BK BH 1989/130
KK BH 1989/130
1989.03.01.
Önkényes eltávozás esetén társtettesség téves megállapítása [Btk. 20. § (1), (2) bek., 345. § (1) bek.].
A katonai bíróság a sorkatona I. r. vádlottat 2 rb. – ebből 1 rb. társtettesként elkövetett – önkényes eltávozás vétsége miatt, míg az ugyancsak sorkatona II. r. vádlottat 1 rb. társtettesként elkövetett önkényes eltávozás vétsége miatt vonta felelősségre.
A tényállás szerint a vádlottak előzetes megállapodás alapján 1988. június 1-jén 12 óra tájban engedély nélkül elhagyták alakulatukat, és a következő napokat különböző városokban szórakozással töltötték. Szolgálati helyükre 1988. június 5-én este 21 óra után önként visszatértek.
Az I. r. vádlott ezek után egyedül 1988. június 7-én az alakulatát ismét engedély nélkül elhagyta, s az egyik rokonához utazott. Június 10-én – az ellene kiadott intézkedés folytán – elfogták és előállították.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az I. r. vádlottnak a később megvalósított cselekményét a katonai bíróság helyesen minősítette.
Tévedett azonban, amikor azt állapította meg, hogy a vádlottak a közös tevékenység során társtettesi minőségben valósították meg az önkényes eltávozás vétségét.
A Btk. 20. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva közösen valósítják meg. Tehát a társtettesség akkor állapítható meg, ha legalább két személy működik közre ugyanazon bűncselekmények törvényi tényállásának megvalósításában. Társtettesség esetén tehát egyetlen közös bűncselekmény és ennek a joghátránya jön létre, amelynek törvényi tényállási elemeit az abban részt vevő valamennyi tettes részben vagy egészben valósítja meg.
A jelen esetben viszont a vádlottak nem közös bűncselekményt valósítottak meg, hanem az önkényes eltávozás vétségét mindketten önállóan – külön-külön önálló joghátrányt is előidézve – követték el.
Alapvető körülmény a katonával szemben, hogy a szolgálatot folyamatosan ellássa, és mindenkor az elöljárók rendelkezésére álljon. Ezért szolgálati helyétől csak az illetékes elöljáró engedélye alapján lehet távol. Az a katona pedig, aki a szolgálati helyét erre vonatkozó engedély nélkül önkényesen elhagyja, vagy oda a számára előírt időpontban nem tér vissza és távolléte a 24 órát meghaladja, a Btk. 345. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményt követi el. A katona e magatartásával az őt személyesen terhelő kötelezettségét szegi meg akkor is, ha vele együtt szolgáló katonatársával hagyja el a szolgálati helyét. Ilyen esetben mindketten külön bűncselekményt valósítanak meg, és az egyik által létrehozott törvényi, tényállási elemből a másik semmit nem valósít meg. Ezért tehát a társtettesi minőség megállapítását a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. (Katf. I. 477/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás