PK BH 1989/149
PK BH 1989/149
1989.04.01.
Átmenetileg, önhibáján kívül súlyos anyagi helyzetbe került, a lakbérhátralékát még az elsőfokú bírósági eljárás tartama alatt kifizető bérlővel szemben a felmondási jog visszaélésszerű gyakorlása [Ptk. 441. § a) pontja, 4. §, (1) és (3) bek., 5. § (1) és (2) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 71. § (1) bek.].
A perbeli másfél szobás összkomfortos tanácsi bérlakásnak az alperes a bérlője.
A felperes az 1987. február 16-án kelt és február 17-én postára adott levélben három hónapi elmaradt lakbérként 6669 forint megfizetésére szólította fel az alperest. Az alperes a felszólításnak nem tett eleget, ezért a felperes az 1987. március 2-án kelt és március 4-én postára adott levélben az alperes lakásbérleti jogviszonyát 1987. március 31-re, bér-nemfizetés okából felmondta. Az alperes a felmondást nem fogadta el, ezért a felperes 1987. április 7. napján benyújtott keresetében a felmondás érvényességének megállapítását kérte, továbbá azt, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5112 forint lakbérhátralék megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy nehéz anyagi helyzetben volt, többször volt beteg, ezért átmenetileg nem tudta a lakbért megfizetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította a felmondás érvényességét, és kötelezte az alperest, hogy a lakást 30 nap alatt ürítse ki, és bocsássa a felperes rendelkezésére. Megállapította, hogy az alperes elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes felszólítás ellenére sem fizette meg a lakbérhátralékot, ezért a felperesnek a felmondás érvényességének megállapítására irányuló keresete alapos. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes időközben lakbérhátralékát rendezte, a lakbérhátralék megfizetésére irányuló kereset alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő elsőfokú perköltséget 1100 forintra felemelte, az ítélet egyéb rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte az alperest fellebbezési eljárási költség megfizetésére is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 441. §-ának a) pontjával összhangban a többször módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 71. §-a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a bérbeadó a lakásbérleti szerződést felmondhatja, ha a bérlő a lakbért a fizetésre megállapított időpontig nem fizeti meg.
A peradatokból megállapítható, hogy az alperes a lakbért a fizetésre megállapított időpontig valóban nem fizette meg. A felperes által közölt felmondás érvényességének elbírálásánál azonban figyelemmel kellett lenni a PK 56. számú állásfoglalásában kifejtettekre, valamint a Ptk. 4. és 5. §-aiba foglalt általános szabályokra is.
Nem állapítható meg tehát a felmondás érvényessége, ha a bérbeadó a felmondási jogát a Ptk. 4. §-ának (1) és (3) bekezdésébe és az 5. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző módon gyakorolja. Ilyen helyzet áll elő különösen akkor, ha a bérlő önhibáján kívül olyan körülmények közé kerül, hogy fizetési kötelezettségét átmenetileg menthető okból nem képes teljesíteni (pl. baleset, súlyos betegség esetén), és mulasztását haladéktalanul pótolja. Csak ilyen kivételes esetben lehet megállapítani, hogy a felmondás nem felel meg a joggyakorlás társadalmi rendeltetésének.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az alperes 1984-ben 236 napot, 1985-ben 149 napot, 1986-ban 159 napot és 1987-ben 62 napot volt betegállományban. Az alperes az erről szóló munkáltatói igazolás kiállítása idején is táppénzes állományban volt kéztörés miatt.
A nem vitás peradatok szerint az alperes egyedül neveli két kiskorú gyermekét, és hosszabb ideig kellett gondoskodnia megbetegedett felnőtt gyermekéről is.
Megállapítható az is, hogy az alperesnek sem az elsőfokú ítélet, sem a másodfokú ítélet meghozatalakor nem volt lakbérhátraléka, mert a keletkezett hátralékot időközben megfizette. Ezért az eljárt bíróságoknak figyelembe kellett volna venniük azt, hogy az alperes huzamosabb ideig volt betegállományban, nehéz anyagi körülmények között neveli két kiskorú gyermekét. A lakbérhátralék utólagos megfizetése az alperes esetében nem teszi indokolttá, hogy a bíróság a felmondás érvényességét megállapítsa, és az alperest kiskorú gyermekeivel együtt a lakás kiürítésére kötelezze.
Mindezekre tekintettel tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a felperes felmondását érvényesnek mondták ki.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (P. törv. III. 20 598/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás