BK BH 1989/176
BK BH 1989/176
1989.05.01.
A befolyással üzérkedést elkövető cselekménye a vesztegetést is megvalósítja, ha az általa kért vagy elfogadott anyagi előnyből az ügyintézőjét is részesíti [Btk. 256. § (3) bek., 254. § (1) bek., 12. § (1) bek.].
A megyei bíróság a VI. r. terhelt bűnösségét - egyéb cselekmények mellett - állami szerv dolgozója által folytatólagosan elkövetett vesztegetés vétségében is megállapította.
Az ezzel kapcsolatos tényállás lényege a következő.
A kedvezőtlen termelési adottságokkal rendelkező mezőgazdasági termelőszövetkezet a melléküzemágak termelésének a felfuttatásával kívánta elérni, hogy a tsz nagyobb árbevételhez jutva, nyereségessé váljék.
A II. r. terhelt - aki műszaki ágazatvezetőként dolgozott - a tsz elnöke elgondolásának a megvalósítása érdekében kapcsolatba lépett a III. r. terhelttel, aki lakatos kisiparosként működött, és a tsz neve alatt ipari vállalkozást hoztak létre anélkül, hogy ehhez megfelelő engedéllyel rendelkeztek volna.
A vállalkozás eredményessé tétele érdekében kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy minél több megrendeléshez jussanak.
Ennek érdekében a II. r. és a III. r. terhelt anyagi előny ígéretével vették rá a VI. r. terheltet - az egyik bányaüzem vezetőjét - arra, hogy az egyik téglagyár gazdasági igazgatóhelyettesénél - a IX. r. terheltnél - fennálló ismeretsége alapján a tsz bontó-brigádját ajánlja a téglagyár bontási és felújítási munkálatainak az elvégzésére.
Még a szerződés megkötése előtt a II. r. és a III. r. terhelt 39 000 forintot adott a VI. r. terheltnek, aki ebből 15 000 forintot adott a IX. r. terheltnek, míg a további pénzösszegeket a maga részére tartotta meg. Ennek eredményeként a tsz bontó-brigádja megszerezte a szóban levő munka elvégzését.
Néhány hét elteltével a II. r. terhelt újabb 50 000 forintot adott át a VI. r. terheltnek, aki ebből 15 000 forintot megtartott, míg 35 000 forintot a IX. r. terheltnek juttatott. Ekként a VI. r. terhelt 39 000 forint, míg a IX. r. terhelt 50 000 forint jogtalan vagyoni előnyhöz jutott.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a VI. r. terheltnek ez a cselekménye az állami szerv dolgozója által folytatólagosan elkövetett vétségét [Btk. 251. § (1), bek.] valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a VI. r. terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés vétségének minősítette.
Jogi indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a VI. r. terhelt cselekményét a Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségeként, mivel a nevezett tevékenysége kizárólag arra irányult, hogy a téglagyár gazdasági igazgatóhelyettesénél - a IX. r. terheltnél - fennálló ismeretségét olyan irányban érvényesítse, hogy az ott folyó munkálatokat a szövetkezet szerezhesse meg. A vagyoni előny nyújtása a II. r. és a III. r. terheltek részéről is ennek részbeni érvényesítését célozta. Ezért álláspontja szerint a VI. r. terhelt cselekménye a Btk. 256. §-ának (3) bekezdése szerinti, folytatólagosan elkövetelt befolyással üzérkedés vétségét valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a VI. r. terhelt tekintetében a jogi minősítés részben téves volta miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.
A másodfokú határozat álláspontja annyiban kétségtelenül helytálló, hogy VI. r. terhelt cselekménye - amely kizárólag bizonyos munkálatok megszerzését célozta - nem értékelhető a Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében meghatározott állami szerv dolgozója által folytatólagosan elkövetett vesztegetés vétségeként.
Nem volt azonban a másodfokú bíróság figyelemmel arra, hogy a befolyással üzérkedő ténylegesen megvalósítja az ún. aktív vesztegetést is, amikor - akár az eredeti megbízó akaratának megfelelően, akár saját elhatározásából - az anyagi előnyt „továbbjuttatta”, vagyis újabb személyt vont be a bűnkapcsolatba.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy a befejezett befolyással üzérkedésnek nem tényállási eleme a befolyásolási látszat fenntartása, hanem a bűncselekmény befejezettsége szempontjából a valódi vagy színlelt befolyás érvényesítése céljából történő előny kérése vagy elfogadása az irányadó.
Ennek az időpontnak van jelentősége az elévülés vonatkozásában is (BJD 2783. szám), és a befejezettség szempontjából közömbös, hogy a befolyásolás érvényesítése valójában megtörtént-e, avagy sem.
Mindebből kitűnik, hogy a befolyással üzérkedés immateriális bűncselekmény, melynek megvalósulása semmiféle konkrét eredményt - tényleges kapcsolatfelvételt - nem igényel.
Amennyiben tehát a befolyással üzérkedő a vesztegetés látszatkeltésénél a puszta állításon túlmenően (akár a megbízók szándékával egyezően, akár attól függetlenül) ténylegesen veszteget, látszólagos alaki halmazatról - amely egyetlen cselekményt tételez fel - szó sem lehet, mivel itt már egy újabb tiltott jogviszony kialakításáról, egy újabb személynek a már befejezett bűnkapcsolatba való bevonásáról van szó.
Az adott esetben a befolyással üzérkedő mintegy „beékelődött” a vesztegetés aktív és passzív résztvevőjének tevékenysége közé. Felmerült az a kérdés, hogy a vesztegetési tevékenység ilyen esetben külön büntetőjogi értékelést igényel-e, vagy pedig ún. büntetlen utócselekményként látszólagos anyagi halmazatot képez-e.
Ez utóbbi értékelés lehetősége kizárt azért, mert erre csupán akkor kerülhetne sor, ha az utócselekmény - amely a célzat realizálását szolgálja - a főcselekmény társadalomra veszélyességét nem fokozná.
Nem igényel azonban különösebb indokolást, hogy a vesztegetés - bármilyen formájában - olyan tevékenység, amely a befolyással üzérkedés tárgyi súlyát, társadalomra veszélyességét is jelentős mértékben növeli, éppen annál fogva, hogy a befolyásolással üzérkedési cselekménytől teljesen független, önálló társadalomra veszélyességgel rendelkezik.
Megjegyzendő, hogy a befolyással üzérkedő megbízója nem feltétlenül aktív vesztegető, elképzelhető ugyanis, hogy az nem is tud a befolyással üzérkedő vesztegetési tevékenységéről, vagyis a két bűncselekmény nem áll egymással szükségszerűen kapcsolatban.
Összegezve tehát: tévedett a Legfelsőbb Bíróság, amikor a VI. r. terhelt cselekményét befolyással üzérkedés vétségeként értékelte, és elmulasztotta ezzel halmazatban a Btk. 254. §-ának (1) bekezdése szerinti vesztegetés vétségének a megállapítását.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az említett rendelkezés törvénysértő voltát megállapította azzal, hogy e határozatnak az érdekeltekre nincs hatálya. (Eln. Tan. B. törv. 196/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás