium korlátozás nélküli csökkentésére, illetve megvonására.
A vállalatok magasabb vezető állású dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről szóló 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezés 1. §-ának szabálya szerint a rendelkezésben foglaltak hatálya a 43/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet 1. §-ában meghatározott gazdálkodó szervezetekre, valamint azok a magasabb vezető állású, ipari szövetkezetnél magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozóira terjed ki. A megjelölt rendelet és a rendelkezés hatálya tehát nem terjed ki a kisvállalatokra és a kisszövetkezetekre, ennélfogva a 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezés 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltak a jogvita eldöntésénél nem jöhetnek szóba.
A kisszövetkezetek magasabb vezetői dolgozóinak prémiumára a jogszabályok eltérően rendelkeznek. Nevezetesen:
A 13/1985. (XII. 28.) ÁBMH számú rendelkezéssel módosított 18/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezés 3. §-ának (1) bekezdése azt írja elő, hogy a kisszövetkezet magasabb vezető állású dolgozóját a 4. §-ban meghatározott prémium megilleti, amely az átlagkereset részét képezi.
A prémium forrása pedig a rendelkezési alap személyi jövedelemre fordítható része [3. § (2) bek.]. A gazdasági mutató a módosított 4. § (1) bekezdésében meghatározott korrigált bruttó jövedelem és az évközi bér (munkadíj) kifizetésének hányadosa. Ennek összegét a mellékletben megjelölt szorzók alkalmazásával kell kiszámítani.
Ennek az alperes eleget is tett, amikor a 4. számú mellékletben kimunkálta a magasabb vezető állású dolgozói részére járó és még kifizetendő prémiumok összegét. Eszerint a felperest az 1985. évi prémium címén további 24 805 forint illeti meg.
A kifejtettekből következik, hogy az alperes a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 88. §-ának. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapulvételével a felperes részére járó prémiumot csak az 1967: II. törvény 55-56. §-aiban foglaltaknak megfelelően, fegyelmi határozattal vonhatta volna meg. Miután nem ezt tette, a prémiumfeltételek általa is elismert teljesülésére tekintettel a már kiszámított összeget nem tarthatta volna vissza. (M. törv. II. 10 094/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás