GK BH 1989/162
GK BH 1989/162
1989.04.01.
Az ügyben eljárt bíróságok téves jogi álláspontja nem ad okot perújításra, ha egyébként az alapjául szolgáló tényt, bizonyítékot a bíróságok elbírálták. Ha a fél a jogerős ítéletben kifejtett jogi véleményt törvénysértőnek vagy megalapozatlannak tartja, az ellen nem perújítást, hanem törvényességi óvás emelését kezdeményezheti [Pp 260. § (1) bek., 270. § (1) bek.].
A Budapest, XIV., Örs vezér téri üzletközpont több gazdálkodó szervezet, közöttük a felperesek beruházásában épült. A beruházás komplett bonyolítását az I. r. alperes végezte. A II-IV. r. alperesek tervezői, kivitelezői feladatokat láttak el. A IV. r. alperes túlszámlázása, illetve e számla kifizetése miatt az Állami Fejlesztési Bank a jogtalanul kifizetett összeg erejéig megvonta a felperesektől az állami támogatást, és emiatt a felpereseket 5 145 000 Ft kár érte. A Fővárosi Bíróság 28. G. 41 661/ 1984/40. számú ítéletével a kár megfizetésére a IV. r. alperest kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság Gf. V. 30 864/1986/12. számú végzésével kijavított 10. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a keletkezett kár viselésére a III. r. alperest 25 %-os, a IV. r. alperest pedig 75 %-os arányban kötelezte. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes a III. r. alperesnek megbízást adott a kalkulációs munkák ellenőrzésére, aki ennek a szerződéses kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, mivel nem intézkedett a IV. r. alperes árkalkulációjának beszerzéséről és ellenőrzéséről. Ezzel a mulasztásával közrehatott abban, hogy a IV. r. alperes helytelen termékárat érvényesíthetett.
A másodfokú ítélet ellen a III. r. alperes perújítással élt és a lefolytatandó bizonyítási eljárás eredményeként a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésével az I. r. alperes keresetének elutasítását kérte. Perújítási kérelmében előadta, hogy az I. r. alperes a kalkulációs munka ellenőrzésére részére megbízást nem adott. Ennek bizonyítására becsatolta az I. r. alperessel kötött tervezői szerződést, mely az építészeti költségvetésnek a homlokzat áttervezése miatt szükségessé váló átdolgozására vonatkozott. Előadta, hogy a függönyfal áttervezésére vonatkozó tervdokumentációt megbízása alapján a IV. r. alperes készítette, és a függönyfalnak, mint terméknek az árát is a IV. r. alperes közölte vele a II. r. alperes útján. A termékárat a kialakult gyakorlat szerint a tervezőnek nem kell felülvizsgálnia, de a termékár részletezését tartalmazó kalkulációt nem is tudná ellenőrizni. A III. r. alperes 1987. május 4-én iktatott előkészítő iratában a perújítási kérelmét azzal egészítette ki, hogy az alapeljárás során elmaradt annak vizsgálata, hogy a IV. r. alperes árképzése miért volt helytelen, illetve ezzel kapcsolatban a banki szervek milyen megállapításokat tettek.
Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet elutasította. A perújítás megengedhetősége kérdésében bizonyítást vett fel, és ennek alapján megállapította, hogy nem merült fel olyan tény, amelynek elbírálása a III. r. alperesre kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna, a perújítás törvényi előfeltételei tehát hiányoznak. A tervezőnek ugyanis észlelnie kellett volna, hogy a II. r. alperes által közölt ár nem volt azonos a szerződéses árral. A kalkulációs munka ellenőrzésére kötött szerződést tehát megszegte.
A végzés ellen a III. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a perújítási kérelemnek adjon helyt, a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül, és a vele szemben támasztott keresetet utasítsa el. Megismételte azt a korábbi előadását, hogy a termékár képzése kizárólag a gyártó érdekkörébe tartozik, annak ellenőrzése nem tervezői feladat. A tervező csak a költségvetési ár kialakításában működik közre. Az I. r. alperessel kötött szerződés nem vonatkozott a termékár felülvizsgálatára. A IV. r. alperes az árképzési szabályzatban rögzített differenciált nyereségkulcsot alkalmazta, az árképzési szabályzat szerinti mennyiségi engedmény azonban nem került érvényesítésre. Az árengedmény konzekvenciáit a termék szállításának megtörténte után kiállításra kerülő számlában lehetett volna érvényesíteni, ezért a túlszámlázás nincs összefüggésben a kalkuláció ellenőrzésének elmulasztásával.
Az I. r. alperes, valamint a II. és IV. r. alperesek az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték. A IV. r. alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a perújítás feltételei nem állnak fenn, a Legfelsőbb Bíróság ugyanis már elbírálta azt a tényt, hogy kötelessége volt a III. r. alperesnek a termékár ellenőrzése. Az előkészítő iratban megjelölt perújítási okok előterjesztésével viszont a III. r. alperes elkésett.
A fellebbezés nem alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perújítási kérelem érdemi tárgyalásra alkalmatlan. A végzés indokolása azonban kiegészítésre szorul.
A Pp. 260. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a perújítással támadott ítéletében, mint nem vitatott tényt állapított meg, hogy a kalkulációs munkák ellenőrzésére az I. r. alperes megbízást adott a perújító III. r. alperesnek. A III. r. alperes az iratok között elfekvő, 1982. május 21-i keltezésű jegyzőkönyvben elismerte, hogy a FŐBER-rel fennálló szerződéses jogviszony alapján a kivitelezési költségvetések és ajánlatok felülvizsgálata szerződéses kötelezettsége volt. Perújítási kérelmében ezzel szemben azt adta elő, hogy az I. r. alperes a kalkulációs munka ellenőrzésére részére megbízást nem adott. Ennek bizonyítására az alperessel 1977. április 29-én megkötött, a homlokzatfal áttervezésére vonatkozó szerződést csatolta. Ez a bizonyíték az alapeljárásban valóban nem szerepelt, de önmagában – a következők miatt – nem alkalmas a III. r. alperes által korábban elismert tény és az elsőfokú bíróság által erre alapított ítéleti tényállás megváltoztatására. A homlokzatfal áttervezése szükségessé tette a költségvetés átdolgozását is, amely tervezői feladat. A csatolt iratokból kitűnően az erre tett kivitelezési észrevételek felülvizsgálatát az I. r. alperes megbízása alapján a III. r. alperes elvégezte. A költségvetési észrevétel főösszesítőjét pecsétjével ellátta, melynek szövege szerint „megbízásunkból a benti költségvetés, számla egységárait a fennálló rendeletek szerint felülvizsgáltuk, és azokat megfelelően helyesbítettük, illetőleg elfogadásra javasoljuk”. A III. r. alperes egyébként fellebbezésében e felülvizsgálat elvégzését maga sem tette vitássá.
A perújítási kérelmét a III. r. alperes másodsorban dr. N. T. árszakértőnek arra a véleményére, mint el nem bírált bizonyítékra alapította, amely szerint a költségvetés összeállítása, illetve felülvizsgálata nem terjed ki a szabad árformába tartozó termékár vizsgálatára. A tervező nem jogosult és nem is köteles árvetést kérni, de az esetleg rendelkezésére bocsátott árképző tényezők helytállóságáról meg sem tudna győződni. Az a kérdés, hogy a költségvetés ellenőrzése, mint szerződéses kötelezettség milyen feladatokat foglalt magába, már az alapeljárás során is felmerült. A III. r. alperes a keresettel szemben éppen azzal védekezett, hogy a termékár ellenőrzése nem tartozott a szerződéses kötelezettségei közé. Az alapeljárásban meghallgatott szakértők szerint a termékár ellenőrzésére csak a MNB-nek, valamint az ÁFB-nak és a bíróság megkeresése alapján a szakértőnek van lehetősége. Az elsőfokú bíróság erre a véleményre alapítva utasította el a III. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet. A fellebbezés során a Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot felülvizsgálva akként foglalt állást, hogy a II. r. alperesnek be kellett volna szereznie a IV. r. alperes termékár-kalkulációját és azt ellenőriznie kellett volna. Ennek elmulasztásával szerződésszegést követett el, a kár keletkezésében közrehatott. A perújítás során felhozott bizonyítékot, illetve annak tartalmát tehát az alapeljárásban eljáró bíróságok már elbírálták. Más kérdés, hogy az ítéletben kifejtett álláspontot a III. r. alperes törvénysértőnek vagy megalapozatlannak tartja-e, ez azonban perújítás alapjául nem szolgálhat.
A III. r. alperes a perújítás okaként harmadsorban arra is hivatkozott, hogy a mennyiségi árengedmény alkalmazásának elmulasztására visszavezethető túlszámlázást nem ismerhette volna fel akkor sem, ha feladata lett volna a termékár ellenőrzése, mivel a mennyiségi árengedmény konzekvenciái csak a termékár leszállítása után kiállításra kerülő számlában érvényesíthetők. A perújítással megtámadott ítélet valóban nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a III. r. alperes felismerhette volna-e vagy sem a termékár-kalkuláció szabálytalanságát. A másodfokú bíróság az árkalkuláció ellenőrzésének, illetve az ellenőrzés akadálya jelzésének elmulasztását olyan felróható magatartásként értékelte, amely kártérítési felelősséget vonhat maga után. A III. r. alperes által becsatolt bizonyíték – az MNB észrevétele -, valamint D. A. szakértő is megállapította, hogy ez az árképzési szabálytalanság a szállítási szerződés mellékletei alapján felismerhető lett volna, ezért ezeknek a bizonyítékoknak elbírálása sem eredményezhetett volna a III. r. alperesre kedvezőbb határozatot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését – az indokolás megfelelő kiegészítésével – a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 650/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás