BK BH 1989/185
BK BH 1989/185
1989.05.01.
A tartás elmulasztása miatt indult büntető ügyben hozott ítélet megalapozatlan, ha a bíróság az önhiba fennállása szempontjából lényeges tényeket és körülményeket nem tisztázza [Be 239. § (2) bek. a) pont; Btk. 196. § (1) bek.].
A városi bíróság a terheltet tartás elmulasztásának vétsége miatt, mint különös visszaesőt 8 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltnek 6 kiskorú gyermeke van, munkaviszonyban nem áll, vagyonnal nem rendelkezik, élettársi kapcsolatban él egy férfival, aki segédmunkás és havi jövedelme 5000 forint.
A terheltet korábban a bíróság tartás elmulasztásának vétsége miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyet kitöltött.
A városi tanács vb. igazgatási osztálya határozatával a terheltet arra kötelezte, hogy három állami gondozásban levő gyermeke után havi 600 forint állami gondozási díjat fizessen meg. A terhelt szabadulása óta azóta született 3 kiskorú gyermekét saját háztartásában tartja. A terhelt több mint egy évig az állami gondozási díjat nem fizette meg, hátraléka 8400 forintot tett ki.
A városi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tartás elmulasztásának vétségéért az elkövető akkor vonható büntetőjogi felelősségre, ha a tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti; az önhiba pedig akkor állapítható meg, ha akár a mulasztás, akár a mulasztás objektív oka az elkövetőnek felróható. Ha a kötelezettnek nincs megfelelő keresete, jövedelme, vagyona, ezért azonban felelősség nem terheli, akkor a mulasztás oka neki nem róható fel. Következésképpen a teltesítésre képtelenség miatt, amely a terhelttől független, vagy ha a terhelt a teljesítésre képtelenségét nem szándékosan maga okozza, nem vonható felelősségre a tartás elmulasztásáért.
Azokat a tényeket, körülményeket, amelyekből az önhiba fennállására, illetve annak hiányára vonható következtetés, a büntető eljárásban tisztázni kell.
A városi bíróság azonban az adott esetben nem vizsgálta, hogy a terhelt gondozásában levő 3 kiskorú gyermeke milyen ellátást igényei, hogy felügyeletük milyen módon biztosítható az anya esetleges munkába állásakor (pl.: a községben van-e bölcsőde, óvoda). Nem derítette fel az eljárt bíróság, hogy a terhelt lakóhelyén tudott volna-e munkát vállalni, van-e egyáltalán elhelyezkedési lehetőség.
A terhelt nyomozati beismerő vallomásában nem vitatta a gondozási díj megfizetésének elmulasztását, csupán arra hivatkozott, hogy élettársa keresetéből öten élnek, amelyből fizetési kötelezettségének nem képes eleget tenni. A nyomozás során kihallgatott tanúk a terheltnek ezt az előadását alátámasztották, egybehangzóan állítva, hogy a terhelt és családja igen szűkös anyagi körülmények között él, a család nem italozó természetű.
Mindezekre tekintettel körültekintő tisztázást igényel az, hogy a terheltnek miért nincs megfelelő jövedelme, amiatt felelősség terheli-e, az önhiba terhére róható-e. Mindezek vizsgálatának elmulasztása az ítéletet megalapozatlanná teszi.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság ítélete megalapozatlan, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az iratokat új eljárás lefolytatására a városi bíróságnak visszaküldte. (B. törv. I. 615 /1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás