KK BH 1988/95
KK BH 1988/95
1988.03.01.
Közügyektől eltiltás helyett lefokozás alkalmazását a súlyosítási tilalom nem akadályozza [Be 241. §; Btk. 53. §, 54. §, 131. §; BK 115. sz. 11. pont].
A katonai bíróság a hivatásos tiszthelyettes vádlottat szolgálat alóli kibúvás bűntette, kisebb értékre elkövetett lopás vétsége, lopás vétsége és önkényes eltávozás vétsége miatt 1 év 3 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra és 3000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlott – miután leszerelési kérelmét nem fogadták el – elhatározta, hogy bűncselekmények elkövetése útján fogja elérni a szolgálatból elbocsátását. Ezért a nőtlen tiszti szállón, ahol lakott, bement a sértettek takarítás miatt nyitva hagyott szobájába, és az egyik sértettől 3444 Ft, a másiktól pedig 1292 Ft értékben személyi használati tárgyakat tulajdonított el. A kár nagy része megtérült. Ezen túlmenően, amikor azzal bízták meg, hogy az alakulatától egy honvédet kísérjen fel Budapestre, bírósági tárgyalásra, a tárgyalást követően az általa kísért személlyel együtt csak öt nap elteltével tért vissza alakulatához.
A büntetés enyhítése végett bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság részben alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen állapította meg a büntetés kiszabására kiható körülményeket. További súlyosító körülményként jelentkezett azonban a bűncselekmények többszörös halmazata, míg a vádlott javára kellett figyelembe venni az ott feltüntetetteken túl, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár nagy része megtérült.
Összességében így törvényesen alkalmazott szabadságvesztés büntetést a vádlottal szemben. Annak mértéke némileg eltúlzott, figyelemmel azonban a Legfelsőbb Bíróság BK 36. sz. állásfoglalásának iránymutatására, e büntetés enyhítésére nem kerülhetett sor. Az enyhítő rendelkezés [Btk. 87. § (2) bek. d) pontja] alkalmazásával egy évet el nem érő szabadságvesztés büntetés kiszabására pedig nincs alap.
Tévedett azonban a katonai bíróság, amikor úgy találta, hogy a büntetési célok csak a szabadságvesztés büntetés végrehajtásával biztosíthatók. A vádlott legsúlyosabb bűncselekményét – a szolgálat alóli kibúvás bűntettét – önként vállalt szolgálata tekintetében valósította meg, míg a vagyon elleni bűncselekményei csekély súlyúak, hasonlóan a halmazatban megvalósított katonai vétség is. Az eddig kifogástalan előéletű vádlottnál így a büntetési célok elérését a végrehajtásban próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés is megfelelően szolgálja.
E vonatkozásban ezért a fellebbezéseket és a Katonai Főügyészség indítványát alaposnak találva, a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 89. §-ának (1), (2), valamint (3) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre figyelemmel pedig a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzni kellett, mivel ezt a törvény nem teszi lehetővé.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság megállapította: a vádlott olyan bűncselekményeket valósított meg, amelyek jellegükre és súlyukra figyelemmel őt a rendfokozat viselésére méltatlanná tették. Tekintve azonban, hogy terhére nem jelentettek be fellebbezést, a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, hogy a súlyosítási tilalomra (Be 241. §), illetve a BK 115. sz. állásfoglalás 11. pontjában annak értelmezésével kapcsolatban kifejtettekre figyelemmel a közügyektől eltiltás helyett a lefokozás alkalmazása új mellékbüntetésnek tekinthető-e, s sor kerülhet-e annak kiszabására.
Ennek során abból kellett kiindulni, hogy a Btk. 54. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti katonai rendfokozatát. A Btk. 131. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a lefokozás tartalmilag ugyancsak azt jelenti, hogy a katona elveszti a rendfokozatát. A közügyektől eltiltás tehát a lefokozást teljes egészében magában foglalja, s ezért is utal a Btk. 131. §-ához fűzött miniszteri indokolás arra, hogy közügyektől eltiltás alkalmazása esetén a lefokozást nem kell külön kimondani.
A BK 115. sz. állásfoglalás 11. pontja szerint súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában – a megfelelő feltételek mellett – csupán első fokon nem alkalmazott pénzmellékbüntetést szabhat ki, egyéb új mellékbüntetést nem alkalmazhat.
A közügyektől eltiltás és a lefokozás viszonylatában ezzel szemben a lefokozás nem tekinthető új mellékbüntetésnek, miután azt a közügyektől eltiltás magában foglalja.
Nem új mellékbüntetés kiszabásáról van ekként szó, hanem csupán arról, hogy a másodfokon eljáró bíróság a közügyektől eltiltás helyett az abban foglalt joghátrányok egyikét alkalmazza csak, tehát enyhíti a büntetést.
Így miután a vádlott a rendfokozat viselésére cselekményei folytán méltatlanná vált, de a közügyektől eltiltani nem mutatkozott szükségesnek, őt a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 131. §-ának (1) bekezdése alapján – a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés hiányában is – lefokozta. (Katf. II. 308/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás