PK BH 1989/233
PK BH 1989/233
1989.06.01.
A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló nemzetközi szerződés alkalmazásának egyes kérdései [1986. évi 14. tvr.; 7/1988. (VIII. 1.) IM r.].
A II. r. kérelmező és a kötelezett 1983. szeptember 17-én megkötött házasságából 1985. július 2-án Dávid utónevű gyermek született. A házastársak kapcsolata az utóbbi időben megromlott, ezért a kötelezett 1988. február 23-án az előző házasságából származó Olívia utónevű leánygyermekével és a II. r. kérelmezőtől származó Dávid utónevű gyermekével együtt a franciaországi közös lakásból Magyarországra indult.
A kötelezett a közös gyermek elvitelének szándékáról a II. r. kérelmezőt előzetesen nem tájékoztatta.
A gyermek feletti szülői jogokat a két szülő együtt gyakorolta.
A II. r. kérelmező kérelmére a Neuillyi Sur Seine, mint elsőfokú bíróság az 1988. március 7-én kelt rendelkezésében utasította a kötelezettet, hogy a Dávid utónevű gyermeket korábbi – Neuillyben levő – címére vigye vissza. Ugyanezen bíróság az 1988. március 17-én kelt rendelkezésében megtiltotta a kötelezettnek, hogy a Dávid nevű gyermeket a francia anyaország területi határain kívülre vigye.
A kötelezett Magyarországon, a II. r. kérelmező pedig Franciaországban, a házasságuk felbontására irányuló eljárást folyamatba tették.
A Magyar Népköztársaság Igazságügyi Minisztériuma, mint a Magyar Központi Hatóság I. r., és a II. r. kérelmezők kérelmükben azt kérték, hogy a bíróság rendelje el az 1985. július 2-án született Dávid utónevű gyermek korábbi – franciaországi – lakóhelyére történő azonnali visszavitelét.
A II. r. kérelmező mind a gyermek, mind a kötelezett visszautazásának költségeit magára vállalta, és ígéretet tett arra is, hogy a házassági bontóper lezárásáig a kötelezett, továbbá a közös gyermek számára – rezsiköltség felszámítása nélkül – különálló lakrészt biztosít, ellátásukra havi 5000 frankot fizet. Nem kifogásolta azt sem, hogy a kötelezett az előző házasságából származó Olívia utónevű gyermekét is magával hozza.
A kötelezett a kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a II. r. kérelmező durva, tettlegességben is megnyilvánuló magatartása miatt, éppen a gyermekek érdekében hagyta el a korábbi közös otthont. A II. r. kérelmező a harmadik életévét még be nem töltött gyermeket egyedül ellátni nem képes, amennyiben pedig a gyermekkel együtt maga is visszatérne, a II. r. kérelmező a vele szemben várhatóan megnyilvánuló tettlegességein keresztül a gyermek testi, lelki károsodásnak lenne kitéve.
Ezen állításainak igazolására határidő biztosítása mellett, bizonyítási indítványt kívánt előterjeszteni.
A II. r. kérelmező tagadja, hogy a kötelezett által megjelölt magatartást tanúsította volna.
A kérelem alapos.
A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződést kihirdető 1986. évi 14. tvr. (Egyezmény) 1. cikke előírja a jogellenesen elvitt vagy elrejtett gyermekek azonnali visszajuttatását.
Az egyezmény 3. cikke értelmében az elvitel akkor jogellenes, ha sérti azon Szerződő Állam jogrendszere szerint juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt [a) pont] illetve, ha az elvitel ezeknek a jogoknak a gyakorlását akadályozza [b) pont].
A Dávid utónevű gyermek tekintetében a szülők a szülői jogokat ténylegesen együtt gyakorolták. Így a gyermek elvitele jogellenesnek minősül, mert a II. r. kérelmező szülői jogainak gyakorlását akadályozza.
Nem volt kétséges, hogy a II. r. kérelmező sem előzetesen, sem pedig utólag az elvitelhez nem járult hozzá. Ezért a bíróság azt vizsgálta az Egyezmény 13. cikkének b) pontja alapján, hogy a visszavitel a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak teheti-e ki, vagy bármi más módon teremtődhet-e számára a visszavitellel elviselhetetlen helyzet.
Arra a kötelezett maga sem hivatkozott, hogy a II. r. kérelmező a gyermekkel szemben közvetlenül megnyilvánuló olyan magatartást tanúsítana, amely a fentiekben említett feltételeket megvalósítaná.
A II. r. kérelmező a kötelezett által megjelölt garanciák mellett ígéretet tett arra, hogy a kötelezett és a két gyermek elhelyezésére alkalmas különálló lakást biztosít, és havi 5000 frankot fizet. Ilyen körülmények között még, ha korábban meg is valósultak volna azok a II. r. kérelmező által tagadott magatartások, amelyek – valóságuk esetén – a gyermek testi vagy lelki károsodásához vezethetnének, a jövőben reális veszéllyel nem fenyegetnek.
Mindezekre figyelemmel, a bíróság végzésével elrendelte a gyermek azonnali visszavitelét.
Figyelemmel arra, hogy az eddig rendelkezésre álló adatok a visszavitel kérdésében való döntéshez elegendőek voltak, a bíróság a kötelezett részére további bizonyítási indítványa előterjesztésére határidőt nem biztosított.*
*A Fővárosi Bíróság 50. Pf. 24 548/1988/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A határozat jogerőre emelkedését kővetően hatályba lépett 7/1988. (VIII. 1.) IM r. 3. §-ának (2) bekezdése az eljárásra a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességét állapította meg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás