GK BH 1989/159
GK BH 1989/159
1989.04.01.
A megbízó által adott perlési megbízás alapján külföldön történő igényérvényesítéssel kapcsolatos ügyvédi költségek nem a bizományost, hanem a megbízót terhelik [32/1967. (IX. 23.) Korm. r.1 31. § (1) bek.].
A felek között létrejött bizományi szerződés alapján a felperes szerződést kötött az NSZK-beli RAUPPACH céggel az alperes javára a Hotel Flamenco teniszcsarnoka mélyépítési munkáinak elvégzésére. A külföldi partner az elszámolás előtt csődbe ment, ellene csődeljárás indult. A felperest a csődeljárásban osztrák ügyvéd képviseli, aki az eddigi tevékenysége után 162 056,49 ATS (134 288,89 + 27 767,60 ATS) számított fel, amely összesen 612 159 Ft-ot tesz ki.
A felperes a per során felemelt keresetében összesen 612 159 Ft és ebből 498 467 Ft után 1987. július 23-tól a kifizetésig járó évi 20 %-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közöttük létrejött bizományi szerződés 4.3. pontja alapján. Eszerint az alperes köteles a reklamációval kapcsolatban felmerült valamennyi kiadást megtéríteni. Előadta, hogy az alperes megbízásából 6 595 000 ATS megfizetése iránt indított pert az ausztriai Kereskedelmi Bíróságnál, ezzel szemben az osztrák ügyvéd a felperes és az alperes képviselőivel történt megállapodás alapján csak 500 000 ATS perérték alapján számította fel a munkadíjat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az osztrák ügyvéd munkadíja nem sorolható a bizományi szerződés 4.3. pontjában soroltak közé. Előadta azt is, hogy a felperes az igényérvényesítési kötelezettségének késedelmesen tett eleget, így kérdéses, hogy az a csőd miatt mennyire vezet eredményre. Álláspontja szerint a felperesnek a bizományi szerződés 3.2.7. pontja alapján hitelbiztosítási szerződést kellett volna kötni, s ezt elmulasztotta. Előadta, hogy tudomása szerint a felperes 1 500 000 ATS összegű bankgaranciáról gondoskodott, ezt az összeget azonban más célra használta fel. Előadta, hogy ő a vállalt építési kötelezettségének eleget tett, ennek ellenére az ellenértéket a felperes közreműködésével – annak késedelmes ügyintézése miatt – csak részben kapta meg, így kár érte. Az egyeztetés során úgy nyilatkozott, hogy a felperessel szembeni kártérítési igényét külön perben kívánja érvényesíteni, és elismerte a felperes perbeli követelése összegét és jogalapját.
Az elsőfokú bíróság a felek által 1988. január 20-án lefolytatott egyeztetés eredményeként felvett jegyzőkönyv adatai alapján – amelyben az alperes a jogalapot és az összegszerűséget elismerte – az alperest a felemelt felperesi kereset szerint marasztalta.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal a védekezésével, hogy a felperes az egész szerződési összeg (1 538 258 ATS) után számolta fel a megbízási díjat annak ellenére, hagy az ő késedelme miatt nem lehet behajtani az alperes által teljesített munka ellenértékét. Ennek következtében 1 075 639 ATS-nek megfelelő forint összegű kára keletkezett. Az osztrák ügyvédi elszámolást illetően előadta, hogy az elszámolásokat német nyelven csatolta be a felperes, így hiteles magyar fordítás hiányában annak összegét ellenőrizni nem tudta. Álláspontja szerint a csődeljárásban a felperes megbízásából több vállalat érdekelt, s így a perbeli ügyvédi díj is több vállalat és közte oszlik meg. Kérte pénzügyi könyvszakértő kirendelését.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy a perbeli bizományi ügylet elszámolása még nem történt meg, és a perbeli ügylettel kapcsolatban 1 075 639 osztrák Schilling kára keletkezett. Ebbe a kártérítési igénybe kívánta a perbeli követelést beszámítani, és csak az így maradó különbözetet fogja külön perben érvényesíteni.
Az alperes beszámítási kifogását a másodfokú bíróság nem látta megalapozottnak. A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján ugyanis a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését számíthatja be a tartozásba. A felek között azonban a perbeli bizományi szerződés elszámolása még nem történt meg, ezért az alperes által beszámítani kért követelést nem lehet lejárt követelésnek tekinteni, így hiányzik a beszámítás egyik törvényi feltétele.
A perben érvényesített ügyvédi díjjal kapcsolatos alperesi fellebbezési érvelés sem alapos. Nem volt vitás a felek között, hogy a külföldi fél ellen indult csődeljárás keretében történő igényérvényesítésre az alperes adott megbízást a felperesnek, és a csődeljárásban érvényesítendő követelés összegét is az alperes jelölte meg. Ezért az alperes köteles a felperesnek az 54/1978. (XII. 7.) MT sz. rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 31. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárással kapcsolatban felmerült minden igazolt költségét megtéríteni.
A felmerült költségek összegét a felperes az osztrák ügyvéd által készített elszámolás alapján jelölte meg. Az osztrák ügyvéd által készített részösszegeket tartalmazó elszámolást a per során tartott egyeztetéskor az alperes is megvizsgálta, és ennek alapján nyilatkozott úgy, hogy annak jogalapját és összegét nem vitatja. A fellebbezésében sem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely a perbeli követelés összegét vitássá tenné, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően a felek által tartott egyeztetésről felvett jegyzőkönyv adatait elfogadta, s e körben a szakértő kirendelését mellőzte.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 313/1988. sz.)
1
A rendeletet a 89/1990. (IV. 30.) MT rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás