BK BH 1989/10
BK BH 1989/10
1989.01.01.
I. Ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, vagy pedig nem tud megfelelően magyarul, hivatalból tolmácsot és védőt kell részére kirendelni [Be 8. § (1) bek.,1 47. § c) pont, 80. § (1) bek.].
II. Ha a vádlott nem magyar anyanyelvű, akkor is használhatja a saját anyanyelvét, ha magyar állampolgár és jól tud magyarul. Azt, hogy a saját anyanyelvét kívánja használni, az eljárás bármely szakában kijelentheti. Ettől kezdődően kell tolmácsról gondoskodni, de védő kirendelése ez okból nem kötelező [Be 8. § (2) bek.].
A vádlott orosz anyanyelvű, 1983. óta magyar állampolgár. A Szovjetunióban az orosz nyelv- és irodalomból középiskolai tanári oklevelet szerzett. Több mint tíz éve él Magyarországon. Előbb magyar-orosz tolmácsként dolgozott, majd öt év óta személyszállító kisiparosként tevékenykedik.
A vele szemben garázdaság vétsége miatt indított büntetőeljárás során, a rendőrségen úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja tolmács alkalmazását.
A nyomozást a rendőrség gondosan, jegyzőkönyvek felvétele mellett folytatta le, annak során a vádlott védőt nem hatalmazott meg, védő kirendelését sem kérte.
A bírósági (vétségi) eljárást közvetlenül megelőzően viszont védőt bízott meg.
A városi bíróság előtt kérdésre úgy nyilatkozott, hogy bár orosz anyanyelvű, de beszél magyarul. Az érdemi tárgyalás során, kihallgatását követően, amikor – az ellentétekre figyelemmel – az eljáró bíró nyomozati iratokat, szembesítési jegyzőkönyveket tárt elébe, ezekre is részletesen nyilatkozott.
Ezt követően azonban az alábbiakat adta elő:
„Pillanatnyilag itt a bíróság előtt történt meghallgatásomkor minden hozzám intézett kérdést megértettem, és a saját magam kifejezésével problémáim nincsenek. Úgy érzem, a bíróság is megérti azt, amit én az üggyel kapcsolatban előadtam, és pontosan értelmezi is azt. Ennek ellenére kérem, hogy a bíróság rendeljen ki a részemre a bírósági eljárásban tolmácsot, és tolmács bevonásával folytassa a bizonyítási eljárást.”
A védő csatlakozott ehhez az indítványhoz.
A városi bíróság nyomban kihirdetett végzésével a tárgyalást elnapolta, és az újabb határnapra a vádlotton, védőn és tanúkon kívül orosz nyelvtanár személyében tolmácsot idézett meg.
Ezt követően a vádlott és védője írásban kérelmet nyújtott be. Ebben az iratoknak pótnyomozásra történő visszaadását kérték – lényegében azzal, hogy a teljes nyomozati eljárást ismételjék meg, tolmács és védő jelenlétében.
A városi bíróság tüzetesen megindokolt végzésével ezt a kérelmet elutasította, arra hivatkozással, hogy határozata ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye.
A vádlott és a védő e határidőben a pótnyomozás elrendelése végett jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság elöljáróban arra utal, hogy a pótnyomozás kérdésében való döntés pervezető jellegű végzés. Ennek folytán – a Be. 184. §-ának (2) bekezdésébe foglalt kivételtől eltekintve – nincs helye ellene fellebbezésnek. Ebből következik, hogy a városi bíróság végzésének a perorvoslattal kapcsolatos kioktatása téves. A megyei bíróság erre figyelemmel a perorvoslatokat [Be 247. § (1) bek.] mint a törvényben kizártakat elutasította.
Irányításul jegyzi meg a következőket.
A Be. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntetőeljárás nyelve a magyar, ennek nem tudása miatt azonban senkit sem érhet hátrány. Ebből egyértelműen következik, hogy ha a hatóság, illetve a bíróság észleli, hogy a büntető ügyben szereplő személy, különösen a vádlott nem tud, vagy nem jól tud magyarul, nyomban – hivatalból – tolmácsot kell a részére kirendelni, és ilyen esetben a Be. 47. §-ának c) pontja értelmében a részére védő kirendelése is kötelező.
A Be. 8. §-ának (2) bekezdése szerint a büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki – tehát az is, aki jól tud magyarul – az anyanyelvét használhatja. Az utóbbi rendelkezéssel áll összefüggésben a Be. 80. §-ának bekezdése, amely szerint, ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során anyanyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni. Ilyenkor tehát, amikor a büntetőeljárásban szereplő kellően tud magyarul, tolmács kirendelése csak akkor szükséges, ha kijelenti, hogy az eljárás során anyanyelvét kívánja használni.
Minthogy ilyen esetben az ő saját elhatározása a mérvadó, attól a szaktól, illetve időponttól használhatja anyanyelvét, amikor ezt a kívánságát kifejezésre juttatja. Ebben az esetben a tolmács igénybevétele csak ezen időponttól szükséges és kötelező. Ilyenkor a tolmács igénybevétele nem jár együtt szükségszerűen a védő kirendelésével.
Mindebből következik, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a magyarul jól tudó vádlott terhére nem történt eljárási szabálysértés. Nem szenvedett ténylegesen sérelmet sem a saját anyanyelv használatának az elve, sem pedig a védelem elve. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 516/1988. sz.)
1
A hatályos joganyagban a büntetőeljárásról szóló 1998: XIX. törvény az anyanyelv használatáról a 9. § rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás