PK BH 1989/16
PK BH 1989/16
1989.01.01.
Ha gazdálkodó szervezet két különböző jogviszonyból eredően részben állampolgárral, részben gazdálkodó szervezettel szemben érvényesít igényt a perben, az általános hatáskörű bíróság egységes pertársaság hiánya esetében akkor jár el helyesen, ha a keresetnek a gazdasági perre vonatkozó részét elkülöníti, és megállapítva abban hatásköre hiányát, rendelkezik annak áttételéről [Pp 51. § a) pont, 129. § (1) bek., 365. § (1) bek., b) pont, 366. § (1) bek.; PKT-GKT 3/1974. sz.].
B. L. 1982. július 20-án 163 db zsák csirkenevelő tápot szállított el a S. Vállalattól. A tápot a felperessel kötött termékértékesítési szerződés alapján nevelt állatok etetésére szerezte be. A táp árát a felperes előlegezte, és a felperesnek kellett elszámolnia a göngyöleggel is, a Vállalattal kötött megállapodás alapján. A göngyöleg használata 45 napig díjmentes volt, de a Vállalat 1982. szeptember 3. napjától használati díjat számított fel.
A felperes az elsőfokú bíróságtól fizetési meghagyás kibocsátását kérte B. L. kötelezett ellen 33 271 Ft megfizetése iránt, a Vállalattói átvett zsákok 2986. július 30-ig elszámolt használati díja fejében.
A kötelezett a fizetési meghagyást ellentmondással támadta meg. Arra hivatkozott, hogy a zsákokat visszaadta a Vállalatnak.
A perré alakult ügyben a felperes a keresetét felemelte a perbeli zsákok ellenértékével így összesen 55 225 Ft-ot követelt az I. r. alperestől, egyben a keresetét kiterjesztette a Vállalatra. Az így II. r. alperesként perbe vont Vállalatnak arra a nyilatkozatára tekintettel, hogy a területi megosztás folytán az elszámolásban a Megyei Gabonaforgalmi Vállalat vett részt, ez utóbbit is perbe vonta III. r. alperesként.
A perben a Pp. 2/A. §-a alapján fellépett az ügyész, az I. r. alperes kötelezését indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest kötetezte arra, hogy fizessen meg a felperesnek 55 225 Ft-ot és 4000 Ft perköltséget. A II. és a III. r. alperes marasztalását mellőzte. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes nem bizonyította, hogy a zsákokat visszavitte, ezért a követelt összegű kárt okozta, amit a Ptk 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesnek megtéríteni. A bíróság megállapítatta azt is, hogy a III. r. alperes a használati díj felszámításával nem követett el jogszabálysértést, ezért jogalap nélkül a felperes rovására nem gazdagodott.
Az ítélet ellen csak az I. r. alperes fellebbezett, és továbbra is a felperes keresetének az elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalásról az ügyészt nem értesítette, mégis az ügy érdemében tárgyalt, és ítéletével – részben megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét – az I. r. alperest terhelő marasztalás összegét leszállította 21 530 Ft-ra, ehhez mérten mérsékelte az őt terhelő elsőfokú perköltség összegét 1700 Ft-ra. Egyúttal kötelezte a III. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 33 695 Ft-ot és annak törvényes mértékű kamatát, valamint 3000 Ft elsőfokú és 800 Ft másodfokú perköltséget. Rendelkezett az eljárási illeték megfizetéséről is.
A másodfokú bíróság a III. r. alperes marasztalását azzal indokolta, hogy nem tett eleget a Ptk 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségének, emiatt állt fenn több éven keresztül a zsákokkal kapcsolatos rendezetlen követelés. Kifejtette, hogy a III. r. alperest legfeljebb 320 napig illette meg használati díja vissza nem vitt zsákok után, ezért az ezt meghaladó időre felszámított és behajtott használati díjat köteles visszafizetni a felperesnek.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az I. r. alperessel szembeni kereseti igényét arra alapította, hogy a közöttük levő termékértékesítési szerződés szerint az I. r. alperes köteles volt a felperes által előlegezett pénzből vásárolt táp zsákjait a megállapodásban megjelölt idő alatt visszaszállítani a Vállalat részére. Azt állította, hogy az I. r. alperes ezt a szerződési kötelezettségét megszegte, és ezzel okozta a perben érvényesített kárát. A felperesnek ugyanis meg kellett térítenie – a közte és a II. illetőleg III. r. alperesek közötti jogviszony alapján – a zsákok használati díját, majd utóbb azok ellenértékét is.
Az I. r. alperes nem vitatta azt a tényt, hogy a zsákok visszaállítása az ő kötelezettsége volt, de azzal védekezett, hogy ennek a kötelezettségének időben eleget tett.
A felperes kereseti előadásából – amit az I. r. alperes említett nyilatkozata is részben alátámaszt – megállapítható, hogy a perbevitt igények két különböző jogviszonyból erednek. Ezek a jogviszonyok egymással ugyan összefüggnek, de mégsem minősülnek olyan csak egységesen elbírálható jogviszonyoknak, amelyek megalapoznák az alpereseknek a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaságát.
Ebből következően mindkét fokú bíróság tévesen ítélte meg azt, hogy a gazdálkodó szervezetek (felperes, valamint a II. és a III. r. alperes) perbeli jogvitája a felperes és az I. r. alperes jogvitájával együtt tárgyalható és dönthető el (PKT-GKT 3/1974. számú állásfoglalás). A felperes, valamint a II. és a III. r. alperes közötti jogviszonyból keletkező és a Pp. 365. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint minősülő gazdasági per az illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozik a Pp. 366. §-ának (1) bekezdése értelmében. Ezért az elsőfokú bíróság helyes eljárása az lett volna, ha a felperes keresetének ezt a részét elkülöníti a jelen ügytől, és megállapítva abban hatásköre hiányát, rendelkezik annak áttételéről [Pp 129. § (1) bek.].
Tekintettel arra, hogy a felperes, valamint a II. és III. r. alperes közötti jogvita mikénti eldöntése kihat a felperes és az I. r. alperes jelen perbeli vitájára, indokolt lett volna a Pp. 152. §-ának 2) bekezdésére alapítottan a jelen per érdemi tárgyalásának felfüggesztése a gazdasági per jogerős befejezéséig. Az I. r. alperes felelősségének megállapítása esetén ugyanis az okozott kár mértékét az határozza meg, hogy a felperes milyen összeget köteles megtéríteni a II. illetőleg III. r. alperesek részére, a gazdasági perben hozott jogerős ítélet alapján.
Ez az utóbbi körülmény teszi indokolttá az I. r. alperes számára annak biztosítását, hogy beavatkozóként részt vehessen a felperes, valamint a II. és a III. r. alperes közötti gazdasági perben. A beavatkozása megengedésének – eltérő rendelkezés hiányában – a Pp. 54. §-a (1) bekezdéséből következően ugyanis nincs jogi akadálya.
A felperes kereseti kérelmeinek együttes tárgyalása, a fentiekben kifejtettekből következően, tehát olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt a másodfokú bíróságnak – a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján – a fellebbezési kérelem, illetve ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül kellett volna helyeznie.
A Pp. 253. §-ának (3) bekezdése viszont kizárja azt, hogy a másodfokú bíróság az ügy érdemében megváltoztassa az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési (csatlakozási fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátain túlterjeszkedve. Eljárási szabálysértést követett el ezért a másodfokú bíróság akkor, amikor a III. r. alperest a fellebbezési kérelem korlátait túllépve marasztalta.
A fellebbviteli eljárás során a másodfokú bíróság további eljárási szabálysértést követett el azzal, hogy az elsőfokú eljárásban fellépő ügyészt a tárgyalásról nem értesítette, megszegve ezzel a Pp. 243. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, egyben az elsőfokú bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 20 258/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás