PK BH 1989/189
PK BH 1989/189
1989.05.01.
Kisgyermek javára a járást megnehezítő baleseti sérülés miatt nem vagyoni kártérítés megítélése [Ptk. 354. §, 16. sz. Irányelv].
Az alperes alkalmazottja az alperes által üzemben tartott gépkocsival a szolgálati úton elgázolta a kerékpárral közlekedő, akkor 8 éves felperest. A baleseti sérülések következtében a felperes bal combcsontja térdizületi végnél levő növekedési zónájának szétválását szenvedte el. A felperesen csontegyesítő műtétet végeztek, később pedig a csontegyesítéshez használt fémanyagokat eltávolították.
A sérülések következtében a felperes bal alsó végtagjának izomzata enyhe fokban megfogyatkozott, és ennek következménye úgynevezett „törpejárásban” és fáradékonyságban mutatkozik meg. A maradványtünetek kiegyenlítődése rendszeres rehabilitációs jellegű kezelése esetén a pubertáskor végére várható. A műtéti hegek közepes mértékű esztétikai károsodást okoztak. A baleset a gyermek pszichés állapotában is kedvezőtlen változást eredményezett, ez a közlekedéssel kapcsolatos szorongásban mutatkozik meg.
A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3500 forint vagyoni és 45 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
Az alperes a kereset jogalapját elismerte, a vagyoni kártérítés megfizetését vállalta. Kérte azonban a nem vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását, mert álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítés fizetésének feltételei nem állanak fenn.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 3500 forintot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes, mint a balesetet okozó gépkocsi vezetőjének munkáltatója felelős az okozott kárért, a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján. A bíróság a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján kötelezte az alperest a vagyoni kár megtérítésére.
A nem vagyoni kártérítés megtérítése iránti keresetet a bíróság elutasította. Ennek indokolásaként az ítéletben arra hivatkozott, hogy a nem vagyoni kár nem fájdalomdíj, annak megítélését nem alapozzák meg a hosszú kórházi kezelés és az „esetleg” elszenvedett fájdalmak. Mivel a felperesnek a társadalmi életben való részvétele vagy egyébként élete tartósan nem nehezedett meg, a bíróság álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítés megfizetésének a Ptk. 354. §-ában írt feltételei nem állanak fenn.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kizárólag az ítélet marasztaló része indokolásának a jogalapra vonatkozó részét sérelmezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a jogi minősítésre vonatkozó fellebbezett részét megváltoztatva kimondta, hogy az alperes a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján tartozik kártérítési felelősséggel. A felperest kötelezte 120 forint fellebbezési illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 354. §-a szerint a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.
A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelvében foglalt jogalkalmazási szempontok szerint annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette-e, általában a társadalmi életben való részvételt, a fizikai és pszichikai életet, a mindennapos élettevékenységet gátló vagy súlyosbító körülményeket, továbbá az említett szempontból jelentós egyéb körülményeket is összességükben kell értékelni.
E szempontoknak a perbeli esetben való alkalmazásánál tekintettel kell lenni arra, hogy a balesetet egy 8 éves kisleány szenvedte el, aki gyermekkorának megfelelő helyzetet foglal el a társadalmi életben, és elvitathatatlanul igényelheti, hogy ott ezt a szerepét akadálymentesen betölthesse, a korához hasonló korú, egészséges gyermekkel azonos mértékben. Ugyanakkor az orvos-szakértői és pszichológiai szakértői vélemény alapján bizonyított, hogy súlyos balesetének káros fizikai és pszichikai következményei fennmaradtak, és ezek a felperes mindennapi életét mind fizikai, mind pszichikai szempontból gátolják.
Az orvos-szakértői véleményből megállapíthatóan csak huzamos idő - több év eltelte - után várható a tünetek enyhülése. Nem tévedett az elsőtokú bíróság, amikor megállapította: önmagában az, hogy a felperes elszenvedett sérülése fájdalommal járt, és hosszabb orvosi kezelést tett szükségessé, még nem alapozná meg a nem vagyoni kár megtérítése iránt támasztott kereset jogszerűségét. A perbeli esetben azonban ennél lényegesen több történt: a felperes egész ezutáni gyermekéveit „törpejárással”, továbbá fokozott fáradékonysággal fogja eltölteni, éppen azt az életszakaszt, amikor az egészséges ember mozgásigénye a legerőteljesebben jelentkezik. A perben feltárt - külön-külön önmagukban nem súlyos, de összességükben értékelt fizikai és pszichikai hátrányok éppen a gyermek életkorára tekintettel eredményezik a társadalmi életbe való részvétel tartós és súlyos megnehezülését, és ezért alapos a felperesnek a Ptk. 354. §-ára alapított követelése.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes által követelt 45 000 forint akkor sem túlzott összeg, ha az életvitel egyébként tartós megnehezülése hosszabb idő eltelte után - az orvos-szakértői vélemény szerint - enyhülhet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a nem vagyoni kártérítés iránti kereseti követelést elutasító rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az alperest kötelezte 45 000 forint kártérítés megfizetésére. (P. törv. III. 20 635/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás