PK BH 1989/192
PK BH 1989/192
1989.05.01.
Az általános meghatalmazás nyilvántartásba vételére irányuló kérelmet a bíróság a nem peres eljárás szabályai szerint bírálja el [Pp 72. §, 73. § (2) és (4) bek.; 1986. évi I. tv.1 27. § (1) bek. f) pont, (4) bek. b) pont; 105/1952. (XII. 28.) MT r. 13. § (3) bek.; 9/1986. (IV. 11.) PM r. 92. § (1) bek., 25. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra hívta fel a kérelmezőt. Mivel a felhívásnak csak részben tett eleget, és nem rótt le 600 Ft eljárási illetéket, végzésével a kérelmezőnek az általános meghatalmazások nyilvántartásba vétele iránti kérelmét elutasította hivatkozással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontjára.
Határozata indokolásában kifejtette: mivel a bíróság az általános meghatalmazást kérelemre és nem hivatalból veszi nyilvántartásba, s mert az ügy elintézése során - a 105/1952. (XII. 28.) MT sz. rendelet 13. §-ának (3) bekezdését alkalmazva - nem peres eljárás keretében dönt, a bejelentő kérelmét illetékköteles beadványnak kell tekinteni.
A végzés ellen a bejelentő fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és az általános meghatalmazás nyilvántartásba vételét, 600 Ft illeték lerovása nélkül. Érvelése szerint azzal, hogy a meghatalmazás 50 Ft-os illetékét lerótta, illetékfizetési kötelezettségének eleget tett. A Pp. 1. §-ából következően a nyilvántartásba vétel nem tekinthető bírósági eljárásnak. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy az általános meghatalmazás nyilvántartásba vételének szabályait a bírósági ügyvitelről szóló utasítás szabályozza, ami eleve kizárja a Polgári Perrendtartás szabályainak alkalmazását.
A kérelmező a fellebbezésében arra helyesen utal, hogy miután a 9/1986. (IV. 11.) PM sz. rendelet 92. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 25. § (1) bekezdése értelmében, a bírósági eljárásban felhasznált meghatalmazás illetéke 50 Ft, az általános meghatalmazás illetéke ezzel azonos mértékű. Minthogy ez utóbbinak is az a rendeltetése: igazolja a bírósági eljárásban, az abban megjelölt meghatalmazott képviselői minőséget.
Téves azonban az a további fellebbezési érvelés, amely szerint az általános meghatalmazás nyilvántartásba-vétele nem tekinthető bíróság előtti eljárásnak.
A Pp. 73. §-ának (2) bekezdéséből kitűnően az általános meghatalmazás nyilvántartásba-vételének az a célja, hogy a nyilvántartást vezető bíróságnál pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást. Az említett cél megvalósulása végett kell tehát az általános meghatalmazást adó jogi személynek - nyilvánvalóan a maga érdekében - bejelentést tennie.
Az általános meghatalmazás adásának bejelentése értelemszerűen magában foglalja az arra irányuló kérelmet is, hogy ezt a bíróság vegye nyilvántartásba. Ez a kérelem viszont szükségszerűen megindít egy olyan eljárást, amelyben a bíróságnak - a Pp. 73. §-a (4) bekezdése szerint - vizsgálnia kell, megfelel-e a bejegyezni kért meghatalmazás a Pp.-nek a meghatalmazottakra vonatkozó általános szabályainak. Vizsgálni kell tehát az általános meghatalmazott képviseleti jogosultságát is (Pp 72. §). Mindezekből következően sor kerülhet a kérelmező felhívására a hiányzó adatok pótlólagos közlése végett. Az eljáró bíróságnak tehát mindenkor a kérelem érdemi vizsgálatának eredményéhez képest kell döntenie a nyilvántartásba-vétel elrendeléséről vagy megtagadásáról, illetőleg a kérelem elutasításáról. Ez utóbbi - egyoldalú kérelmet elutasító - eljárást befejező végzés ellen fellebbezésnek is helye van.
Az említett eljárási cselekmények sorozata olyan pert megelőző, a jogi személy igényérvényesítését segítő eljárás, amelyet indokoltan tekintett az elsőfokú bíróság nem peres eljárásnak. Ehhez mérten jogszerűen állapította meg a kérelmező eljárási illeték fizetési kötelezettségét és annak mértékét, az 1986. évi I. törvény 27. §-a (1) bekezdésének j) pontja és - az eljárás meg nem határozható értékére tekintettel - a (4) bekezdésének b) pontja alapján.
A bírósági ügyviteli szabályokról szóló igazságügy-miniszteri utasítás kizárólag a nyilvántartásba-vétel módját szabályozza, a nyilvántartásba-vételt elrendelő bírósági határozatra alapítottan.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság megalapozottan hívta fel a kérelmezőt az eljárási illeték lerovására, majd ennek elmaradása miatt helyesen utasította el a bejelentő kérelmét. Az érdemben helyes határozatot ezért a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. I. 20 958,/1988. sz.).
1
Lásd az 1990: III. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás