PK BH 1989/193
PK BH 1989/193
1989.05.01.
A találmány szolgálati jellegének megállapítása iránt benyújtott keresetlevél téves elutasítása idézés kibocsátása nélkül. [Pp 130. § (1) bek. i) pont; Szt. (1969: II. törvény1) 7. §, 8. § (1) és (2) bek., 9. § (1)–(2) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül elutasította a felperes keresetlevelét. A találmány szolgálati jellegének megállapítása iránt benyújtott keresetlevél nyilvánvaló alaptalanságát arra tekintettel állapította meg, hogy az alperesek sem munkaviszonyban, sem pedig más olyan jogviszonyban nem álltak a felperessel, amelynek alapján munkaköri kötelezettségükbe tartozott volna az általuk szabadalmaztatás végett az Országos Találmányi Hivatalhoz „Új vírusellenes kompozíció” címmel bejelentett találmány létrehozása. Ennek hiányába pedig a találmány szolgálati jellegének megállapítására irányuló kereset nyilvánvalóan alaptalan.
Az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése érdekében a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint az alperesek által szabadalmaztatás végett az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelentett találmány feltalálói - a találmány kidolgozásához szükséges szakismeret hiányára is tekintettel - nem a szabadalmi bejelentéssel élő alperesek, hanem házastársaik, akiknek a felperesnél 1984-1988. között fennállott munkaviszonya alatt munkaköri kötelességük volt a bejelentett találmány tárgykörébe tartozó megoldás kidolgozása. A feltalálói jog másra át nem ruházható, ezért a szabadalom jogosultja a felperes.
Az alperesek az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan, vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányul. Az állandóan követett bírósági gyakorlat szerint e jogszabály alkalmazására azonban csak kivételesen, akkor kerülhet sor, ha az anyagi jogszabályok alapján tárgyalástartása nélkül mindenki által felismerhető, hogy a követelést nem lehet teljesíteni.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv (Szt.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Amíg a jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel.
Az Szt. 8. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Amíg jogerős bírósági ítélet vagy egyéb hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt az Országos Találmányi Hivatalhoz korábbi elsőbbséggel jelentette be.
E jogszabályok alapján megállapítható: a szabadalmi bejelentések, illetve a szabadalmi iratoknak (lajstromnak) a találmány szerzőségére és a szerzőség részarányára, valamint a szabadalmi igényjogosultságra és a szabadalmi igény részarányára vonatkozó adatait az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni. Ez a vélelem a felek jogviszonyában csak a bíróság jogerős ítéletével dönthető meg. Ezért az ilyen tárgyú pereket mindazok ellen meg kell indítani, akiket a vélelem alapján feltalálóknak, illetőleg szabadalmi igényjogosultnak kell tekinteni (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 277. számú állásfoglalása).
Az Szt. 9. §-ának (1) és (2), valamint (4) bekezdése szerint szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki. A szolgálati találmányra a szabadalom a munkáltatót vagy a más jogviszony alapján jogosultat illeti meg. A találmány szolgálati jellegével kapcsolatos viták bírói útra tartoznak.
Az alperesek által bejelentett találmány szolgálati jellegének a megállapítására irányuló kereseti kérelem - tartalma szerint - egyben a bejelentéshez - a szabadalmi igényjogosultsággal kapcsolatban - fűződő vélelem megdöntésére és a felperes szabadalomra vonatkozó igényjogosultságának a megállapítására is kiterjed.
A szabadalom igényjogosultságára vonatkozó kereset elbírálásának azonban előfeltétele a szabadalmi bejelentésben feltüntetett feltaláló személyével kapcsolatos törvényi vélelem megdöntése (Szt. 7. §-a). A kereset értelemszerűen erre vonatkozó igényt is tartalmaz.
A kifejtettekből következik: a felperes követelése nem irányul nyilvánvalóan alaptalan vagy lehetetlen megállapításra; annak tárgya a szabadalmi bejelentéshez fűződő vélelem megdöntésével és a felperesnél szolgálati viszonyban álló - és eddig még perbe nem vont - személyek feltalálókként való elismerésével összefüggő, bizonyítási eljárás alapján eldöntendő, a per érdemére vonatkozó kérdés.
Mivel az elsőfokú bíróság törvénysértéssel utasította el idézés kibocsátása nélkül, nyilvánvaló alaptalanság címén a felperes keresetlevelét, a Legfelsőbb Bíróság az erre vonatkozó elsőfokú végzést a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és új határozat hozatalára utasította. (Pf. IV. 20 857/1988. sz.)
1
Utóbb a törvényt az 1995: XXXIX. törvény hatályon kívül helyezte és a tárgykört újraszabályozta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás