PK BH 1989/227
PK BH 1989/227
1989.06.01.
Találmányi díjszerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbsége miatti megtámadásán alapuló igény elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 200. § (1) bek., 201. § (2) bek., 236. § (1), (3) és (4) bek.; Szt.1 9. §; 11/1983. (V. 12.) Mt. r. 1. § (1) bek., 2. § (4) bek.; PK 267. sz.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest személyenként 272 400 Ft és ennek 1988. január 1-jétől járó évi 8 %-os kamata, valamint összesen 46 880 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperesek javára.
Az alperes viszontkeresetét ugyanakkor elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperesek feltalálói, az alperes pedig a szabadalmasa „Penning porlasztó forrás” című szolgálati találmánynak. A felek a találmányi díj mértékét, folyósításának idejét és módját az 1984. április 3-án írásba foglalt találmányi díjszerződésben meghatározták. E szerint az 1979. február 19-től 1989. december 31-ig terjedő időben értékesített „Penning porlasztó források” árbevételének – a termelési és a forgalmi adó levonása után fennmaradó – 90 %-a a találmányi díj alapja, amelyből a feltalálókat 8 %-nak megfelelő összeg illeti. Az 1987. első félévében történt értékesítés alapján esedékessé vált és a fentiek szerint számított feltalálói díj együttes összegét az elsőfokú bíróság – a keresettel egyezően – 544 799 Ft-ban megállapította, és a szerződés érvénytelenségét állító alperesi védekezés alaptalansága miatt az alperest a kereset szerint marasztalta.
Az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését azzal indokolta, hogy az tartalma szerint beszámítási kifogásnak minősült.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban is kifejtett álláspontját, amely szerint a felperesekkel kötött találmányi díjszerződés feltűnően nagy értékkülönbséget eredményez. A szerződéskötéskor már hatályban volt 11/1983. (V. 12.) MT számú rendelet alapján ugyanis a szolgálati találmány feltalálóját a hasznos eredménnyel arányos találmányi díj illeti meg. Ehhez képest a szerződésben kikötött és a szabadalommal védett megoldás felhasználásával gyártott termék értékesítéséből származó árbevétel arányában történő díjazás – az utóbb ismertté vált hasznos eredményhez képest – az 1979-1987 közötti díjazási időszakban 869 967 Ft túlfizetéshez vezetett. Az alperes erre tekintettel a másodfokú eljárásban is kifogás útján érvényesítette megtámadási jogát és az ennek eredményeként jelentkező „túlfizetett” összegnek a felperesek – összegében egyébként nem vitatott – követelésébe való beszámítását kérte.
A felperesek az elsőfokú ítélet, fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek a helybenhagyását kérték. Emellett azonban a keresetüket az 1987. második félévének értékesítési eredménye alapján esedékessé vált találmányi díjakra felemelték és az alperes – személyenként – 467 614 Ft megfizetésére kötelezését kérték.
Az alperes a felemelt keresetnek is az elutasítását kérte.
Az alperes fellebbezése alaptalan. A felemelt kereset pedig alapos.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni [Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése]. A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt [Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése].
A megtámadási jog megszűnését eredményező jogszabályi feltételek [Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése] fennállásának hiányában az alperes jogosult volt az 1984-ben kötött találmányi díjszerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát érvényesíteni – annak ellenére, hogy a megtámadási határidő már eltelt. A kifogás útján érvényesített megtámadási jog megalapozottsága kérdésében ezért a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a szerződéskötés idején a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt-e az értékkülönbség.
Az alperes a feltűnően nagy értékkülönbség okát abban jelölte meg, hogy a felperesek díjazását nem a hasznos eredmény, hanem az árbevétel arányában határozták meg, és az utóbb ismertté vált hasznos eredmény lényegesen alacsonyabb összegű díjazást indokolt volna, mint a szerződés szerinti díjazás.
Az alperes ezen érvelése a szerződés eredményes megtámadására nem szolgálhat alapul.
A szerződéskötés idején és az azt követő időben is a felek a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdéséből eredő jogosultságuk folytán a szerződés tartalmát szabadon állapíthatták meg, szabadon alakíthatták ki a szolgáltatás ellenértékét is. A feltalálóknak a szabadalmazott megoldás felhasználásával gyártott termék árbevétele arányában történő díjazása nem ütközik jogszabályba, nem ellentétes a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 11/1983. (V. 12.) MT számú rendelet 1. §-ának (1) és 2. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal.
A fentiekből következik: az árbevétel arányában meghatározott díjazás utóbb kedvezőtlennek ítélt volta nem alkalmas a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között a szerződéskötéskor fennállott feltűnő értékkülönbség megállapítására.
A szerződésnek a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetében annak megállapításához, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, jelentősége van a szerződéskötés körülményeinek, a szerződés egész tartalmának, a forgalmi (érték-)viszonyoknak, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságoknak, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározása módjának (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 267. számú állásfoglalása).
A találmányi díjszerződések más szerződésekhez képest számos eltérő sajátossággal rendelkeznek. Az eltérés elsősorban abból származik, hogy a feltaláló díjkövetelése általában jövőbeli bizonytalan eseménytől, a szolgálati találmány értékesítésétől függően kerül meghatározásra, és ez önmagában is kockázati elemeket tartalmaz. További sajátossága e szerződéseknek, hogy a szolgálati találmánnyal, illetve az elnyert szabadalommal a jogszabály [Szt. 9. §-ának (2) bekezdése] rendelkezése folytán a munkáltató (a szerződés egyik alanya) rendelkezik, ezért az ellenszolgáltatás (a díj) mértékének meghatározásánál a hagyományos értelemben vett forgalmi értékviszonyok nem jöhetnek szóba.
Az alperes a szolgálati találmányt a perben maga is kiemelkedőnek minősítette, amely lehetővé teszi számára a tőkés piacon való folyamatos értékesítést. Olyan más tényre vagy körülményre, illetve bizonyítékra az alperes nem hivatkozott, amelyből a találmányi díjszerződés megkötésének idejére vonatkoztatva a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség megállapítható lenne.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az előzőekben kifejtett jogi indokok alapján találta helytállónak az elsőfokú bíróság ítéletét, és azt fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperesek jogosultak voltak a másodfokú eljárásban a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján keresetüket a találmányuk 1987. második félévének értékesítése alapján esedékessé vált találmányi díjakra felemelni. A felemelt keresetet az alperes sem vitatta, ezért a fellebbezéssel összefüggően kifejtett jogi indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a felemelt keresetnek helyt adott, és az alperest terhelő marasztalás összegét személyenként 467 714 Ft-ra felemelte.
Az alperes – az elsőfokú bíróság által is helyesen felismerten – nem viszontkeresetet, hanem kifogás útján gyakorolt megtámadási jogot érvényesített, ezért a viszontkereset elutasítását kimondó rendelkezés indokolatlan volt. A Legfelsőbb Bíróság ezért e rendelkezést mellőzte.
Az alperes fellebbezése alaptalan volt, a felperesek felemelt keresete pedig alapos. Az alperes ezért a Pp. 239. §-a és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesek másodfokú perköltségét megtéríteni. (Pf. IV. 20 692/1988. sz.)
1
Lásd az 1995: XXXIII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás