KK BH 1988/94
KK BH 1988/94
1988.03.01.
A szolgálati bűncselekményeknél az annak teljesítésére való alkalmatlanság különös nyomatékkal jelentkező enyhítő körülmény, arra vonatkozóan ezért a tényállást hiánytalanul fel kell deríteni [Btk. 83. §, 345. § (1) és (2) bek.; Be 239. § (2) bek. a) pont, 240. §, 258. § (1) bek. a) pont; KK. 16. sz.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat hat napot meghaladó önkényes eltávozás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 1 évi és 2 hónapi – börtön fokozató fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás szerint a vádlott a kerítésen át távozva engedély nélkül elhagyta alakulatát, s előbb állandó lakására, majd Budapestre utazott, ahol szórakozóhelyekre járt. Közel nyolc nap távollét után a rendőrség fogta el. Az ezt követő napon kívánt visszatérni alakulatához.
Az ekként rögzített tényállást a Legfelsőbb Bíróság részben megalapozatlannak – a Be 239. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint felderítetlennek – találta, mivel az első fokon eljárt elmeszakértők véleményüket az ügyben rendelkezésre álló adatokat figyelmen kívül hagyva és pszichológus szakértői vizsgálat elvégeztetése nélkül alakították ki és terjesztették elő. A katonai bíróság pedig az erre tekintettel hiányos és téves szakvéleményt elfogadta anélkül, hogy annak helyességét vizsgálta volna.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú eljárásban a Be 240. §-a alapján az elmeszakértőket kiegészítő szakértői vélemény előterjesztésére hívta fel, s egyúttal elrendelte a terhelt pszichológus szakértői vizsgálatát is. A kiegészített elmeszakértői és pszichológus szakértői véleményre tekintettel pedig a Be 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján a tényállást akként helyesbítette, hogy a terhelt súlyos pszichopátiás személyiségszerkezetű, elsivárosodott személyiség. Személyiségének e zavara azonban nem tette képtelenné cselekménye következményeinek felismerésére, illetőleg arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék, s mindebben az nem is korlátozta. A terhelt sorkatonai szolgálat teljesítésére viszont alkalmatlan.
A vádlott bűnösségének megállapítása és cselekményének jogi minősítése az ekként helyesbített tényállás alapján is törvényes, mert beszámíthatóságát kizáró ok nem áll fenn. A büntetés kiszabása körében tévedett viszont a katonai bíróság, mert a terhelt súlyos pszichopátiás személyiségszerkezetét s emiatt a sorkatonai szolgálatra alkalmatlanságát nem tárta fel. Ez utóbbi körülmény ugyanis a KK 16. számú állásfoglalás 5. pontjában kifejtettek szerint különös nyomatékkal jelentkezik a szolgálati kötelezettség elleni bűncselekmény elkövetőjének javára. Így az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés mértéke annak ellenére eltúlzottan szigorúnak mutatkozik, hogy a vádlott többszörös visszaeső, s az e minőségét megalapozó elítéltetésein túl is büntetve volt.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – az enyhítésre irányuló fellebbezéseknek helyt adva – a szabadságvesztés mértékét 7 hónapra, a közügyektől eltiltását pedig 1 évre enyhítette.
Miután azonban a vádlott a sorkatonai szolgálatra alkalmatlan, s így – a Btk. 127. §-a értelmében – a szabadságvesztés katonai büntetés-végrehajtási intézetben nem hajtható végre, azt a Btk. 43. §-ának a) pontja alapján börtönben rendelte letölteni. (Katf. I. 104/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás