BK BH 1989/181
BK BH 1989/181
1989.05.01.
Gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége valósul meg, ha a vádlott a súlyosan ittas sértettet - bántalmazásra irányuló szándék nélkül – ellöki, s az úgy esik a földre, hogy koponyasérülés következtében meghal [Btk. 166. § (4) bek., 14. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A sértett a vádlott unokabátyja. A vádlott az utóbbi időben gyakran tartózkodott a sértett lakásán, rendszeresen és anyagilag jelentős mértékben támogatta is őt és családját.
A vádbeli napon este a vádlott ismét felkereste lakásán unokabátyját. Rövid idő múlva azonban szóváltás keletkezett a vádlott és a súlyosan ittas sértett között, mert az a vádlott kérése ellenére egy kézikocsit a nap folyamán nem vitt vissza tulajdonosához.
A szóváltás során a vádlott felindult állapotba került, és a sértettet két ízben is pofon ütötte. Az ütésektől a sértett mindkét alkalommal a földre esett, sérüléseket azonban nem szenvedett.
Második földre kerülése után felkelve, a sértett ütésre emelt kézzel támadólag közeledett a vádlott felé, amikor az „Most már elég, feküdj le!” kijelentéssel, karjával visszalökte őt. A lökés következtében az ittas sértett hanyatt esett, és a fejét a konyha kövezetébe ütötte.
Az elesés folytán a sértett bőrfolytonosság-megszakadással járó koponyarepedést, keményburok alatti vérgyülemet, lágyburok-szakadást és vérzést szenvedett, amely sérülések következtében a kórházba szállítás közben a mentőautóban meghalt.
A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és nem tévedett akkor sem, amikor cselekményét gondatlanságból elkövetett emberölés vétkességének minősítette.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a vádlott felmentésére irányuló - az eredmény tekintetében a vádlott bűnösségének hiányával, illetve a jogos védelemmel kapcsolatos - védelmi érveléssel.
Az adott esetben a vádlott volt az, aki az ittas sértettel vitát kezdeményezett, majd a vita eredményezte felindultságában a sértettet bántalmazta. Ebből következően maga is a jogtalanság talajára helyezkedett, ami pedig a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint javára a jogos védelmi helyzet megállapítását eleve kizárja.
Nem tartotta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményének minősítését támadó fellebbezést sem.
Kétségtelen ugyan, hogy a vádlott magatartását csak egységében, folyamatában lehet vizsgálni és értékelni, a cselekménysorozat nem bontható részeire, elemeire. Egységében vizsgálva pedig a vádlott tevékenységét és annak körülményeit - a sértettel a vita kezdeményezését, majd két alkalommal arcul ütését, végül kis erővel történt meglökését, ellökését -, csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vádlott szándéka a sértett bántalmazására irányult. Magatartása testbántalmazásban fejeződött ki.
A szándékos testi sértés bűncselekményében, következtetésképp a halált okozó testi sértés bűntettében a bűnösség megállapításához azonban elengedhetetlen feltétel, hogy az elkövető szándéka a puszta bántalmazáson túl a testi sérülés okozására is kiterjedjen.
Az adott esetben megállapítható, hogy a vádlott és a sértett között rokoni kapcsolat állt fenn. Ezen túl jó viszonyban is voltak. Való ugyan, hogy a cselekmény előtt a vádlott és a sértett között szóváltásra került sor, majd a vádlott indulatában bántalmazta unokabátyját. Az ismert előzményekből, valamint az ütések, majd az ellökés erejéből, körülményeiből nem vonható le azonban olyan következtetés, hogy a vádlotti szándék - akár eshetőlegesen - a sértettnek testi sérülés okozására is kiterjedt.
Abból, hogy a vádlott két egyértelműen kisebb erejű ütésétől a sértett mindkét alkalommal a földre esett, kétségkívül kellő alappal következtethető, hogy a vádlott tudatában a sértett kis erejű meglökésekor is felmerült a sértett ismételt elesésének reális lehetősége, továbbá annak a felismerése is, hogy ennek során esetleg megsérül, könnyebb sérüléseket szenved.
A vádlott azonban ezen eredmény-lehetőséghez nem viszonyult érzelmileg közömbösen. Ellenkezőleg, könnyelműen bízott annak elmaradásában. E könnyelmű bizakodásnak egyebek mellett az adott alapot, hogy a sértett korábbi eleséseikor sem szenvedett semmiféle sérülést.
Megerősíti e következtetés helyességét az is, hogy a sértett testén a halálhoz vezető koponyasérüléseken túl egyéb sérülések - amelyek a bántalmazástól származtak volna - nem voltak észlelhetők, rögzíthetők.
A vádlottnak azonban - látva azt, hogy a sértett súlyosan ittas állapotban van, mozgása bizonytalan és kisebb erőbehatásra is egyensúlyát vesztve a földre esik - számítania kellett volna a sértett akár olyan súlyos megsérülésének lehetőségével, amely a halálhoz vezethet. Ezt az eredmény-lehetőséget nem látta előre, mert a tőle, elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. A sértett halála bekövetkezésében tehát hanyag gondatlanság (negligencia) terhelte.
A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság nem tévedett tehát, amikor a vádlott bűnösségét megállapította, és cselekményét gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének minősítette.
A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság döntő többségében helyesen vette számba, és azokat súlyuk, nyomatékuk szerint értékelte. E körülmények csupán annyiban szorulnak helyesbítésre, hogy a vádlott terhére nem értékelhető súlyosítóként az élet és testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottsága. Egyrészt azért, mert az ítélkezési gyakorlat szerint a bűncselekmények elszaporodottsága gondatlan cselekmények esetén nem értékelhető súlyosítóként; másrészt pedig azért, mert a hasonló gondatlan emberölések egyáltalán nem gyakoriak.
A fentiek szerint helyes minősítés mellett, figyelemmel a bűnösségi körülmények részbeni változására is, a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés arányban áll a vádlott cselekményének tárgyi súlyával, bűnösségének fokával, a személyében rejlő társadalomra veszélyességgel és a büntetés kiszabásánál figyelembe jövő enyhítő és súlyosító körülményekkel. Ezért az ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 10/1988. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás