BK BH 1989/223
BK BH 1989/223
1989.06.01.
Szerződéses üzemeltetési formában gazdálkodó által elkövetett sikkasztás esetében a leltárhiányért való felelősség téves megállapítása [Btk. 317. § (1) bek., (5) bek. a) pont; Be. 239. § (2) bek.].
A városi bíróság a terheltet nagyobb értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, valamint folytatólagosan megvalósított magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte.
A rövidített indokolással szerkesztett ítéletben foglalt tényállás lényege a következő.
A terhelt szerződéses üzemeltetésre átvette az ÁFÉSZ-től a helyi élelmiszer pavilont.
A megkötött szerződés értelmében a terheltnek lehetősége volt arra, hogy az ÁFÉSZ által a rendelkezésére bocsátott bélyegző felhasználásával szerezzen be árut. Ezzel egyidejűleg ún. áruforgalmi jelentést kellett készítenie, amelyen fel kellett tüntetni a beszerzés időpontját és az árumennyiség értékét, a beszerzéstől számított 30 nap leforgása alatt pedig köteles volt az árucikkek értékét az ÁFÉSZ-nek megfizetni.
A terhelt vállalt kötelezettségeinek nem tett eleget, többször előfordult, hogy az áruforgalmi jelentéseket késedelmesen készítette el azért, hogy a kifizetés később váljék esedékessé. Megtörtént továbbá az is, hogy 65 352 forint értékű árut egyáltalán nem tüntetett fel az áruforgalmi jelentésben, s ezt az összeget eltulajdonította. Mintegy hat hónap alatt a terheltnek 349 667 forintot kitevő leltárhiánya keletkezett, amelynek oka – az előbbi 65 352 forinttól eltekintve – ismeretlen.
A városi bíróság ítélete ellen, annak megalapozatlan és törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A városi ügyészség a terheltet a Btk. 317. §-ának (1) bekezdése ütköző és a (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével és a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségével vádolta olyan tényállás alapján, amely szerint a terheltnek – az igazságügyi könyvszakértő véleményével alátámaszthatóan – 349 667 forint hiánya keletkezett, s ennek az volt az oka, hogy a terhelt az ÁFÉSZ bélyegzőjének felhasználásával beszerzett árucikkek értékesítése során befolyt összeget nem fizette be az ÁFÉSZ-nek, hanem azzal a sajátjaként rendelkezett. A terhelt a bolti tablót is késedelmesen, illetőleg hiányosan vezette, 65 352 forint értékű árut pl. a tablón egyáltalán nem tüntetett fel.
A városi bíróság a vádat nem merítette ki, illetve a bűnösség körét indokolatlanul akként szűkítette, hogy a terhelt a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző sikkasztás bűncselekményét kizárólag arra az értékre nézve valósította meg, amelynek a tablóra történő felvezetését szándékosan elmulasztotta.
A vád tárgyává tett tények ilyen értelmezése azonban téves. A jogi minősítésre vonatkozó utalásból, de a vádirati tényállásban előadottakból is egyértelmű, hogy az ügyész a jelentős értéket kitevő – 349 667 forint – összeg feletti sajátjaként történt rendelkezést tette vád tárgyává, amelynek csupán egy része az a 65 352 forint, melyet a terhelt elmulasztott a tablón feltüntetni.
Az igazságügyi könyvszakértő szakvéleményéből is egyértelmű, hogy a bevétel befizetésének elmulasztásából eredő pénzhiány összege 349 667 forintot tett ki. Az igazságügyi könyvszakértő – bár értesítése szabályszerű volt – nem jelent meg a tárgyaláson, így nyilvánvaló, hogy írásban előterjesztett szakvéleményének módosítására sem kerülhetett sor. Ezekkel az adatokkal viszont merőben ellentétes a bíróság ítéletének az a lénymegállapítása, hogy a terhelt mindössze a tablón nem szerepeltetett 65 352 forint tekintetében követte el a sikkasztást, míg a további kb. 300 000 forint pedig leltárhiányként, vagyis olyan áruhiányként jelentkezik, amelynek az oka pontosan nem deríthető fel.
Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása nemcsak azért téves, mert ellentétben áll az említett könyvszakértői véleményben foglaltakkal, hanem mert ellentétes a jogszabályi rendelkezésekkel is.
A szerződéses üzemeltetés esetén ugyanis ún. leltárhiányról nem lehet beszélni, hiszen arról csak az olyan munkavállalók esetében lehet szó, akik – a vonatkozó jogszabályok értelmében – a leltárhiányért csökkentett anyagi felelősség alá esnek. A szerződéses üzemeltetés körében – minthogy az a szerződéses üzemeltető és az üzemeltetésbe adó között létrejött polgári jogi szerződéses alapszik – kizárt a leltárhiányért való felelősségre vonatkozó jogszabályok alkalmazása; az ÁFÉSZ-nek a szerződéses üzemeltető nem áruval, hanem pénzzel tartozik elszámolni.
Mindezekre tekintettel a városi bíróság ítéletének tényállása a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a) – c) pontjában foglalt okból megalapozatlan, és ez a megalapozatlanság közvetlen kihatással volt a bűnösség körének megállapításán túlmenően a cselekmény jogi minősítésére és a büntetés kiszabására is.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fenti határozatot hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárás lefolytatására a városi bírósághoz visszaküldte. [B. törv. II. 965/1988. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás