BK BH 1989/132
KK BH 1989/132
1989.03.01.
A szolgálat alóli kibúvás bűntettének téves megállapítása [Btk. 346. § (1) bek.; Be. 214. § (3) bek. a) pont].
A katonai bíróság a határőr vádlottat szolgálat alóli kibúvás bűntette miatt fogházbüntetésre ítélte azzal, hogy azt katonai fogdában kell végrehajtani.
A katonai bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlottat a S.-i forgalom ellenőrző pontról egy hónapi időtartamra a B.-i határőr őrsre, közvetlen a határ mellé vezényelték. Itt a bevonulás előtt igazolt atlétaként sportoló vádlott azzal a kéréssel fordult szóban és írásban elöljáróihoz, hogy részére sportolási lehetőséget biztosítsanak, illetve ennek érdekében helyezzék át Budapestre. Miután választ hosszabb ideig nem kapott, a katonatársai előtt több alkalommal kijelentette, hogy ha kérését nem teljesítik, adandó alkalommal külföldre, Ausztriába szökik.
A bíróság ítéletének jogi indokolással foglalkozó részében – tehát nem a tényállás körében – azt is megállapította: a vádlott a kijelentését azért tette, hogy bizalmatlanságot keltsen maga iránt, és így elérje áthelyezését, és kivonja magát az őrsön teljesítendő szolgálat alól.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezések folytán az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a katonai bíróság által rögzített tényállás részben iratellenes és hiányos. Iratellenes a célzatot tartalmazó részében, amely szerint a vádlott a külföldre-szökésre irányuló kijelentését azért tette, hogy ezáltal érje el más szolgálati helyre történő kerülését. Ugyanis az iratok tartalma szerint az egész eljárás során semmilyen adat nem merült fel arra, hogy a vádlott az említettek érdekében tette volna meg kijelentéseit. Ellenkezően a vádlott és a tanúk is egyöntetűen azt állították, hogy a vádlott viccesen, társaival tréfálkozva nyilatkozott, és azt senki nem vette komolyan.
A tényállás hiányossága pedig abban mutatkozott meg, hogy a katonai bíróság ezt a körülményt, valamint a vádlott kijelentéseit az ítéletében nem rögzítette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a tényállást a vádlottnak a másodfokon tett nyilatkozata és az iratok egybehangzó tartalma alapján a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, azzal egészíti ki: a vádlott azt a kijelentést tette, hogy ha nem helyezik el, akkor átmegy Ausztriába és ott magyar határőr egyenruhában csokoládét fog reklámozni. Mindezt pedig tréfálkozva tette. Ugyanakkor mellőzi az ítéletben azt a megállapítást, mely szerint a vádlott „...más szolgálati helyre történő kerülése érdekében külföldre-szökésre irányuló kijelentést tett, ezzel önmaga iránt bizalmatlanságot keltett, és így akarta magát az őrsön teljesítendő szolgálat alól kivonni.”
Az ekként irányadó tényállás alapján pedig téves a vádlott bűnösségének megállapítása.
A Btk. 346. §-ának (1) bekezdésébe felvett szolgálat alóli kibúvás bűntette célzatos bűncselekmény. Csak akkor állapítható meg, ha az elkövető azért tanúsította az ott írt magatartást, hogy ezáltal véglegesen kivonja magát a katonai szolgálat teljesítése alól. A jelen esetben ilyen célzat nem állapítható meg, mert a vádlott nem ebből a célból tette a kijelentéseit. Így cselekménye nem alkalmas a Btk. 346. §-ában meghatározott szolgálat alóli kibúvás bűncselekményének, de más bűncselekménynek a megállapítására sem.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – helyt adva a védői érvelésnek – a vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az ellene a Btk. 346. §-a (1) bekezdésében meghatározott szolgálat alóli kibúvás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, mivel cselekménye nem képez bűncselekményt. (Katf. I. 388/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás