BK BH 1989/175
KK BH 1989/175
1989.04.01.
Elkésett fellebbezés és kizárt igazolási kérelem elbírálása a másodfokú bíróság által [Be 109. §, 111. § (3) bek. a) pont, 243. § (1) bek., 247. § (1) bek.].
A katonai bíróság a honvéd vádlott és társai ellen folyamatban levő bűnügyben meghozott ítéletét, az 1988. május 6-án megtartott tárgyaláson kihirdetés útján közölte az érdekeltekkel.
Az ítélet kihirdetését követően – mások mellett – a vádlott és a kirendelt védője a fellebbezés bejelentésére háromnapi határidőt tartott fenn, amely 1988. május 9-én járt le. A védőnek az 1988. május 10-én postára adott fellebbezése május 11-én érkezett a katonai bírósághoz.
A kirendelt védő a fellebbezésével egy időben igazolási kérelmet is előterjesztett. Ebben arra hivatkozott, hogy május 9-én járművének műszaki hibája miatt későn érkezett meg lakóhelyére, emiatt azon a napon nem nyílt módja a fellebbezés feladására. Azt is előadta, hogy a kezdőnap és az utolsó nap között két munkaszüneti nap is volt, amelyek akadályozták a fellebbezés bejelentését.
Az elsőfokú bíróság sem a fellebbezés elkésettsége, sem az igazolási kérelem kizártsága tekintetében nem döntött, az iratokat, más vádlottakat is érintően bejelentett fellebbezés elbírálása céljából a Legfelsőbb Bírósághoz felterjesztette.
A Legfelsőbb Bíróság a védői álláspontot nem találta alaposnak.
A Be. 243. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében az a jogosult, akivel az elsőfokú bíráság az ítéletét kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre háromnapi határidőt tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
Abban az esetben, ha a jogosult nyomban nem jelenti be a fellebbezést, hanem később kívánja előterjeszteni, a fellebbezés bejelentésére nyitva álló határidőt a törvény, napokban határozza meg. A Be. 109. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik: a napokban meghatározott határidőbe nem számít be a kezdőnap, tehát az a nap, amelyre, a határidő kezdetére okot adó cselekmény esik. Ez a kezdőnap jelen esetben az ítélet kihirdetésének napja, azaz május 6. A Be. 109. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. A jelen ügyben a háromnapi határidő utolsó napja május 9. Miután ez hétfői napra, tehát munkanapra esett, a fellebbezés bejelentésének lehetősége ezen a napon lejárt. Annak ugyanis nincs jelentősége, hogy a kezdőnap és az utolsó nap között két munkaszüneti nap is volt, ez a határidőt nem hosszabbítja meg, ilyen rendelkezést a törvény nem tartalmaz.
Mivel a védő – a kifejtettekből következően – a határidő utolsó napját követő napon adta postára a fellebbezést, a katonai bíróságnak azt, mint elkésettet a Be. 247. §-ának (1) bekezdése értelmében el kellett volna utasítania. Mivel azonban ezt elmulasztotta, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 249. §-ának a) pontja alapján pótolta.
Miután a kifejtettek szerint a törvény a háromnapi határidő elmulasztása esetén az igazolást kizárja, a Legfelsőbb Bíróság az igazolási kérelmet a Be. 111. §-a (3) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, érdemi vizsgálat nélkül ugyancsak elutasította. (Legf. Bír. Katf. I. 301/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás