BK BH 1989/217
BK BH 1989/217
1989.06.01.
Életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete helyett súlyos testi sértés bűntettének megállapítása, amikor a terhelt a kerékpáron ülő, mozgásban levő sértettet a nála levő eszközzel fejbe ütve 8 napon túl gyógyuló sérülést okoz [Btk. 170. § (2) bek., (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 2 év 4 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a vele szemben korábban kiszabott 1 évi szabadságvesztés végrehajtását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az 57 éves vádlott rokkant nyugdíjas, akit korábban a városi bíróság hivatalos személy elleni erőszak bűntette, garázdaság vétsége és 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évi – 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélt.
A vádbeli napon a vádlott az esti órákban a lakásának udvarán tartózkodott, ahol jelen volt a sértett is. Előzetes szóváltás közben a vádlott megfenyegette a sértettet azzal: „Ezen az úton nem jársz többé” Ezt követően, amikor a sértett kerékpárral a vádlott háza előtt haladt el, a vádlott a kezében levő vasvillával rátámadt, annak fém részével, kisebb erővel a sértettet fejbe ütötte, aki a földre esett. Ezután a vádlott ismét ütött a sértett felé, de a további ütést a sértett elhárította.
A sértett a vádlott bántalmazása következtében 8 napon túl gyógyuló koponyacsont-törést szenvedett, de a sérülés életveszéllyel nem járt. A sértett a vádlottnak megbocsátott.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során beszerzett orvos-szakértői vélemény alapján a tényállást a következőkkel egészíti ki.
A vádlott mind a vizsgálatkor, mind a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor agysorvadásban, eszméletvesztéssel járó szervi idegrendszeri megbetegedésben (epilepszia), valamint az utóbbihoz társuló személyiség-elváltozásban szenved, amely a beszámítási képességében súlyos fokon korlátozta. A vádlott kóros elmeállapota jelenleg is fennáll.
A fenti kiegészítéssel a bizonyítékok helyes értékelésével megállapított tényállás megalapozott.
A felülbírálat során is irányadó tényállásból okszerűen következik a vádlott bűnössége, téves azonban a cselekmény jogi minősítése.
Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítására csak akkor kerülhet sor, amikor az elkövető tudata átfogja az életveszélyes következmény beállásának a lehetőségét, és azt kívánva, vagy abba legalábbis belenyugodva cselekszik. Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti (Legfelsőbb Bíróság 15. sz. Irányelve). Ebből kiindulva az elkövetés adott alanyi és tárgyi tényezőit összefüggésben elemezve kell vizsgálni a vádlott elkövetéskori tudattartalmát és szándékát.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott szándéka testi sértés okozására irányult, tévedett azonban, mikor arra következtetett, hogy tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetőségét is átfogta. A vádlott a mozgásban levő, kerékpárral haladó sértett fejét kis erővel, egy esetben ütötte meg, de ezzel 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott.
Ezek a tárgyi tényezők, az elkövetés adott módja önmagában – figyelemmel az egyszeri erőbehatás kisebb voltára, és a vádlott cselekmény utáni magatartására (az ütést követően a további támadással felhagyott, kérte a sértettet, ne haragudjon, ideges volt) – nem utalnak arra, hogy a szándéka az életveszélyre – a halál bekövetkezésének a lehetőségére – akár eshetőlegesen is kiterjedt.
Az életveszély okozására irányuló szándék fennállását a feltárt alanyi tényezők sem igazolják. A cselekményt a vádlott betegségével összefüggő kóros indulatkitörés motiválta.
Mindezen körülmények együttes értékelése mellett megalapozottan nem vonható le olyan következtetés, hogy az 57 éves, iskolázatlan, agysorvadásban és szervi idegrendszeri megbetegedésben (epilepsia) szenvedő, beszámítási képességében súlyos fokban korlátozott vádlott tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetőségét – akár eshetőleges formában is – átfogta. A vádlott azonban testi sértés okozására irányuló szándékkal 8 napon túl gyógyuló sérülést idézett elő, ezért a cselekménye a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét valósítja meg.
Az elsőfokú bíróság által felsorolt enyhítő körülmények közül mellőzi a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény kísérleti szakban maradását, további nyomatékos enyhítő körülményként értékeli viszont a vádlott súlyos agyi- és idegrendszeri megbetegedését.
A büntetés kiszabásánál a minősítés változása folytán lényegyesen enyhébb büntetési tétel az irányadó. A vádlott a cselekményét beszámítási képességét súlyos fokban korlátozó kóros állapotában követte el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával a vádlottat 100 napi pénzbüntetésre ítélte, a napi tételek számát a cselekmény tárgyi súlyához igazodva, annak összegét a vádlott kereseti viszonyainak figyelembevételével 100 forintban határozta meg. (Legf. Bár. Bf. I. 367/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás