PK BH 1989/154
PK BH 1989/154
1989.04.01.
Fellebbezésnek kell tekinteni az előzetes bizonyítás során felmerült szakértői díjat megállapító végzés összegszerűségének eltúlzottságára utaló beadványt [Pp 3. § (1) bek., 187. § (2) bek., 211. § (3) bek., 234. § (3) bek.].
B. S. kérelmére, az eljárásra illetékes közjegyző előzetes bizonyítást rendelt el. Az 1985. augusztus 1. napján meghozott 6. sorszámú végzésével – az eljárás befejezetté nyilvánítása mellett – az igazságügyi szakértő díját, az általa csatolt díjjegyzék szerint igényelt összeggel egyezően, 62 928 Ft-ban állapította meg azzal, hogy ebből az összegből a szakértő munkadíja 21 000 Ft. A megállapított szakértői díj megfizetésére a kérelmezőt kötelezte. A végzést kézbesíteni rendelte a kérelmező részére is. A tértivevény tanúsága szerint a küldeményt 1985. augusztus 6. napján nem a címzett, hanem helyette a „házfelügyelő” vette át.
A kérelmezőnek a – végzés elleni fellebbezésnek címzett – beadványa 1985. október 30-án érkezett meg a Budapesti Közjegyzők Irodájába. Ebben a kérelmező a kirendelt szakértővel kötött „magánjogi megállapodás” tartalmára hivatkozott és arra, hogy az abban foglaltaknak az igazságügyi szakértő nem tett eleget. Végezetül azt közölte: „a végzésben foglalt összeg kifizetésétől elzárkózunk”.
A jogosult kérelmére az eljáró közjegyző – a szakértői díjat megállapító végzést jogerőssé nyilvánítva – 1986. április 7-én végrehajtási lap kibocsátásával elrendelte a végrehajtást.
Ezt az intézkedést a kérelmező az 1986. október 20. napján előterjesztett beadványában sérelmezte, és kérte a végrehajtási lap soron kívüli visszavonását. Ezt követően hozta meg az eljáró közjegyző a 18. sorszámú végzését, amellyel a kérelmező 1985. október 30. napján érkezett fellebbezését – mint elkésettet – elutasította.
Ez utóbbi végzés ellen a kérelmező fellebbezéssel élt és egyben igazolási kérelmet is terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az általa sérelmezett díjmegállapító végzést 1985. augusztus 6. napján nem vette kézhez, azt csak hónapokkal később kapta meg. Az ügy érdemét tekintve hivatkozott arra is, hogy az „elszámolt szakértői díj összege erősen eltúlzott”.
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott közjegyzői végzést helybenhagyta. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a fellebbezés annyiban alapos, hogy az előzetes bizonyítási eljárást befejezetté nyilvánító, és a szakértő költségeit megállapító végzést nem lehet a kérelmező részére szabályszerűen kézbesítettnek tekinteni, mert azt 1985. augusztus 6-án a házfelügyelő, vagyis a küldemény átvételére nem jogosult személy vette át. Ebből az következik, hogy a fellebbezést kellő időben benyújtottnak kell tekinteni, amely azonban ettől függetlenül nem volt alapos. Az előzetes bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánító és a szakértő díját megállapító végzés elleni fellebbezésében ugyanis a kérelmező érdemben támadta a szakértői vélemény egyes megállapításait, továbbá azzal érvelt, hogy a szakértő nem tartotta be a velük kötött megállapodást. A szakértő azonban nem a kérelmezővel kötött magán-megállapodás, hanem a közjegyző kirendelése alapján látta el szakértői feladatát, ha korábban e tárgyban a kérelmezővel (vagy a társasházzal) ez irányú megállapodást kötött volna is. Másrészről a Pp. 187. §-ának (2) bekezdéséből kitűnően az előzetes bizonyítási eljárás során külön fellebbezésnek csak a szakértői díj összegszerűségét megállapító végzés ellen van helye, a szakértői vélemény érdemben nem támadható, az a felek közötti vitát nem dönti el, azt a bíróság a perben a többi bizonyítékokkal összevetve értékeli. Mivel a szakértői vélemény érdemben külön fellebbezéssel nem támadható, ezért a fellebbezést a másodfokú bíróság a Pp. 237. §-a alapján elutasította, és ha más indokok alapján is, de a közjegyző végzését helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke által a jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 237. §-a értelmében, ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, az elsőfokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasíthatja.
Az elkésettséggel kapcsolatban helyes a másodfokú bíróság álláspontja, téves azonban a kérelmező fellebbezésének tartalmára és ebből következően a fellebbezési lehetőségre vonatkozó érvelése.
Az előzetes bizonyítás során hozott szakértői díjat megállapító végzés ellen – a díj összegét illetően – amint arra a másodfokú bíróság is utalt, helye van külön fellebbezésnek [Pp 211. § (3) bekezdés, Pp. 187. § (2) bekezdés].
A Pp. 234. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a határozat ellen fellebbezésnek helye van, annak bármilyen címen előterjesztett megtámadását – a kijavításra és a kiegészítésre irányuló kérelmek kivételével – fellebbezésnek kell tekinteni. Ebből az következik, hogy a kérelmező fellebbezésnek címzett beadványában foglaltak tartalma szerint is – abban a keretben, amelyben a sérelmezett végzés ellen egyáltalán helye volt külön fellebbezésnek – fellebbezésnek kellett volna tekinteni. Következik az a Pp. 3. §-ának (1) bekezdéséből is, amely szerint a bíróságnak a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelenésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A személyesen eljárt kérelmező ugyanis előadta, hogy a szakértővel előzetesen megbeszélt, mintegy 60 000 Ft-ra becsült szakértői díj műszeres vizsgálatokat is feltételezett, amelyeket azonban a kijelölt szakértő nem végzett el, így azokat külön kellett tetemes költséggel elvégeztetni. Ebből az előadásból, de a fellebbezési beadvány már említett utolsó mondatából mindenképp az az okszerű következtetés vonható le, hogy a kérelmező sérelmezte a szakértői díj összegére vonatkozó rendelkezést is. Ezt az értelmezést támasztja alá az a másodfokú bíróság által ismert tény, amely szerint a fellebbezést elutasító végzést támadó fellebbezésben a kérelmező – ezúttal már jogi képviselővel eljárva – határozottan kifogásolta a díj mértékére vonatkozó rendelkezést, amikor azt túlzottnak tartotta, a perben beszerzett szakértői véleményért megállapított szakértői költséghez viszonyítva.
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság helyes eljárása az lett volna, miután a kérelmező elutasított fellebbezését – helyesen – megfelelő időben előterjesztettnek tekintette, ha azzal a rendelkezésére álló adatok alapján érdemben foglalkozik.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a fellebbezést hivatalból elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyó másodfokú végzést – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében – hatályon kívül helyezte, az eljárási szabályt sértő közjegyzői végzésre is kiterjedően, annak egyidejű megállapításával, hogy a fellebbezés nem tekinthető elkésettnek. Mivel a másodfokú bíróság az ellenérdekű fél 1988. április 27-én előterjesztett észrevétele ismeretében abban a helyzetben van, hogy a hatályos fellebbezés alapján a közjegyzőnek a szakértői díj összegét megállapító rendelkezését felülvizsgálhatja, ezért a Legfelsőbb Bíróság közvetlenül a másodfokú bíróságot utasította az eljárás lefolytatására, a fellebbezés érdemi elbírálására. (P. törv. F. 20 705/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás