BK BH 1989/177
BK BH 1989/177
1989.05.01.
I. A devizagazdálkodás megsértése esetén a több külfölditől történt valuta-vásárlások a folytatólagosság egységébe tartoznak [Btk. 12. § (2) bek., 309. § (2) bek. c) pont; 1974. évi 1.tvr.1 5. § (1) bek. a) pont],
II. Elkobzás alá esik az a külföldi tulajdonában levő vagyoni érték, amely a belföldi és külföldi között létrejött jogügylet tárgya volt [Btk. 314. § (1) és (2) bek.; 1974. évi 1.tvr. 6. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság a terheltet folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, és az egy napi tétel összegét 70 forintban állapította meg. A terhelttől lefoglalt 307 USA dollárt és 2590 osztrák Schillinget elkobozta, és kötelezte őt 4000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére, ellenben a szintetizátor lefoglalását megszüntette és azt kiadni rendelte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A magántaxis foglalkozású terhelt a viteldíjat a líbiai diáktól USA dollárban, az osztrák állampolgároktól pedig Schillingben vette át, ezenfelül egy osztrák állampolgártól 4600 forint kifizetése ellenében 1500 ATS-t vásárolt. Ilyen módon tehát a terhelt összesen 22 896 forint értékű valutát szerzett meg, amelynek a Magyar Nemzeti Bank részére megvételre történő felajánlását elmulasztotta.
Ezen felül a terhelt egy NSZK állampolgártól egy 15 000 forint értékű szintetizátort vett át, és azt vidékre szállította azzal a céllal, hogy azt értékesíti, majd a vételárat a nevezettnek átadja. E megállapodásnak megfelelően a szintetizátort a vámáru nyilatkozattal együtt egy magánkereskedőhöz vitte, az értékesítés azonban nem sikerült. Az végül is a terhelt fivéréhez került.
A városi bíróság ítélete ellen a cselekményt minősítő, a büntetést kiszabó és a bűnjel kiadásáról szóló rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A következetes ítélkezési gyakorlat értelmében az elkövető egységes elhatározásából fakadó több cselekmény általában akkor foglalható a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerinti folytatólagosság egységébe, ha azok a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő igazgatási jogszabályban rögzített ugyanazon tilalomba ütköznek, függetlenül attól, hogy esetleg egyes részcselekmény egyidejűleg más tilalmat is sért.
Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt egyfelől 22 896 forint értékre vonatkozóan az 1974. évi 1. sz. tvr. 9. §-a (1) bekezdésében, illetve a 7. §-a (1) bekezdésében, valamint az 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt tilalmat, másfelől 15 000 forint vagyoni érték tekintetében az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tilalmat szegte meg.
Az egymástól eltérő igazgatási szabályok sérelme folytán tehát a folytatólagosság törvényi egységéről nem lehet szó. Ehhez képest a terhelt cselekményei 2 rb. - egy esetben folytatólagosan elkövetett - a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a Btk. 309. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértése bűntettének minősülnek.
2. A tényállás nem tartalmazza ugyan, de az iratokból kitűnik, hogy a két eltartottról gondoskodó terhelt a személyszállító kisiparosi tevékenységéből eredő - havonta 7750 forintot kitevő - jövedelmén túlmenően egyéb rendszeres jövedelemmel is rendelkezik, háztáji gazdaságában nyúltenyésztéssel foglalkozik. Mindemellett a terhelt tulajdonát képezi egy családi ház fele része, egy személygépkocsi és egy 15 000 forint értékű telek is.
Ebből pedig az következik, hogy a városi bíróság - figyelmen kívül hagyva a Btk. 51. §-ának (1) bekezdésében írt azt az elvet, amely szerint a pénzbüntetés napi tétele összegének az elkövető tényleges jövedelmi és személyi viszonyaihoz kell igazodnia - az egy napi tétel összegét törvénysértően alacsony mértékben határozta meg, ennélfogva a pénzbüntetés súlytalan.
3. Tévedett a városi bíróság akkor is, amikor a szintetizátort - a lefoglalást megszüntetve - kiadni rendelte.
Az ítéleti tényállás iratellenesen rögzíti, hogy a terhelt a szintetizátort a külföldi állampolgárnak visszaadta. Az adatokból megállapíthatóan ugyanis a terhelt a magánkereskedő üzletéből a szintetizátort sógorával hozta el. Az eljárás során a szóban levő készüléket a vámhivatal foglalta le, és azt jelenleg is bűnjelként ott kezelik.
A Btk. 314. §-ának (1) bekezdése alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a devizagazdálkodás megsértését elkövették. A Btk. 314. §-ának (2) bekezdése értelmében az elkobzásnak helye van akkor is, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, de a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott.
Az adott ügyben a bűncselekmény tárgyát képező dolgok felett tulajdonosként rendelkező NSZK állampolgár tudott arról, hogy a megbízást - a devizahatósági engedély nélkül - elfogadó terhelt a szintetizátor átvételével, valamint a vételár átadására vonatkozó kötelezettség-vállalással a magyar devizarendelkezéseket megsérti, ő maga is megszegte az 1974. évi 1. számú tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tilalmat, és ezáltal bűncselekményt követett el. A fentebb hivatkozott törvényhely szerint tehát a szintetizátor elkobzásának lett volna helye, függetlenül attól, hogy azt az eljárás során harmadik személytől foglalták le.
Az előzőekben kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság törvénysértés megállapítása mellett az ítélet fentebb említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményét 2 rb. - ebből egy esetben folytatólagosan elkövetett - devizagazdálkodás megsértése bűntettének minősítette, a pénzbüntetés egy napi tételre jutó összegét 100 forintban határozta meg, és a lefoglalt szintetizátort elkobozta. (B. törv. II. 259/1988. sz.)
1
A törvényerejű rendeletet az 1995: XCV. törvény, utóbbit a 2001: XCIII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás