PK BH 1989/21
PK BH 1989/21
1989.01.01.
I. A magyar állampolgárság kötelékéből elbocsátott személy nem minősül jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélynek, így ingatlan tulajdonának átszállását eredményesen nem, lehet kérni [1987. évi I. tv. 39. §, 70. §; 26/1987. (VII. 30.) MT r. 1. § g) pont].
II. A jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek ingatlantulajdonának átszállásánál az özvegyi haszonélvezeti jog nem biztosítható [7/1987. (IX. 1.) IM r. 15. § (3) bek.].
T. S. 1970. szeptember 27-től jogellenesen külföldön tartózkodott; büntetőeljárás nem indult ellene. 1980. december 1-jén az Elnöki Tanács határozatával őt a magyar állampolgárság kötelékéből elbocsátotta.
T. S. külföldre távozását megelőzően 1970. március 13-án, vétel jogcímén tulajdonjogot szerzett „Hétvégi ház és udvar” megjelölésű ingatlan 1/3 részén. Az egész ingatlanon anyját: dr. T. Z.-nét holtig tartó haszonélvezeti jog illette meg. A haszonélvezeti jog jogosultja 1983. június 24-én meghalt.
T. S. apja, dr. T. Z. az ingatlanra vonatkozó tulajdon átszállásának megállapítása iránt kérelmet nyújtott be a Budapesti Állami Közjegyzők Irodájához. Kérelmében előadta, hogy leányának belföldön házastársa, leszármazója nincs, és kérte, hogy leánya 1/3 – átszámítva 4/12 – ingatlanilletőségét 2/12 részben neki, 1/12-1/12 részben pedig két fiának – a jogellenesen külföldön tartózkodó leánya két testvérének – adja át, és állapítsa meg, hogy ezen az ingatlanilletőségen őt özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
A közjegyző megkereste az illetékes belügyi szervet a jogellenesen külföldön tartózkodás megállapítása céljából. A BM Országos Rendőrfőkapitánysága Útlevélosztálya közölte, hogy T. S. 1970. szeptember 27-től 1980. december 1-jéig – a magyar állampolgárság kötelékéből való elbocsátásáig – tartózkodott jogellenesen külföldön.
A közjegyző ezt követően 9. sorszámú (és 11. sorszám alatt kijavított) végzésével megállapította, hogy a fenti ingatlannak az egészhez viszonyított 1/6 részét dr. T. Z., további 1/6 részét pedig egymás között egyenlő arányban T. A. és T. Z. szerezte meg. A végzés indokolása szerint T. S.-t 1970. szeptember 27-től jogellenesen külföldön tartózkodó személynek kell tekinteni. Tekintettel arra, hogy az ingatlanilletőséget 1970. március 13-án szerezte meg, a földről szóló 1987. évi I. törvény 39. §-ának (1) bekezdése értelmében az apjára és elhunyt anyja jogán két testvérére száll át.
A végzés ellen dr. T. Z. fellebbezett, és sérelmezte, hogy a közjegyző a két fia: T. A. és T. Z. által megszerzett ingatlanilletőségeken özvegyi haszonélvezeti jogot nem biztosított a számára.
A másodfokú bíróság a közjegyző végzését helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A földről szóló 1987. évi I. törvény (Tv) 39. §-a rendelkezik a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemély ingatlantulajdonának átszállásáról, az átszállás feltételeiről és a jogosultak köréről.
A törvény 1987. szeptember 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit – a Tv. 70. §-a (1) bekezdésének második fordulatában és (2) bekezdésében szabályozott eseteket kivéve – ettől az időponttól kell alkalmazni. Ebből következik, hogy a Tv. 39. §-a nem alkalmazható akkor, ha a külföldön levő magánszemély a törvény hatálybalépésének időpontjában már nem minősül jogellenesen külföldön tartózkodónak.
Az adott esetben az arra jogosult belügyi szerv közlése szerint T. S. 1970. szeptember 27-től 1980. december 1-jéig minősült jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélynek. 1980. december 1-jei hatállyal azonban a magyar állampolgárság kötelékéből elbocsátották. A Tv. hatálybalépésének időpontjában tehát a nevezett már nem magyar állampolgárságú külföldi magánszemélynek minősült [26/1987. (VII. 30.) MT számú rendelet (R) 1. § g) pont], ezért vele szemben a Tv. 39. §-át alkalmazni nem lehet. T. S. mint külföldi magánszemély ingatlan-tulajdonjogát megtartja, és ezzel a devizajogszabályok keretei között rendelkezhet.
A közjegyző és a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a kérelmet a belügyi szerv közlésére tekintettel elutasítja: Ez okból a jogerős végzés törvénysértő.
Az özvegyi haszonélvezeti jog kérdésével kapcsolatban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az öröklési jogi szabályok – a Ptk. 615. §-a – a túlélő házastárs részére biztosítják az özvegyi haszonélvezeti jogot. A jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek ingatlantulajdonának átszállásánál azonban ez az öröklési jogi rendelkezés nem alkalmazható. A Tv végrehajtása tárgyában megjelent 7/1987. (IX. 1.) IM számú rendelet 15. §-ának (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a rendelet alkalmazásában a törvényes öröklésre vonatkozó szabályokon a Ptk. 607–614. §-ainak, valamint 617. §-ának szabályait kell érteni. A rendelet tehát a Ptk. 615. §-ának az özvegyi haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályait kihagyja az alkalmazható öröklési jogi szabályok közül, így a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemély ingatlantulajdonának átszállása körében az özvegyi haszonélvezeti jog biztosítása fogalmilag kizárt.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a kérelmet elutasította, míg az ennek folytán szükségessé váló intézkedések (a földhivatal, az illetékhivatal és a Pénzintézeti Központ megkeresése) megtételét a közjegyzőnek meghagyta. (P. törv. II. 20 521/1988. szám)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás