GK BH 1989/122
GK BH 1989/122
1989.03.01.
Tisztességtelen ár (díj) felszámítása miatt gazdasági bírságot szab ki a bíróság arra a szállítóra (szállítmányozóra) aki egyes megrendelők áruval való ellátását – az áron (díjon) felül – külön díj fizetéséhez köti [1984. évi IV. tv. 1. §, 17. § (2) bek.; 32/1984. (X. 31.) MT r. 5. § (1) bek.].
Az Országos Anyag- és Árhivatal, mint indítványozó 477 703 Ft bírságalap megjelölésével gazdasági bírság kiszabását indítványozta az eljárás alá vont vállalattal szemben jogtalanul felszámított többletdíj miatt az 1984. évi IV. törvény 17. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással.
Az indítvány szerint az eljárás alá vont 1985. április 10-én szállítmányozási szerződést kötött a B. S. gyárral az egyik megyének különböző üdítőitalokkal történő ellátására. Ebben a szállítmányozó vállalta, hogy a megbízó által gyártott üdítőitalokat a gyártótól történő átvétel és közúti elfuvarozás után beraktározza, a vevőktől a megrendeléseket begyűjti, rendszerezi, az árut a kereskedelmi hálózatban teríti, a göngyöleget raktárába begyűjti, majd elkészíti az elszámolásokat. A szerződés a literes palackozásban kiszerelt PEPSI COLA és Gyöngy üdítőkre vonatkozott. A szerződő felek meghatározták a forgalmazott üdítőital mennyiségéhez képest felszámítható szállítmányozási díjat is.
A megyében, a vendéglátó-ipari egységekben nagy kereslet mutatkozott a 0,25 literes kiszerelésű üdítők, főként a Cola félék iránt. Az eljárás alá vont 1985. második félévétől küzdődően folyamatosan szállított 0,25 l-es kiszerelésű Pepsi Colát is a B. S. gyártól. A felek a szerződést erre nézve írásban nem módosították, ezért a gyár és az eljárás alá vont ugyanolyan feltételek mellett szállította, terítette az árut, illetve számította fel a szállítmányozói díjat, mint a literes üdítők esetében azzal, hogy a 0,25 l-es üdítőt is a literesre irányadó mennyiségre számította át.
A kisebb kiszerelésű üdítők fajlagos szállítási költsége azonban meghaladta a literes üdítők költségeit, a kis palackok szállítása az eljárás alá vontnak veszteséget okozott. A magasabb szállítmányozói díj fizetésétől viszont a gyártó vállalat elzárkózott. Az eljárás alá vont ezért az egyes vevőkkel külön megállapodást kötött, melyben a 0,25 l-es üdítők után, a gyártónak fizetendő ellenértéken felül 0,40 Ft-os többletszállítmányozási díjat kötött ki a saját részére. A külön díjat az eltérő elszámolási rendjük miatt a szoros elszámoltatású üzletek, a nagy éttermek nem tudták vállalni, ezért az üdítőitallal történő ellátás területén a megyében aránytalanságok mutatkoztak. Az ellátási aránytalanságok okainak felderítése végett az indítványozó célvizsgálatot folytatott le, majd a beszerzett könyvszakértői vélemény alapján – a kereset módosítását követően – 409 950 Ft bírságalap után gazdasági bírság kiszabását indítványozta az eljárás alá vonttal szemben.
Az eljárás alá vont azzal védekezett, hogy a 0,25 l-es kiszerelésű üdítőkre a gyártóval megkötött szállítmányozási szerződés feltételei nem terjedtek ki, a vevők részére e termékeknél önálló szolgáltatást nyújtott, amelyért jogszerűen számította fel a külön díjat. Hivatkozott arra is, hogy a kis palackozású üdítők szállítása veszteséges tevékenység volt, amit a felszámított többletdíjjal küszöbölt ki. A literes termékeknél nem vitatta a többletdíj felszámításának jogtalanságát, és ezt az összeget visszafizette a vevőknek.
Az eljárás során fellépő megyei főügyészség méltányos összegű bírság kiszabását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével 150 000 Ft gazdasági bírságot szabott ki az eljárás alá vonttal szemben, és kötelezte 2988 Ft szakértői díj, valamint 9000 Ft eljárási illeték megfizetésére is.
Az ítélet indokolása szerint a felek ráutaló magatartása a szerződés I/2. pontját módosította, ezért a kis palackozású termékekre nézve is a szerződésben foglaltak az irányadók. Az eljárás alá vont azzal, hogy az egyes vevőkkel külön megállapodásban 0,40 Ft/palack többletszállítmányozási díjat kötött ki, olyan szolgáltatásért kért ellenértéket, amelyet egy másik – a gyártóval kötött – szerződés alapján kötelezettsége volt teljesíteni, illetve amelynek ellenértékét egy másik szerződés keretei között számolhatta fel. Azzal, hogy az eljárás alá vont ugyanazon szállítmányozási szolgáltatásért több szerződés keretei között, több szerződő féltől is ellenszolgáltatást követelt és kapott, az üzleti tisztesség követelményeit megsértette, az ilyen módon kialakított ár tisztességtelennek minősül az 1984. évi IV. törvény 7. §-a és 17. §-ának (2) bekezdése szerint.
A bíróság álláspontja szerint az 1985. és 1986. években – a szakértői véleményből következőleg – az eljárás alá vont 409 950 Ft jogtalan anyagi előnyhöz jutott. Ez az összeg a magatartás jellegét is figyelembe véve olyan nagyságrendű, mely a bírság kiszabásának feltételeit megalapozza.
Az elsőfokú bíróság az ügyészi indítvánnyal egyezően méltányosságból csökkentette a kiszabható bírság összegét, mert figyelembe vette azt is, hogy a 0,25 literes palackozású üdítők szállítási költségeit a gyártó által fizetett szállítmányozási díj nem fedezte, és a kispalackos termékek után az eljárás alá vont kísérletet telt a szerződés módosítására, melytől azonban a gyártó vállalat elzárkózott. A szerződéstől történő elállás esetén, a megye területén romlott volna a fogyasztók üdítővel történő ellátása.
Az ítélet ellen az eljárás alá vont fellebbezett, és annak megváltoztatásával a gazdasági bírság kiszabásának mellőzését kérte, lényegében megismételve azt az álláspontját, amely szerint a gyártó vállalattal megkötött szállítmányozási szerződés a 0,25 literes palackokra nézve nem alkalmazható. A B. S. gyár az eljárás alá vont helyzetét kihasználva elzárkózott a szerződés módosítása elől, ezért vált szükségessé, hogy az eljárás alá vont a költségeinek megtérítését kérje a kiskereskedőktől. Utalt arra is, hogy egy fuvarral lényegesen kevesebb mennyiségű üdítőt tudott fuvarozni a 0,25 literes palackokból, mint a literesekből. Nem képezte kötelezettségét a térség üdítővel történő ellátása, és egy másik Sörgyár éppen az adott időben szüntette meg szállításait e megyébe. Az eljárás alá vont vállalat tényleges igényt elégített ki haszon nélkül, ezért a bírság kiszabásának feltételei nem állnak fenn. Hivatkozott a szakértői vélemény azon megállapítására, mely szerint a perbeli két évben szállított 3 015 936 palackból felárral összesen 860 969 darabot szállított, tehát a többséget felár nélkül biztosította, ezért nem állapítható meg, hogy eljárása az üzleti élet tisztességébe ütközött volna. Állította, hogy eljárása nem tekinthető tisztességtelen ár érvényesítésének, jogtalan vagyoni előnyhöz nem jutott, és tevékenységével jelentős kárt sem okozott.
Az indítványozó az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, lényegében az indítványában kifejtettek alapján.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt tényállásból helyes következtetéssel és jogi minősítéssel hozta meg az eljárás alá vontat kötelező ítéleti döntését.
Az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalánál már figyelembe vette azokat a körülményeket, amelyeket az eljárás alá vont vállalat az indítvány elutasítása érdekében felhozott. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság a gazdasági bírságról szóló 32/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 6. §-ának alkalmazásával a bírság összegét lényegesen alacsonyabb mértékben határozta meg a bíróságalaphoz viszonyítva, mint az 5. §-ban megjelölt összeg, tehát élt a mérséklés kivételes lehetőségével.
A Legfelsőbb Bíróság a bírság összegének további mérséklésére az alábbiak szerint nem talált alapot.
Az eljárás alá vont vállalat magatartása, illetve az általa folytatott gyakorlat társadalmi veszélyessége az indítványozó, az ügyészség és az elsőfokú bíróság által megállapítottakon túl abban is áll, hogy az eljárás alá vont a szerződéses kapcsolatrendszeren keresztül megkísérelt egy olyan gyakorlatot legalizálni, amelynek lényege szerint a megrendelő csak akkor jut, illetve juthat áruhoz, ha külön díjazásban részesíti a szállítót, azt, aki gyakorlatilag az adott termékféleséget illetően az adott körben monopolhelyzetben van. Ez az eljárás a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatrendszertől elvárható normákkal összeegyeztethetetlen, szankcionálásának elmaradása ezért preventív szempontokból is teljesen kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság a fentieknek megfelelően a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezés folytán szükséges kiegészítéssel – helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Csongrád Megyei Bír. 2. G. 40 241/1987. sz. – Legf. Bír. Gf. III. 30. 160/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás