GK BH 1989/238
GK BH 1989/238
1989.06.01.
A fuvarozó (rész-szállítmányozó) csak akkor mentesül a küldemény belső természeti tulajdonságára hivatkozással (káló) a kiszolgáltatáskor megállapított súlyhiány kárkövetkezményei alól, ha fuvarozási rendellenességre utaló körülmény a terhére az adott fuvarozással kapcsolatban nem volt megállapítható [A 3/1960. (V. 13.) KPM r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 54. cikk 2. §-a; az 1986. évi 2. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezmény (CIM) 36. cikk 3. §-a f) pontja; a 114 058/1966. (I. 8.) E. KK. 25. sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SzMGSz) 22. cikk 2. §-a 10. pontja].
A felperes megrendelésére 1986. november 23-án az 59-62-5216 számú vasúti kocsiban 50 000 kg mérlegelt súlyban feladott jugoszláv barnaszén küldemény érkezett egy TÜZÉP telep részére. A kiszolgáltatás tanácsi megbízott jelenlétében történt, aki az árut a TÜZÉP Vállalat szekérhídmérlegén mérlegelte, és megállapította, hogy a fuvarlevélen feltüntetett súlyhoz képest 2350 kg-os hiány áll fenn.
A felperes peren kívüli kárigényét mind a vasúti, mind a közúti fuvarozó I. r. és II. r. alperes elutasította. A vagylagosan előterjesztett keresetében a felperes 5545 Ft és annak kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperesek kötelezését, az I. r. alperest fuvarozói, a II. r. alperest szállítmányozói felelősség címén.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a kiszolgáltatás fuvarozási rendellenességre utaló körülmények nélkül történt, a hiány nem a vasúti fuvarozás tartama alatt keletkezett. Kifogásolta a II. r. alperes által beszerzett okiratok bizonyító erejét.
A II. r. alperes azzal érvelt, hogy a tanácsi megbízott a kirakástól a mérlegelés befejezéséig nem tartotta folyamatosan felügyelete alatt az árut, ezért az általa beszerzett okiratok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a hiány a kiszolgáltatáskor már fennállt.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest kötelezte a kereseti összeg és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére, míg az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az egy személyben eljáró tanácsi megbízott a küldemény folyamatos felügyeletét nem tudta megvalósítani, figyelemmel arra, hogy a vasúti kocsitól a mérlegelés helye kb. 800 m-re volt, és az útvonal csak részben belátható. A befuvarozás két gépkocsival történt, ha tehát a tanácsi megbízott az egyik gépkocsit kísérte a mérlegelés helyére, ez idő alatt a vagonban levő áru felügyelet nélkül maradt. A II. r. alperes tehát erre figyelemmel a Ptk. 521. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset vele szembeni elutasítását kérte. Lényegében megismételte a védekezésében foglaltakat, de hivatkozott arra is, hogy felelősségének megállapítása esetén figyelembe kell venni – a küldemény természetére tekintettel – a kálónak megfelelő mennyiséget, melyet az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállásból helyes következtetéssel és jogi minősítéssel hozta meg a II. r. alperest marasztaló ítéleti döntését.
Az egységes bírói gyakorlat szerint a fuvarozási szabályzatokban [VÁSZ 54. cikk 2. §-a, CÍM 36. cikk 3.§ f) pontja, SZMGSZ 22. cikk 2. § 10. pontja] a küldemény belső természeti tulajdonsága következtében előálló súlyveszteség abban az esetben vehető figyelembe a fuvarozó javára, ha semmilyen fuvarozási rendellenességre utaló körülmény nem állapítható meg a terhére. Ugyanez az elv érvényesül a rész-szállítmányozóval kapcsolatban is. A perbeli esetben azonban a II. r. alperes által a befuvarozás során elkövetett mulasztások olyan rendellenességnek minősülnek, melyek kizárják a kálónak megfelelő árumennyiség ellenértékének a javára történő figyelembevételét.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezés folytán szükséges kiegészítéssel – indokainál fogva a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és a részletes indokolást a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében mellőzte.
(Főv. Bír. 24. G. 46 045/1987; Legf. Bír. Gf. III. 30 914/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás