BK BH 1989/216
BK BH 1989/216
1989.06.01.
A közveszélyes munkakerülést is elkövető terhelttel szemben, felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása mellett pártfogó felügyelet elrendelése is célszerű [Btk. 89. §, 82. §, 170. § (2) bek., 266. §].
A városi bíróság a terheltet közveszélyes munkakerülés vétsége és 2 rb. súlyos testi sértés bűntette miatt 20 %-os bércsökkentéssel járó 1 év 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében megváltoztatta, és a terheltet a terhére megállapított bűncselekmények miatt 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte.
A bíróság az ügyben – lényegét tekintve – az alábbi tényállást állapította meg.
A fiatal felnőtt terhelt, bár egészséges, munkaképes személy, kb. 1 1/2 éven keresztül csak időszakonként és rövid ideig vállalt munkát, szüleivel tartatta el magát.
A terhelt a vádbeli napon barátjával a Sportcsarnokban szórakozott. Az éjszakai órákban a terhelt barátja hazafelé tartva, szóváltásba keveredett P. G. sértettel. A szóváltás a tettlegességig fajult.
Ekkor a terhelt szó nélkül odament a sértetthez, és egy ízben ököllel arcul ütötte őt. Az ütés következtében a sértett a jobb oldali homlokcsont, a járomcsont és a felső orrcsont törését szenvedte el. A sérülések tényleges gyógytartama mintegy 45 napra tehető.
Már az előbbi cselekmény miatt megindult büntetőeljárás alatt a terhelt a strandfürdőn szóváltásba keveredett C. S. sértettel. Ennek során a terhelt verekedésre szólította fel a sértettet. A kihívást a sértett elfogadta. A tettlegesség során a terhelt ismét ököllel úgy ütötte arcul a sértettet, hogy az kb. 28 nap alatt gyógyuló orrcsonttörést, és a bal felső állcsont törését szenvedte el.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a jogerős ítélet a büntetést kiszabó részében törvénysértő. Ezért indítványozta a törvénysértés megállapítását, a megtámadott részében az ítélet hatályon kívül helyezését és azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot: a terheltet bocsássa próbára, pártfogó felügyeletének egyidejű elrendelése mellett.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Btk. 266. §-ában írt közveszélyes munkakerülés vétségének elkövetőjét a törvény két évig terjedő szabadságvesztéssel, szigorított javító-nevelő munkával, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel, míg a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének elkövetőjét három évig terjedő szabadság vesztéssel fenyegeti.
A hivatkozott törvényi büntetési tételnél enyhébb főbüntetés – szem előtt tartva a halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezéseket is – a Btk. 87. §-ának (1) bekezdése alapján csak kivételesen, akkor szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetéskiszabási elvekre és követelményekre tekintettel túl szigorú.
A Btk. 72. §-a azonban lehetőséget biztosít a bíróságnak arra, hogy a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt az elkövetővel szemben a büntetés kiszabását próbaidőre elhalassza, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja, az egyéni és általános megelőzés követelménye így is elérhető.
Mint azt már a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, minden olyan esetben, amikor a törvény a próbára bocsátás alkalmazását is lehetővé teszi, a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy az adott esetben a büntetés célja ezzel az intézkedéssel elérhető-e. E tevékenység során értékelni kell a Btk. 83. §-ában írt körülményeket, továbbá azt, hogy próbára bocsátás – az egyéni megelőzés biztosítása – nem kerül-e ellentétbe az általános megelőzés követelményével.
Abban a kérdésben történő állásfoglalásnál, hogy az elkövetővel szemben a büntetési cél eléréséhez büntetés kiszabása szükséges-e vagy e cél megvalósítható-e a büntetés kiszabásának elhalasztásával is, figyelemmel kell lenni arra a jogpolitikai követelményre, amely szerint példásan szigorú büntetést kell alkalmazni a munkakerülő életmódot folytató, erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények elkövetőivel szemben. Ugyanakkor nem téveszthető szem elől az a követelmény sem, hogy a törvénnyel első ízben összeütközésbe kerülő elkövetők esetén a rövid tartamú, végrehajtandó szabadságvesztések kiszabásától lehetőleg tartózkodni kell.
Az adott esetben megállapítható, hogy a terhelt életvezetése, életmódja fiatalabb kora ellenére nem volt kifogástalan. Viszonylag hosszabb időn keresztül munkakerülő életmódot folytatott, és szüleivel tartatta el magát. Csupán a büntetőeljárás alatt, már annak bírósági szakában létesített állandó munkaviszonyt. A munkahelyen is hiányosságokkal látta el feladatát, a munkafegyelmet is megsértette, igazolatlanul mulasztott.
A terhelt által a testi épség sérelmére elkövetett cselekmények tárgyi súlya, társadalomra veszélyessége ugyancsak nem tekinthető kisebbnek. Mindkét sértettnek többszörös, töréses sérülést okozott.
A büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazásánál nem hagyható figyelmen kívül továbbá a terhelt által megvalósított erőszakos cselekmények garázda jellege, valamint a hasonló cselekmények elszaporodottságában rejlő fokozottabb társadalomra veszélyesség sem.
Hasonlóképpen a terhelt terhére szól, és személyi társadalomra veszélyességének nagyobb fokára utal az a körülmény, hogy az utóbbi, a testi épség sérelmére elkövetett cselekményét az ellene ugyanilyen cselekmény miatt már folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg, továbbá, hogy a tettlegességben kezdeményező szerepet játszott, ő volt az, aki a nézeteltérés során a sértettet verekedésre szólította f el.
Mindezeket a körülményeket – nem tévesztve szem elől a terhelt javára szóló körülményeket sem – egyenként és összességében vizsgálva, megállapítható, hogy nem tévedett az ügyben eljárt bíróság akkor, amikor úgy látta: a terhelt esetében a büntetési cél csak büntetés kiszabásával érhető el. Az egyéni és általános megelőzés követelménye a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztásával nem juttatható érvényre.
Nem tévedett továbbá a bíróság akkor sem, amikor az alkalmazandó büntetés nemét szabadságvesztésben, nyolc hónapi börtönbüntetésben látta megállapítandónak. Az így kiszabott büntetés áll ugyanis aranyban a terhelt által elkövetett cselekmények tárgyi súlyával, a terhelt személyi társadalomra veszélyességével, bűnösségének fokával és az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekkel.
Törvényt sértett azonban a megyei bíróság, amikor nem vizsgálta kellő alapossággal és körültekintéssel azt, hogy a büntetés cél elérése a terhelt esetében igényli-e a kiszabott büntetés végrehajtását.
A büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése ugyanis nem kivételes intézkedés. Ezért – mint azt a Legfelsőbb Bíróság korábban már többször kifejtette – minden olyan esetben, amikor egy évet meg nem haladó szabadságvesztés kerül kiszabásra, fokozott gonddal kell vizsgálni, hogy a büntetési cél a kiszabott büntetés végrehajtása nélkül nem érhető-e el.
Az adott esetben megállapítható, hogy a terhelt, a terhére megállapított bűncselekmények elkövetésében a fiatalos meggondolatlanság és a sértettek is szerepet játszottak; végül, hogy a cselekmények elkövetése és a jogerős elbírálás között közel két év telt el.
E körülményeket is értékelve pedig levonható az a következtetés, hogy az egyéni és általános megelőzés a terhelt esetében a kiszabott börtönbüntetés végrehajtása nélkül is elérhető. Ekként lehetőség van a Btk. 89. §-ában írt rendelkezések alkalmazására.
Továbbmenően azonban – figyelemmel a terhelt korábbi életvezetésére, életmódjára, jelenlegi munkahelyén a munkához és a munkafegyelemhez való viszonyára is – a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a próbaidő eredményes eltelte hatékonyabban biztosítható a terhelt rendszeres figyelemmel kísérése útján. Szükséges tehát vele szemben a Btk. 82. §-ában írt pártfogó felügyelet elrendelése.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete a büntetést kiszabó részében, a börtönbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő fel nem függesztése és a pártfogó felügyelet el nem rendelése miatt törvénysértő. Ezért a másodfokú bíróság által helyes tartamban kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét.
(B. törv. IV. 869/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás