GK BH 1989/202
GK BH 1989/202
1989.05.01.
Az idő múlása nem teszi lehetetlenné s ezért feleslegessé az egymásnak ellentmondó szakvélemények felülvizsgálatát [Pp 182. § (4) bek.; 2/1988. (V. 19.) IM r. 21. § (1)–(2) bek.; BKT-PKT-GKT 1/1981. sz.].
A felperes módosított kereseti kérelmében 2 556 844 Ft vételár, 357 500 Ft tárolási díj, 64 000 Ft vizsgálati költség, valamint az ezek után járó késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperessel 1986. május 13-án szerződést kötött napraforgó termesztésére és szállítására, melyhez a vetőmagot az alperes szolgáltatta. Az alperes a terményből 1986. október 14-én mintát vett, a minőséget megfelelőnek találta, a napraforgót azonban mégsem vette át, és végül a vételárat sem fizette ki arra hivatkozva, hogy a termény minősége nem megfelelő. A napraforgót az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézettel (OÉTI) többször is megvizsgáltatta, és a minőségi vizsgálat eredménye mindig az volt, hogy a termény minősége megfelelő. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézettel (KERMI) megvizsgáltatta a terményt, a minőségi vizsgálat azt állapította meg, hogy a napraforgó étkezésre alkalmatlan. Ennek alapján állította, hogy a felperes hibásan teljesített, a minőségvizsgálat szerint a napraforgó hibája nem javítható, és ezért el is állt a szerződéstől.
Az elsőfokú bíróság az alperest a felperes módosított kereseti kérelme szerint marasztalta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a beszerzett szakvéleményeket a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján összességében értékelte, és az OÉTI szakvéleményét fogadta el. Erre azért került sor, mert ez a szakvélemény részletesebb és több vizsgálati eredményen alapul. Az OÉTI ugyanis összesen három különböző időpontban vett mintavétel alapján adta meg a szakvéleményét, és mindhárom esetben azonos eredményre jutott, miszerint a termény megfelelő minőségű, emberi fogyasztásra alkalmas. A KERMI szakvéleményéből kitűnik, hogy ott az alapanyagot vizsgálták, és nincs arra nézve adat a szakvéleményben, hogy az a feldolgozás után is alkalmas lenne emberi fogyasztásra.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak talált és a Gf. II. 31 540/1987/3. szám alatt hozott végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak az új eljárás lefolytatása során iránymutatásként előírta, hogy a tényállást fel kell deríteni, ezen belül a BKT-PKT-GKT 1/1981. számú közös tanácselnöki értekezlet állásfoglalásának megfelelően kell a szakvéleményeket kiegészíteni, illetve a szakvélemények közötti ellentéteket feloldani, mert a rendelkezésre álló adatok alapján az volt megállapítható, hogy a szakértők egymás véleményét nem ismerték, és a szakértőket az elsőfokú bíróság tárgyaláson nem hallgatta meg. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatásként azt is előírta, hogy ha mindezek után sem lehet a perbeli napraforgó minőségét tisztázni, akkor a szakvélemények felülvizsgálatának az elrendelésére kerülhet sor. Ezen felül szükségesnek látszott a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettség tárgyában is a bizonyítási eljárás lefolytatása.
Az elsőfokú bíróság az új eljárást lefolytatta, majd azt követően ítéletet hozott, és az alperest a felperes módosított kereseti kérelme szerint ismételten marasztalta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján a szakértőknek megküldte az ellenérdekű szakvéleményeket, és azt követően a szakértőket tárgyaláson is meghallgatta. A szakértők fenntartották az írásban előterjesztett véleményüket, azt kiegészíteni nem kívánták, és akként nyilatkoztak, hogy az idő múlására tekintettel nincs lehetőség a szakvélemény felülvéleményezésre. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításának alapjául ismételten az OÉTI szakvéleményét fogadta el.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg a tényállást, és ezért az ítélete is megalapozatlan. Bár az elsőfokú bíróság arra hivatkozott, hogy a bizonyítékokat összességükben mérlegelte, ennek ténylegesen nem tett eleget, mert a felperes sem tette vitássá 1987. február 2-án azt a tényt, hogy az általa leszállított napraforgónak „megállapíthatatlan jellegű, kellemetlen szaga van”. Az alperes változatlanul hangsúlyozta, hogy a felperes a szerződésben étkezési napraforgó termelésére és szállítására vállalkozott, de az általa leszállított termény, étkezési célra nem felelt meg, a felperes tehát hibásan teljesített. Hangsúlyozta azt is, hogy az étkezési célra felhasználható napraforgónál elsősorban az ízt és a szagot kell megvizsgálni, és csak ez után lehet az egyéb minőségi vizsgálatot elvégeztetni. A KERMI szakértője ebben a kérdésben egyértelműen nyilatkozott akként, hogy a feldolgozás - sózás vagy pörkölés - sem tudja eltüntetni a rossz ízt, a termény ezek után is fogyasztásra alkalmatlan marad. Álláspontja szerint bizonyítást nyert, hogy a felperes hibásan teljesített, így megítélése szerint alaptalanul marasztalta az elsőfokú bíróság. Egyébként kifogásolta a marasztalás összegét is, utalva a szerződés 4. pontjára.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A rendelkezésre álló adatok alapján azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem tisztázta, és a Legfelsőbb Bíróság által megadott iránymutatás ellenére a szakértői vélemények közötti ellentéteket nem oldotta fel, így nem is állapítható meg, hogy az alperest marasztaló ítélete megalapozott-e vagy sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy a perbeli jogvitát nem lehet kizárólag szakértői vizsgálat elrendelésével tisztázni. A felek által 1986. május 13. napján megkötött szerződés adataiból kell kiindulni, melynek 1. pontjában a felperes azt vállalta, hogy IS-8000-es étkezési napraforgót termel, és ilyen minőségű terményt szállít az alperesnek. Az alperes a szerződés 2. pontjában arra vállalkozott, hogy az IS-8000-es étkezési napraforgó termeléséhez a felperesnek vetőmagot szolgáltat. Jelenleg nem állapítható meg, hogy a felperes által megtermelt termény az IS-8000-es fajtájú étkezési napraforgónak megfelelt-e vagy sem, mert ezt a kérdést az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. Szükséges tehát a bizonyítási eljárást a termény fajtája kérdésében is lefolytatni, és szükség esetén e kérdésben is a szakértői vizsgálatot elrendelni.
A szakértők azt állították, hogy a felek által közösen vett - lepecsételt és aláírt - mintákat vizsgálták meg: a KERMI a 3-as, 11-es és 14-es számú mintát, az OÉTI a 7-es, 10-es és 13-as számú mintát. A felek egybehangzóan adták elő, hogy ezeket a megszámozott mintatasakokat a perbeli terményből közösen vették. Ezen tényekből egyértelműen következik, hogy a szakértők ugyanazt a terményt vizsgálták meg, csak nem ugyanazokat a mintatasakokat. Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a szabvány milyen követelményeket támaszt a mintavétellel kapcsolatban, és ennek alapján le kell folytatni a bizonyítási eljárást a felek által közösen vett mintavétel vonatkozásában, szükség esetén tanúkat kell meghallgatni ebben a kérdésben.
Az elsőfokú bíróságnak a mintavétellel kapcsolatos tényállás megállapítása után - szükség esetén - ismételten meg kell hallgatni a szakértőket annak tisztázása érdekében, hogy megfelelő mintavétel esetén hogyan lehetséges, hogy az azonos termény az egyik minta szerint étkezési napraforgónak megfelel, a másik minta szerint nem.
Amennyiben mindezek után sem lehet egyértelműen tisztázni a szállítani kívánt termény minőségét, akkor az elsőfokú bíróságnak el kell rendelnie a szakvélemények felülvizsgálatát [2/1988. (V. 19.) IM sz. r. 21. § (1) bek.]. Az „idő múlása” ugyanis ebben a kérdésben nem látszik szerepet, mert a felülvizsgálat során nem a perbeli napraforgóterményt kell megvizsgálni, hanem az írásban előterjesztett szakvéleményeket kell felülvizsgáltatni.
Az elsőfokú bíróság a fenti szempontok szerint lefolytatott bizonyítási eljárás és az összes vitás kérdés tisztázása után a Ptk. 417-422. §-ának és a módosított 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával dönthet csak megalapozottan a felperes kereseti követelése tárgyában. (Legf. Bír. Gf. II. 30 090/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás