BK BH 1989/215
BK BH 1989/215
1989.06.01.
Munkaterápiás intézeti kezelésre kőtelezés helyett kényszergyógyítás törvénysértő elrendelése [Btk. 75. §, 76. §; Be. 215/A. §].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és 3 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt halmazati büntetésül – mint visszaesőt – 3 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a kényszergyógyítását;
a II. r. vádlottat 3 rb. kiskorú veszélyetetésének bűntette miatt halmazati büntetésül 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, elrendelve e vádlott kényszergyógyítását, továbbá megszüntette a szülői felügyeleti jogát is.
A megállapított tényállás szerint a vádlottak 1984 évtől éltek közös háztartásban, és velük élt a II. r. vádlott három kiskorú gyermeke is: a 17 éves László, a 16 éves József és a 8 éves János. A vádlottak a gyermekek gondozását, élelmezését és ruházatát elhanyagolták. Ittas állapotukban ő előttük veszekedtek és verekedtek is. Az I. r. vádlott rendkívül durván bánt a gyermekekkel, több alkalommal bántalmazta őket. A súlyos környezeti ártalmak következtében a gyermekek szellemileg és fizikailag is károsodtak.
A vádbeli napon az I. r. vádlott ittas és felindult állapotban minden ok nélkül a 8 cm pengehosszúságú zsebkését nagy erővel az egyik gyermek felé dobta. A kés a nyaki főverőér közvetlen közelében, a bal vállába beleállt úgy, hogy a felkarcsont is behorpadt, és csak fogóval sikerült onnan a kést eltávolítani. A sérülés 4 hét alatt gyógyult.
A tényállást azzal egészítette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a II. r. vádlott idült iszákosságban szenved, kényszergyógyítása szükséges. Eredmény csak hosszas intézeti elvonó-kezeléstől várható.
Egyébként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes és megalapozott, abból okszerű a vádlottak bűnösségére vont következtetés, és helyes a cselekményeik jogi minősítése is.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlottal szemben büntetést szabott ki, és kényszergyógyítását rendelte el. Téves egyrészt azért, mert csak 6 hónapot meghaladó szabadságvesztés mellett van helye a Btk. 75. §-a szerinti intézkedésnek, másrészt pedig azért, mert minden előfeltétele fennáll a Btk. 76. §-a szerinti intézkedés alkalmazásának. Az elsőfokú bíróság 6 hónapot meg nem haladó mértékű szabadságvesztést alkalmazott e vádlottal szemben, aki kifejezetten az alkoholista életmódjával összefüggésben követte el a terhére megállapított bűncselekményeket. Mint a kiegészített tényállásból kitűnik, a vádlott eredményes alkoholelvonása csak hosszas intézeti gyógykezeléstől várható. Így tehát a munkaterápiás intézeti kezelés egyértelműen kívánatos és szükséges a büntetés kiszabása helyett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megváltoztatta a II. r. vádlottal szemben hozott elsőfokú ítéletet, és a vádlottat önálló intézkedésként munkaterápiás intézeti kezelésre kötelezte, az elsőfokú ítéletnek a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezését pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 1163 /1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás