BK BH 1989/2
BK BH 1989/2
1989.01.01.
Az életveszélyt okozó testi sértés esetében a jogos védelem megállapításánál a szükségesség és az arányosság kérdése [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádbeli napon este 8 óra előtt az italbolt és az orvosi rendelő közelében levő autóbusz megállóban várakozott a sértett és a barátja, V. L., valamint a vádlott. Mindhárman ittas állapotban voltak. A vádlott, valamint a sértett és V. Z. között szóváltás keletkezett, az utóbbiak megjegyzést tettek a vádlott ittasságára, aki kijelentette, hogy bár ketten vannak, nem fél tőlük, és egyebek mellett elhangzott olyan kijelentés is, hogy „kés van nálam”.
A szóváltás alatt a vádlott a megálló kiemelkedő járdarészéről az úttestre került, a sértett pedig a diplomatatáskáját letette, a vádlott után lépett, őt ököllel orrba ütötte, és ezzel egyidőben a vádlott oldala felé lépett. V. L. is. A sértett ismét megütötte a vádlottat, aki ezután a dzsekijének belső zsebéből elővette az agancsnyelű tőrkését, és miközben odaszólt V. L.-nak, hogy ne közelítsen, előrebökte a jobb kezében tartott kését, és azzal a vele szemben álló sértett bal combjának a felső harmadába szúrt.
A szúrás a combba hatolva a comb-verőeret és a gyűjtőeret sértette. A mentők a sértettet kivérzett közeli sokkal fenyegető, közvetlenül életveszélyes állapotban szállították a kórházba.
A sértett ütése folytán a vádlott orra vérezni kezdett, az duzzadt volt, zúzódás volt a homloktájon is, és ki nem zárható módon orrcsonttörés is keletkezett.
Helyes az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, és az őt ért jogtalan támadás elhárításához a tőrkés használatára is szükség volt, mert azzal az erőviszonyokra is tekintettel még nem lépte át a támadás elhárításának szükséges mértékét. Mivel a kés használatának szükségességét a támadás elhárításához az elsőfokú bíróság helyesen elfogadta, az elhárítás arányosságát kellett volna vizsgálnia. A vádlottat, testi épséget sértő, kitartó támadás érte, melyet közepesnél kisebb erejű, testi épséget sértő szúrással hárított el. A combra leadott, közepesnél kisebb erejű szúrás esetében ugyanis - egyéb adatok hiányában - csupán erre lehet következtetni. Ezért az elhárítás mértéke nem aránytalan, különös figyelemmel a sértett testi fölényére és arra, hogy társa is volt, aki a sértett támadása közben ugyancsak a vádlott felé lépett.
Mivel pedig a jogtalan támadás elhárításának módja szükséges és arányos volt, a vádlott esetében a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok áll fenn, ezért őt az ellene életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád alól a Legfelsőbb Bíróság a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásával felmentette.
[Legf. Bír. Bf. I. 422/1988. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás