MK BH 1988/90
MK BH 1988/90
1988.03.01.
A munkáltatónak a társadalombiztosítás szervével szembeni felelőssége abban az esetben is fennáll, ha a baleset annak következménye, hogy a munkáltató valamely megbízottja szegett meg munkavédelmi szabályt. A megbízott e minőségét nem érinti, ha tevékenységét a munkaidőn túl, de a munkaviszonyával összefüggésben fejtette ki [1975. évi II. tv. 108. §].
A felperes mezőgazdasági nagyüzemben traktorosként dolgozó B. K. 1983. augusztus 24-én reggel 6 órakor állt munkába, és ekkor átvette a váltótársától, B. Gy.-től az általuk felváltva vezetett traktort. Mivel szükségessé vált a traktor bal első kerekének cseréje, megállapodott a váltótársával, hogy a kerékcserét közösen fogják végezni. B. K. ebből a célból ráhajtott a földbe süllyesztett, két oldalán betonfallal megerősített rakodórámpára. A szándéka az volt, hogy a baloldali első kerék a levegőben marad, azonban nem tudott megállni, továbbment, és a traktor balra dőlt. B. K. kiugrott a gépből, a törzse azonban beszorult a gép és a rámpa betonoldala közé. Bordatörést, combnyaktörést, medencecsont-törést és belső sérüléseket szenvedett. Mindez az alatt következett be, amikor B. Gy. egy farönköt helyezett a gép alá annak alátámasztása végett.
Az alperes társadalombiztosítási szerv az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-a alapján fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, amelyben a baleset folytán megsérült dolgozó részére nyújtott társadalombiztosítási és egészségügyi ellátások megtérítése fejében 307 014 forint megfizetésére kötelezte, mert a baleset a munkavédelmi előírások megszegése miatt következett be.
A felperes a fizetési meghagyás ellen keresettel fordult a bírósághoz, a megtérítési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Állította, hogy a balesettel összefüggésben mulasztás nem állapítható meg a terhére.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kerék cseréjét szabálytalanul és szakszerűtlenül akarták elvégezni. Az ilyen módon történő munkavégzésnek a kezdeményezője a baleseti sérült volt ugyan, de annak végrehajtásában B. Gy. is közreműködött, ezzel a munkavégzési móddal egyetértve. B. Gy. a felperes megbízottja volt, megbízottjának óvórendszabály-sértése folytán pedig a felperes a T. 108. §-a alapján az alperessel szemben helytállni tartozik.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint B. Gy. nem tekinthető a megbízottjának, s így nem terheli megtérítési kötelezettség.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes megtérítési kötelezettségét mellőzte. Ítéletének indokolása szerint B. Gy.-nek a baleset napján reggel 6 órakor fejeződött be a munkaideje. A felperes telephelyén ezutáni tartózkodása és a hibának a sérülttel közösen történő elhárítása, illetve annak megkísérlése már nem a munkaviszonyával és a munkaköri kötelezettségével volt kapcsolatos, hanem feladatkörén kívüli ténykedése volt. B. Gy. tehát nem minősíthető a szóban levő baleset körében a felperes felelős megbízottjának. Ez okból a felperes terhére óvórendszabály megsértése nem állapítható meg. A sérült a munkáját szabálytalanul és szakszerűtlenül végezte, a baleset ennek volt a következménye.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A T. 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget.
Az üzemi baleset a szabálytalan, tehát óvórendszabályba ütköző munkavégzés következménye volt, és a szabálytalan munkavégzésben együttesen és együttműködve ketten vettek részt: a baleset folytán megsérült B. K. és váltótársa, B. Gy.
Ehhez képest a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy B. Gy. az adott balesettel összefüggésben a felperes megbízottjának tekintendő-e, mert a baleseti sérült óvórendszabályt sértő munkavégzése önmagában nem alapozza meg a munkáltatónak a társadalombiztosítási szervével szembeni felelősségét.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megbízotti minőséget minden esetben az adott munkahely és munkakör alapján kell vizsgálni és elbírálni. Ebből a szempontból nem a szervezeti beosztás a lényeges, hanem az, hogy a dolgozó az adott esetben és körülmények között a ténykedést a feladatkörében eljárva végezte-e el, illetve kellett volna elvégeznie.
B. Gy. nem illetéktelenül tartózkodott a baleset színhelyén, mert nem sokkal előbb fejeződött be a műszakja, és megbeszélte váltótársával, B. K.-val, hogy segít neki az általuk felváltva vezetett traktor meghibásodott kerekének kicserélésében. Ez a – munkaidején kívül történő – segítségnyújtás a munkaviszonyával összefüggő, azzal összhangban álló magatartás volt. Következésképpen a munkahely rendjéhez és fegyelméhez a segítségnyújtás körében is köteles volt alkalmazkodni, és így köteles volt a munkavédelmi előírásokat is megtartani. Ebből pedig szükségszerűen következik, hogy B. Gy. az említett tevékenységével összefüggésben a munkáltató megbízottjának tekintendő. Ekként pedig a felperesnek a T. 108. §-án alapuló felelőssége fennáll. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes – a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztató – döntése téves. (M. törv. I. 10 081/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás