PK BH 1989/231
PK BH 1989/231
1989.06.01.
Az osztályra bocsátás érvényesüléséhez devizahatósági engedély nem szükséges [Ptk. 607. §, 619. §; 1974. évi 1. tvr.1 6. §].
Az örökhagyó az 1976. február 19-én kelt ajándékozási szerződéssel üdülőingatlana 1/2 részét leányának, dr. K. T.-né, dr. M. K.-nak ajándékozta. A szerződés 4. pontja szerint „a szerződő felek megállapítják, hogy jelen ajándék nem csorbítja az ajándékozó másik gyermekének, M. L.-nak örökrész igényét. Tehát ha törvényi akadálya nincs, az ingatlan másik felét esedékességkor egyedül ő örökli”.
Az ajándékozás időpontjában az örökhagyó másik gyermeke, M. L. már külföldön élt.
Az örökhagyó 1986. február 7-én végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg. Hagyatékához tartozott a fent megjelölt üdülőingatlan 1/2 része, valamint egy 53 700 forint betéti összegű bemutatóra szóló takarékbetétkönyv. Az örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint két gyermeke: dr. K. T.-né dr. M. K. és a külföldön élő M. L. jogosult örökölni.
A hagyatéki eljárásban a személyesen eljáró törvényes örökösök előadták, hogy dr. K. T.-nét az ajándékozott ingatlanilletőségre tekintettel osztályra bocsátási kötelezettség terheli, ezért a nevezett a kapott ajándékot osztályra bocsátja. Az osztályra bocsátás kikötésének igazolására becsatolták az ajándékozási szerződés másolatát. Ezt követően a törvényes örökösök osztályos egyezséget kötöttek, amelynek értelmében az osztályra bocsátás folytán az üdülőingatlan hagyatékhoz tartozó 1/2 részét kizárólag M. L., míg a takarékbetéti összeget egyenlő arányban dr. K. T.-né és M. L. örökli. A közjegyző „az osztályos egyezség engedélyezése, illetőleg állásfoglalás céljából” megkereste a Pénzintézeti Központot.
A Pénzintézeti Központ az osztályos egyezséghez az engedélyt nem adta meg; „a hagyaték törvényes rend szerinti átadása ellen” észrevételt nem tett.
Ezt követően a közjegyző a hagyatékátadó végzéssel az ingatlanilletőséget és a takarékbetéti összeget törvényes öröklés jogcímén egymás között 1/2-1/2 arányban adta át az örökhagyó két gyermekének.
A másodfokú bíróság a közjegyző végzését hegyben hagyta. A végzés indokolása utal arra, hogy az osztályra bocsátás csak egy számítási mód, amely „a leszármazók egyenlő részesítését szolgálja”. Ennek megfelelően „a hagyaték tényleges állaga nem nő meg, s így a megkötött osztályos egyezséggel a belföldi és külföldi örökösnek a hagyatékban való részesedési aránya megváltozik”. Ehhez pedig az 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a devizahatóság engedélye szükséges.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint devizahatósági engedéllyel szabad olyan jognyilatkozatot tenni, amelynek folytán akár belföldön, akár külföldön levő vagyoni értékben a belföldi és külföldi részesedés aránya megváltozik.
A Ptk. 619. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta (osztályra bocsátás).
Az osztályra bocsátás valójában „kisegítő” szabálya a Ptk. 607. §-a (2) bekezdése azon rendelkezésének, hogy a leszármazók egyenlő részben örökölnek. Célja a leszármazók egyenlő részesítése az örökhagyó vagyonából. Az osztályra bocsátás azon a feltételezésen alapul, hogy, ha az örökhagyó nem egyformán kívánta volna juttatásban részesíteni legközelebbi hozzátartozóit, akkor ezt nyilvánvalóan kifejezésre is juttatta volna – azaz végrendelkezett volna.
Az osztályra bocsátás tehát az örökhagyó rendelkezése alapján érvényesül. Ha viszont az örökhagyó az osztályra bocsátást kikötötte, ez a törvény erejénél fogva köti a leszármazóit.
Ebből következik, hogy az osztályra-bocsátásra valójában nem az örökösök jognyilatkozata, hanem az örökhagyói akarat alapján kerül sor, amely akarat éppen a törvényes öröklés rendjének érvényesülését biztosítja: ezáltal lesz a leszármazók részesedése egyenlő arányú. A devizajogszabályok szempontjából ez az örökhagyói akarat olyan jellegű, mint a végrendelet.
Az osztályra bocsátás tehát valójában nem az örökösök akaratától függő intézmény; eredményét tekintve pedig nem változtatja meg az örökhagyó vagyonában a külföldi és belföldi részesedés arányát – éppen ellenkezőleg, annak megvalósítását biztosítja. Ezért az osztályra-bocsátásra az 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja nem vonatkozik, érvényesüléséhez devizahatósági engedély nem szükséges.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 009/1988. Sz.)
1
Lásd a devizakorlátozások megszüntetéséről szóló 2001: XCIII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás