PK BH 1989/107
PK BH 1989/107
1989.03.01.
I. Azt a volt házastársat, aki a lakásban családtagként lakott a lakáshasználati jog ellenértéke – megállapodás hiányában – nem illeti meg [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 47. §; Csjt. 31/C. és 31/D. §-ok].
II. A gyermektartásdíj beszámítása a lakáshasználati jog ellenértékének törlesztésébe a jogosult gyermekek tartását nem sértheti [Pp 148. § (2) bek.].
A peres felek 1970. december 12-én kötöttek házasságot. Házasságukból Andrea és Annamária nevű gyermekek születtek. A felperes jóváhagyott egyezségben a gyermekek után tartásdíj fizetését vállalta.
A házastársak utolsó közös lakása két és félszobás, 66 m2-es összkomfortos tanácsi bérlakás volt. Az 1977. augusztus 1-jén kelt lakásbérleti szerződés szerint a lakás bérlőtársai: az alperes és édesanyja.
A peres felek között az életközösség 1985-ben véglegesen megszakadt, és 1987. márciusában a felperes a lakásból a visszatérés szándéka nélkül elköltözött.
A peres felek egyező akaratnyilvánítás alapján kérték házasságuk felbontását. Egyetértettek abban, hogy kiskorú gyermekeik az alperes gondozásában maradnak. Mindketten kérték az alperes feljogosítását a perbeli tanácsi bérlakás kizárólagos használatára. A felperes 148 000 forintot követelt lakáshasználati jogának ellenértéke fejében az alperestől. Az alperes úgy nyilatkozott, hogy lakáshasználati ellenértéket nem tud fizetni, mert nincs pénze. Előadta, hogy a felperes az elmúlt öt évben a lakással kapcsolatos költségekhez nem járult hozzá.
Az 1988. március 22-i tárgyaláson a felek egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak, hogy kiskorú gyermekeik az alperesnél nyernek elhelyezést. Megegyeztek továbbá abban, hogy az alperes a lakáshasználati jog ellenértékének a felperesre eső része fejében 148 000 forintot, valamint 1250 forint kereseti illetéket – a felperest terhelő 19 800 forint lakásrezsi költség beszámításával (végeredményben tehát 129 450 forintot) – oly módon teljesít a felperesnek, hogy a felperes tartásdíj fizetési kötelezettsége mindkét gyermek vonatkozásában 1989. március 1. napjával megszűnik. Végül az egyezségben a házastársak rendelkeztek az apa és a gyermekek közötti kapcsolattartás módjáról is.
A kerületi bíróság végzésével a peres felek egyezségét jóváhagyta, majd ugyanezen a tárgyaláson kihirdetett ítéletével a házasságot is felbontotta. A felek mind a végzés, mind az ítélet elleni fellebbezési jogukról lemondtak, így ezek a határozatok nyomban jogerőre emelkedtek.
Az egyezséget jóváhagyó jogerős végzésnek a lakáshasználati díjra és a gyermektartásdíjra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében az egyezséget a bíróság akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
A Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése szerint a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének reá eső részére jogosult. A Csjt 31/D. §-a értelmében a házastárs a használati jog ellenértékének rá eső részét akkor is igényelheti, ha a lakást a visszatérítés szándéka nélkül elhagyta, és amiatt a bíróság – a visszamaradt házastárs kérelmére – a bérlőtársi jogviszonyát megszünteti.
Az adott esetben azonban a felperes nem volt bérlőtársa az alperesnek a perbeli lakásban. A többszörösen módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 47. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a bérlőnek a lakásban lakó, a lakásbérleti szerződés megkötésében részt nem vett házastársát csak akkor lehet bérlőtársnak tekinteni, ha a lakásra egyúttal harmadik személynek nem áll fenn bérlőtársi jogviszonya. Abban az esetben viszont, ha a lakásbérleti szerződést megkötő házastárs maga sem önálló bérlő, hanem csupán bérlőtárs, a lakásba beköltöző házastársa csak az R. 47. §-ának (1) bekezdése alapján, írásbeli szerződéssel és a lakásügyi hatóság ilyen tartalmú kiutaló határozatával [R. 15. §-ának (2) bekezdése] szerezhet bérlőtársi jogot. Tekintettel arra, hogy a lakásbérleti szerződés az alperest és édesanyját tünteti fel bérlőtársakként, és ettől eltérő írásbeli megállapodásra vagy kiutaló határozatra a felek nem hivatkoztak, a felperes nem vált bérlőtárssá, hanem őt csupán családtagnak lehet tekinteni. A felperest tehát a Csjt. 31/D. §-a alapján a használati jog ellenértéke nem illeti meg.
Annak természetesen nincs akadálya, hogy az alperes a fenti jogszabályi rendelkezések ellenére egyezségben vállalja meghatározott pénzösszeg fizetését a felperes elköltözésének fejében, és ilyen egyezséget a bíróság is jóváhagyhat. A jóváhagyásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság az alperest tájékoztatta arról, hogy a törvény alapján a felperesnek a lakáshasználati jog ellenértéke nem jár, és ha az alperes mégis kötelezi magát térítés fizetésére; annak összegét nem a Csjt. 31/C. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján kell számítani, hanem abban a felek szabadon állapodnak meg. E tájékoztatás nélkül az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy megalapozottan tehetett volna perbeli nyilatkozatot. Ezért az egyezség jóváhagyására nem kerülhetett volna sor.
De nem felel meg az egyezség jóváhagyása a Pp. 148. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak amiatt sem, mert a bíróság nem vizsgálta, hogy a teljesítés módja (a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének 1989. május 1-jétől való megszűnése) nem sérti-e a tartásra jogosult gyermekek jogos érdekeit. Az alperes jogosult ugyan a gyermekek tartását teljes egészében is magára vállalni, de az ilyen tartalmú egyezség jóváhagyása előtt a gyermekek érdekében tisztázni kellett volna, hogy az alperes képes-e azt hosszabb időn át esetleges keresetképtelensége idején is teljesíteni, mert ellenkező esetben a gyermekek megfelelő eltartása veszélybe kerülne. Az alperes kereseti és jövedelmi viszonyainak, valamint életkörülményeinek vizsgálata nélkül a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az egyezség jóváhagyásáról megalapozottan döntsön.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést az óvással támadott részben a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a kerületi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 631/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás