PK BH 1988/96
PK BH 1988/96
1988.04.01.
A sajtóhelyreigazító közleményben magának a sérelmes közleménynek és a valóságsértő tényeknek az azonosítására alkalmas meghatározása nem mellőzhető. Azt, hogy milyen mértékben indokolt a valóságsértő tények (állítások) felidézése, az eset körülményei alapján lehet eldönteni. [Ptk. 79. § (1) bek.].
A Magyar Rádió alperes megismételten sugárzott műsorában egyéb, hasonló tartalmú riportok között hét és félperces beszélgetést közvetített egy kutatóintézet tudományos főmunkatársával, akinek a munkaviszonyát a munkáltató felmondással megszüntette, de a munkaügyi vitában eljáró szervek a felmondást hatályon kívül helyezték. A riportalany az intézet igazgatójának a dolgozókkal és a szakszervezettel szemben tanúsított magatartásával kapcsolatban állításokat közölt és bíráló kijelentéseket tett.
Az intézet igazgatója „maga és az intézet nevében” sajtó-helyreigazítást követelt.
Az alperes elzárkózása miatt indult perben megtartott első tárgyaláson a felek egyezséget kötöttek. Ebben az alperes kötelezettséget vállalt, hogy a kb. 60 írógépelt sor terjedelemben megfogalmazott nyilatkozatát meghatározott időpontban „adásban közzéteszi”. A nyilatkozat a kifogásolt műsorban elhangzott kijelentések egy részét valótlannak mondja, illetve ezekkel összefüggésben – valónak elismert – tényeket állít. A bíróság az egyezséget jogerős végzésével jóváhagyta.
Az alperes a vállalt határidőben sugározta a helyreigazító közleményt. Megelőzően azonban megismételte az egyes részleteiben sérelmezett és helyreigazítandó beszélgetést tartalmazó műsort (riportot), és az alperes munkatársa bejelentette, hogy a felperes sajtó-helyreigazítási pert indított, és ebben „egy hosszantartó bizonyítási eljárás elkerülése érdekében” egyezséget kötöttek, amely a Magyar Rádiót a következőkben felolvasott szöveg közreadására kötelezi.
A felperes és az általa képviselt kutatóintézet ismét helyreigazítást kért, és újabb – írásban megfogalmazott szövegű – nyilatkozat közzétételét követelte.
Ebben ugyanazon – 16 tételben felsorolható – állításoknak a helyreigazítását kérte, amelyekre nézve az egyezség az alperest a valótlanság elismerésére, illetve a való tények közlésére kötelezte, mégpedig az egyezségi nyilatkozattal azonos szöveggel. Annak kijelentését is követelte, hogy valótlan az, hogy „csakis egy hosszantartó bizonyítási eljárás elkerülése érdekében” történt az egyezség megkötése, hanem a valóság az, hogy az alperes nem is tudta valószínűsíteni az állítások megalapozottságát. A riporter pedig ... „teljesen megalapozatlanul, a tényeket hamis színben feltüntetve próbálta meg bevezető szavaival a helyreigazítás egészét hitelétől előre megfosztani”.
Az alperes a helyreigazítástól elzárkózott; a felperes ismét a bírósághoz fordult.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezésének helyt adva – a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtett álláspontja szerint az egyezség alapján közölt helyreigazítás megismétlésének nincsen helye. A vele együtt elhangzott tájékoztató közlemény pedig „nem kérdőjelezi meg, és nem rontja le a helyreigazítás tartalmát”. Megjegyezte az ítélet indokolása, hogy „a felperes joggal sérelmezte az eredeti riport ismételt sugárzását, (amely) újságírói etikába ütköző...” Az „egyezséghez fűzött kommentár azonban valótlan tényt nem állított, részben újságírói véleményt tartalmazott”, ezért helyreigazításra alapot nem szolgáltatott.
Az ítélet ellen az I. r. felperes nyújtott be fellebbezést a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala végett. Álláspontja szerint: „az alperes kommentárja jelen időben és kijelentő módon megismételve fenntartotta azt az alapvető állítást, amelyet a riport egésze mondani kívánt”. Az pedig „állítás”, hogy az egyezséget a bizonyítási eljárás elkerülése végett kötötte, mert azt fejezi ki ...” ha akarták volna, bizonyíthatták volna állításaikat”. A riport megismétlésének – „az alperes trükkjének” – nyilvánvaló célja az volt, hogy a helyreigazítás hitelét csorbítsa.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem helytálló.
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében sajtó-helyreigazításként olyan közlemény közzététele kérhető, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények.
A helyreigazító közlés akkor tölti be a rendeltetését, ha a kifogásolt közlemény valóságsértő voltát, szükség szerint a való tényeket félre nem érthetően kifejezésre juttatja. A közlemény szövege nem alakítható úgy, hogy ezáltal a tartalma elveszítse helyreigazító jellegét. A sajtó-helyreigazítás teljesítésének ezért nem megfelelő módja az, hogy a sajtó olyan megjegyzéseket fűz a helyreigazító közleményhez, melyek a kifogásolt közlemény tartalmát erősítik meg, illetőleg a helyreigazítást elferdítik (Legfelsőbb Bíróság PK 15. számú állásfoglalása).
Az elbírált esetben nem állapítható meg az, hogy az egyezségben vállalt helyreigazításnak a sugárzott műsorban való közzététele a kifogásolt közlemény tartalmát erősítené meg. Az a kijelentése ugyanis, amely az egyezségkötés indítékára utal, nem a helyreigazító nyilatkozat értelmére vonatkozik, ehhez képest azt nem gyengíti, és a kifogásolt közlemény tartalmát sem erősíti meg. A felperesek érvelése ezzel kapcsolatban merőben egyéni feltételezés. A sajtó-helyreigazításra alkalmas közlemény alakját és tartalmát a törvény részletesen nem határozza meg. Csupán azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a helyreigazító közleményből ki kell tűnnie: a sérelmes közleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények (PK. 15. számú állásfoglalás).
Magának a sérelmes közleménynek, illetve a valótlannak (hamis színben feltüntetettnek) bizonyult tényeknek az azonosításra alkalmas meghatározása (feltüntetése) tehát a helyreigazításban nem mellőzhető. Ellenkező esetben a helyreigazítás nem is tölthetné be társadalmi rendeltetését, mely a valóságsértésnek az orvoslásán túl a nyilvánosságnak a valóságról való szabatos tájékoztatását is szolgálja. Írásbeli sajtóközlemények azonosítására általában elegendő lehet annak a lapszámnak a kellő megjelölése, amely a sérelmes közleményt tartalmazza. Egy elhangzott – írásban meg nem jelent – műsor azonosításához, illetőleg a helyreigazító közlemény tartalmával való összefüggéseinek értelmezéséhez azonban az elhangzott műsor (műsorrészlet) megfelelő felidézése is szükséges lehet, ami esetenként a műsorrészlet megismételt sugárzását is indokolhatja. A lapokban megjelent írásbeli közleménnyel ellentétben ugyanis a sugárzásban elhangzott anyag általában nem áll felidézésre alkalmas módon a közönség rendelkezésére. Azt, hogy milyen mértékben kell a valóság-sértést tartalmazó közleményt a helyreigazítás során felidézni, az eset körülményei alapján lehet eldönteni.
A megismételten elhangzott riportműsor tartalmából a felperesek nem kifogásoltak olyan állításokat, amelyeket a vele együtt elhangzó, egyezségben vállalt nyilatkozat ne igazított volna helyre. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság az ítéletben; az elbírált esetben ugyanannak a helyreigazító nyilatkozatnak a megismétlése – újabb közzététele – indokolatlan.
Az a körülmény, hogy az alperes a részleteiben kifogásolt közleményt, a helyreigazító nyilatkozattal együtt újból megismételte, önmagában nem jelentett valóságsértést, valótlan tényállítást vagy éppen a való tények hamis színben való feltüntetését. Ha emiatt a felpereseket egyéb, a személyhez fűződő vagy más jogaik tekintetében sérelem érte, ennek orvoslása nem a sajtó-helyreigazítási eljárásra tartozik.
Ténybeli alapot nélkülöz a felpereseknek az az érvelése, hogy az új műsorkörnyezetben elhangzott megismételt riport az eredeti közléshez képest többletállítást tartalmaz, és ezért lenne szükséges a helyreigazító nyilatkozat szövegének a megismételt közzététele.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a fenti indokokkal helybenhagyta (Pp 253. § (2) bek.), nem érintve a II. r. felperesre vonatkozó meg nem fellebbezett rendelkezését.
A másodfokú eljárásban az alperes – pernyertessége esetére – perköltség-térítést nem igényelt, e tekintetben döntésre nem volt szükség. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 588/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás